Figyelő 21. (1886)
Szalay Gyula: Feleletek Petőfi Sándor "A királyokhoz" című költeményére
FELELETEK PETŐFI SÁNDOR „A KIRÁLYOKHOZ“ CÍMŰ KÖLTEMÉNYÉRE. Három, már-már sárguló lapot őrizek, mint emléket dicsőségteljes szabadságharcunk szomorú napjaiból, melyet a hű kezek a nyomasztó katastropha után bekövetkezett időben ezernyi rettegéssel is megőriztek. Az egyik : a magyar szabadságért lángoló Petőfi „A királyokhoz“ című költeménye, melyet a Petőfi költeményeit kiadók gyűjteményeikből sokáig kihagytak az akkori viszonyok miatt. E költemény míg egyrészről a szenvedélyes nép szíves fogadtatásában részesült, más részről nem hiányoztak olyanok sem, kiknél erős hangja visszatetszést szült. E visszatetszésnek eredménye a másik ,két lap: egyike higgadt, s másika szenvedélyes hangon írva. Érdekességénél fogva álljon itt mind a három : A királyokhoz. Azt adok, mit vajmi ritkán kaptok, Ti királyok, nyilt őszinte szót. Ahogy tetszik, köszönjétek meg, vagy Büntessétek a felszólalót. Áll még Munkács, áll az akasztófa, De szívemben félelem nem áll . . . Bármit mond a szemtelen hizelgés, Nincs többé szeretett király ! Szeretet . .. hah, ezt a szép virágot Tövestül kitéptétek ti rég, S kidobtátok azt az országútra, S ott átment rajta a szekérkerék, A mely megtört esküvésitekkel Megterhelten világszerte jár . . . Bármit mond a szemtelen hizelgés, Nincsen többé szeretett király! Csak tűrnek már titeket a népek, Csak tűrnek, mint szükséges roszat, S nem szeretnek . . . odafönn az égben Megszámlálták napjaitokat. Majd halljátok a nagy itéletszót Attól, a ki mindenkit birál . . . Bármit mond a szemtelen hizelgés, Nincsen többé szeretett király ! Föllazítsam a kerek világot, Föllázítsam-e ellenetek, Hogy a dühnek Sámson-erejével Milliónként néktek essenek?