Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1835-1836 (2. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1835)
1836-02-13 / 51. szám
402 Fillér tár fog az építésnek, áldozatok áldozatokkal halmoztalak „az egészben uj élet mozog; ki fát, ki követ, ki pénzt ád, úgy hogy az utolsó határozat utáni költségvetés 43,000 váltó forintról szinte 120,000-re emeletkedik, ’s oly lelkesedéssel űzetik a’ tárgy, hogy sem rész idő, sem a’ kapu előtti tél annak kifejlését nem gátolja többé, ’s már már ásatik fundamentum , már emelkedik fid , 's a’ község előre szíja a’ magyar színház’ rögtön sikerének örömit.“ Ez úgy lévén , gróf Széchenyi October Síkén a’ Társalkodónak előbb említett számában újra felszólítja a’ közönséget, 's az épen most töbnyire az ő szavaival felhozottak’ előbocsájtása után , ebben foglalja okoskodásainak summáját. „Ismét valami új incidens hathatósan tanácsolja , az időszaki színház építésével ha nem is felhagyni, felfüggeszteni a’ tárgyat mig újra tanácskozni lehessen arról , váljon nem volna e czélirányosb , tüstest Pest városának legszebb és legalkalmasb helyére oly színházat emelni, melly az időközit szükségtelenné tenné, ’s melly mind a’ czélnnk, mind a’ nemzet’ várakozásinak, mind a’ 19-ik század fejledtebb szellemének megfelelne. — Ugyan is mélyen tisztelt Nádorunk ő fensége a’ kereskedői épületnek átellenében fekvő telket magyar színház’ építésére szenteli. — A’ herczeg Grassalkovichi telek csak egy oldalán szabad, ’s a’ városnak oly részében van, melylyet — ha Budát is számba akarjuk venni — középpontinak nevezni nem lehet. Azonban azt sem mondhatni, hogy rósz, mert jó, kivált ha e’ mostani pillanatot tekintjük, mivel hiszen színjáték inkább csak télen divatoz, télen pedig sokszor most még igen messze van Buda Pesttől, és mostanság a’ hatvani utcza körül lakik a’ legtöbb magyar. A’ fenséges nádori telek ellenben három oldalról szabad ; éjszak-nyugoti oldalához épület állittatandik, felyebb pedig majd majd díszes harminczad épülend; mi által hátat fordít az éjszaki viharok’ düheinek, nyűgot ellen oltalmat nyer, ’s egy magasabban fekvő harminczad által rögtön megszűnik a’ város’ határszélén lenni; idővel pedig , ha egyet ’s mást, mi el van vetve, tán csirára hajt a’ nap , mindinkább a’ két város’ közepébe jut. ’S egykor, ha a’ külföldi sűrűbben látogatja meg a’ magyart, és nem csak egy két gőzös úszkál szerényen a’ Dunán, maga megtalálja a’ vándor a’magyar színházat, mert a’ város’ legszebb helyén lelendi azt , ’s magyarok közt magyar városban miért is keresné egyebütt? Ha a’ herczeg Grassalkovich’ telkén színház épül, az, bár mily elhatározottan nevezzük is időközinek , bizonyosan legalább is félszázadra teszi hátra a’ fenséges Nádor’ telkén emelendő állandó színházat. Félszázadig pedig ezen telek bizonyosan üresen nem fog maradni ’s ekkér okvetlen másra fordítatni ha nem kell, és most másutt épül színház ; holott a’ másik telek a’ játékszínnek minden czéljaira fordítható, ’s egy ott felépítendő díszes conservatorium, mind a’ tisztelt herczegnek hazafiai tettéről szolgálna emlékül örökseg, mind a’ városnak hatvani részét diszesítné, mind pedig a’ magyar színészet gyökeres megalapításáról és kellő kifejtéséről kezeskednék. A’ dolog iránt transigálni kellene é s a’ t.u Pest vármegye azonban mind e’ mellett az építéssel fel nem hagyott, ’s a' falak mindinkább emelkedtek. E’ közben megjelen a’ Jelenkorhoz rendkívüli toldalék gyanánt Balla Károly úrnak nov.lvén költ „Véleménye,a mellyben , noha a gr. Széchenyi terveinek nagyságát pártolja ’s föltételéhez járul, de ellenpártiakkal körül lévén véve , kiknek okoskodásait legyőzni képes nem vala, ez úttal kívánja a’ méltatlanul vádlott hazafiak’ panaszát kiönteni, hogy a’ dolog azon szempontból is nézessék, mellyben annak jánosi arcza nem csak előre, hanem hátra is néz. — Sajnáljuk, hogy a’ hely’ szűke e’ gyönyörű értekezésnek csak sommás kivonatát engedi. „Úgy látszik, mond az ellenpárt, hogy nemzetünk’ jó géniusza mindig beteg, a’ rész pedig erősebb a’ vasnál, ’s ez az oka, hogy bár mindig tipegünk topogunk, előre még sem mehetünk. Ez az , mi a’ közjóra intézett igyekezetinket előbb agyon szokta ütni, mintsem tetté válhatnának; ’s talán ez amaz iszonyatos titkos erő, melly belénk azon axiómát szülte, kérgesítette ’s edzette „ha akarunk valami nemzetit tenni, tegyünk ollyat, melly a’ nemzet’ méltóságához illik.“ — Úgy látszik valóban, hogy a’ nemzeti érzésnek ezen nagyságos axiómája munkált akkor is, midőn Pest vármegye egy központi nemzeti színház’ építésére ezelőtt nehány évvel felszólítá a’ hazát; de vajmi szomorúan tapasztalá, hogy nehány nemeslelkű megyét kivéve, a’ többi siketen, némán’s jéghidegséggel vonula félre azon tárgytól, mellynek homlokára a’ nemzeti együttmunkáló erő nagysága ’s hatalma lett volna metszendő. Mit volt hát most mit tenni az e’ tárgyhoz képest csekély adakozással, mint újra ébreszteni a’hazafiakat? Megtörtént ez is 1816 körül, minő sikerrel, mutatja a’ számadás. — De már akkor némelly nagyszájú ’s kislelkű hazafiak, kik áldozat nélkül szokták a’ fényes hazafi nevet bitangolni, hogy a’ nemadakozás’ gyalázatjából kimenekedjenek , azon hirt terjeszték, mintha Pest vármegye az országnak addig kezére bízott minden kincsét elpazarlotta volna, ’s mintha egyedül Pest vármegye volna az oka, hogy a’ nemzeti nagysághoz illő