Filmkultúra, 1984 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1984-03-01 / 2. szám
Sándor, Dayka Margit, Horváth Sándor, Cserhalmi György, Makay Margit a 141 percben, és végül a talán mind közül legtökéletesebben sikerült partnerválasztása Az ötödik pecsétben: Őze Lajos, Márkus László, Bencze Ferenc, Horváth Sándor, Dégi István együttjátszatásával. És ennél a példánál meg is állhatunk egy pillanatra. Nem csupán azért, mert háborúval, fasizálódással foglalkozó filmek hazánkban sajnos egyre kevesebb érdeklődést keltenek, ennek a filmnek mégis hosszú visszhangot kiváltó sikere volt. Már ez is rendkívül fontos tényező, hiszen csak az, hogy igen sokak érdeklődését az együtt játszó színészek keltették fel, már fontos a mondanivaló hatékonyságának fokozása érdekében. De Fábri itt még önmaga mércéjével mérve is „túlteljesítette" a lehetőségeket. Nézzük, milyen színészeket hozott itt össze a rendező. A szakmai technika, az alkotótípus épp úgy különbözik ötüknél, mint a megformálandó figurák egymástól. Persze nem ugyanabban,öze Lajos gondolkodó, a cselekvő ember legbelsőbb indítékait kereső színészalkat, bámulatos hangulati fogékonysággal. Márkus László képes kívülről és belülről egyszerre csaknem párhuzamosan építkezni, Bencze Ferenc a belső hangulatok, belső váltások, a visszafogott, ki nem adott érzelmek játékának nagymestere, Horváth Sándor a történések, a cselekmények összekapcsolásának művésze, hihetetlen érzékenységgel partnerei játékára, Dégi István az intellektuális cselekvő típus, egyéni sajátos jegyek kiváló megfigyelője és átültetője a gyakorlatba úgy, hogy tulajdonképpen típusteremtésével tökéletesen egyedi és megismételhetetlen jellemek tulajdonságait képes kibontani. Ez az ötféle, de Fábri által nyilvánvalóan jól ismert munkamódszer került itt össze, hogy együttesen, mintegy önmagukból megteremtsék a történet kiválóan jellemzett hőseit. Ha létezik szereposztási telitalálat, mely nem a véletlenen és annak Az ötödik pecsét (1976)