Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1835-1836 (2. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1835)

1835-03-21 / 3. szám

Czélja az életre megkí­vántaté ’s valóban hasznos tárgyak’ közlése, és tudomá­nyos oktatás, m­­eg­­jelen minden szom­baton. Előfizethet­ni reá a’ kiadás’ helyén kívül min­den posta- hivatal­nál , könyvárosok­­nál ’s vidéki besze­dőknél, kik aztán a’ példányokat is kiosztják, mindennemű .Ára az egész évi folya­matnak valami 11 o kőmetszésű­’s külön hozzá csatolt kép­pel a’ beszedőknél csak 5, a’ könyv­­áros­oknál 5 for. 3o­l­y kr., postán pedig a nyomtatott czon alatti elküldéssel 6 forint p. p. Eszten­dő’ végével csinos boríték járuland hozzá a’ foglalat’ lajstromával. M­á­s­o­d­­­­k évi folyamat. Isius’ 21-bén ) k­ö­z­h­a­s­z­n­u i­s­m­é­r­e­t­e terjesztésére. C­z­e­t - és Mammut - csontváz. Két állatnak közöljük itten csontvázát; egyik a’ száraz földi állatoknak volt legnagyobbika, de már egészen kifogyván, most csak maradványai­ban csodálhatjuk, másik a’ vizi állatoknak leg­nagyobbika ’s a’ mérhetetlen tengerben mai napig létezvén, bámulatra indítja az embert. A’ föld’ különböző rétegei azt bizonyítják, hogy az több változáson ment által, míg mostani alakját nyeré, ’s a’ változás miatt mind a’ ter­mészet’ törvényei különbözők lettek, mind az ál­latok elvesztek, és minden ilyen változás után uj létegzet állott elő, hasonló talán az elromlotthoz. Az is látszik, hogy az ember egy ilyen elválto­zásnak sem volt tanúja , hanem a’ legutolsó után jött létre, mert azon számtalan maradványok közt, mellyeket a’ változások hátrahagytak, soha sem találtatott még embercsont, egyébiránt is kevés találtatván, mi a’ földön most élő teremtményekhez hasonlítha. Az élővilág’ maradványait nem csak lapályokon leljük, hanem a’ magas hegyeken is, a’ honnan azt gyaníthatjuk, hogy egyik revolutio­­kor planétánknak azon része, hol most tengerek állanak, mélyebbre sülyedt, ’s a’ mostani száraz­föld úgy emelkedett ki, vagy hogy a’ mélységben munkálódó valami iszonyú erő a’ szigeteket és szárazokat halmaikkal ’s hegyeikkel együtt a’ ten­­ger’fenekéről tolta fel, vagy hogy ugyanazon erő egy időre oly magasra emelte a tenger’ fené­két, hogy a’ vizek hegyeinket elboríthatták, min­dent semmivé tehettek, azután a’ fenék’ leülepe­désével ismét előbbi medreikbe térhettek vissza. Az agyag és kréta nemű földrétegekben iszonyú nagyságú állatok’ csontjai és fogai talál­tatnak, mellyek talán uralkodó lakói lehettek va­laha földünknek, míg egy revolutio által sem­mivé tétettek. Az élővilág’ ezen állatainak csont­jai csaknem minden vidékein találtatnak a’ föld­nek, de a’ legtöbbek és legnagyobbak Amerikában. Képünkön az egyik csontváz ilyen élő világbeli állaté, melly mammutnak neveztetik. A’ deli amerikai mammut’ csontjai 1712. találtattak, ’s úgy látszik, földünk mostani legnagyobb állatjánál az elefántnál nem volt nagyobb magasságra nézve , de hosszabb testű ’s vastagabb tagú. A’ sibériai mammut sokkal nagyobb vala, ’s minthogy csont­jai töbnyire csak elszórva találtattak, egy ilyen állatnak fellelése sokkal nevezetesebb , mint sem elhallgathatnék. 1799. midőn éjszaki Libériában erősebben si­té a’ nap a’ jégtömegeket mint rendesen szoká, egy halász a’ tengerparton egy régi jégtorlatot láta, melly talán ezredek óta ugyanazon állapotban le­hetett, rajta egy ismeretlen tömeg hevert, mellyet ki nem tudott fürkészni miből áll, minthogy a’ jégtorlat sokkal magasabb valt, mint sem hozzá juthatott volna a’ halász. Más esztendőben ugyan­azon tárgyat vette ott észre, még inkább kitünő­­leg a’ jégtorlatból, de most sem tudá megkülön­böztetni mi légyen az. A’ melegebb évszak’ vége felé 1801. megismeré utoljára, hogy az egy rend­kívüli állat’ fagyott teste, mellynek egy része most már kiállott a’ torlatból. 1803. szokatlanul leolvadván a’jég, egészen szabaddá lett a’ test, ’s egy fövenyhalomra esett le. Öt esztendő alatt tehát csak annyi olvadt el az iszonyú jégtömegből hogy a’ test kiszabadulhatott, a’ honnan gyanít­ni lehet, mily erős legyen az éjszaki jég, ’s mily lehető, hogy egy valaha belé fagyott tárgy, ez­­redekig épségben marad. A’ halászok legelőbb is agyarait hozván eladni, a’ ügyeimet felgerjesz­­ték. Két esztendővel később még azon helyen feküdt az állat, de teste már el volt pusztítva, mert a’ vidék’ lakosai nagy darabonként hordák szét busát kutyákat hizlalni, többiét pedig a’ fejér medvék emészték el; de csontváza épen maradt egyik első lábát kivéve, úgy hogy szépen le le­hetett rajzolni. Több csont még össze volt fog­lalva porczogói által, a’ fején még bőr volt, ’s a’ szemeket még meg lehetett különböztetni. A’ ko­ponyában megvolt a’ velő , de nagy részint el-3

Next