Figyelő 1. (1876)

Kőváry Béla: Kováts József, Csokonai költészet tanitója

358 Kováts József, mely a később mélyen sülyedt férfiút is tiszta barátsággal fűzte a hálás tanítványhoz. Kevés szerelmi költeményei többnyire a régibb magyar írók és a classicusok tanítványára mutatnak, ámbár gondolatai és alakítása önálló, mégis némileg azok utánzójának tűnhetik fel, így apróságai között találjuk: „Itt a zefir lágy szele Mellembe fújjon bele A tü­zemet szelével . Csendesítse le.“ Költeményei egytől egyig kiadatlanok s valóban igen nehéz dolog volna, azoknak teljes gyűjteményét összeállítani. Érdekes, hogy kezeink között levő költeményei közül hat van Csokonainak ajánlva. Főiskolai tanárkodása után lelkészi állomásért folyamodott Tar-Szecsődre (Vasmegyében), melyet el is nyert; — ugyan ott meghasonlott önmagával és az emberekkel s oly excessókat kö­vetett el, hogy végre hűvösre került. Végül hadd álljon itt gróf Festetics Györgyhez intézett ódája, melynek mottóját: Él a keszthelyi gróf és az örök napok Jussán nagy neve tündököl. Csokonaitól kölcsönözte. Vitéz­­ ki elénekeled Az andalgásig ezt A hazába és te beléd Lelket adó Indigezt: Jer most is lantod zenditsed Pympla dallos embere, Énekeljük Festeticsed Fényes érdemit­­ere! Zengjük azt a halhatatlant S m­ig a Tempe pataki Mellett a te lantodat­lant Pengés tolmácsolja ki, Addig én a képes lélek Polyváival belepett Asztagok alatt szentelek Ahitatos Innepet. A búza virágot s ezt a Zöld füvet köti ének Zengésem csomóba Veszta Édes örökösének. — Keresd fel tehát lakását Csendes kedvem képzete, Édes képzetem h­árfázd át Az egész teleket te­­­l­e nagy lélek im­ádhat-e Téged az én hajadon Kis lányom hárfája a Te Keszthelyi oltárodon Nem álmot lát Józseffel é S a mezők kévéivel Te előtted egy tisztelő Bókolással rogyik el Árpa fejet szed teleked Tarlóin a jámbor Rut Asszonnyal s abból köt neked Sárga kalász koszorút

Next