Filmkultúra, 1989 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1989 / 5. szám
bennük, hogy tudniillik agyon vannak politizálva. Megjegyzésével teljes mértékben egyetértettem. Amikor a filmfőosztály vezetőjévé nevezték ki, azt gondoltam magamban: „no, ez a mi emberünk lesz!” Nem kellett sok idő hozzá, s a legádázabb hibavadásszá alakult át, s hosszú időn keresztül a legrosszabb fajta adminisztratív-irányítási módszereket épített ki. Volt idő, amikor pontokba foglalva utasította a rendezőket, hogy filmjük befejezéséhez, vagy javításához milyen snitteket vegyenek fel. Később persze a hibák felismerése után rendkívüli igyekezettel próbált módszerein változtatni, de addigra tökéletesen elvesztette a művészek bizalmát. A másik ilyen tapasztalatom Non elvtárssal kapcsolatos. Élénken emlékszem, mikor a szövet pártfőiskoláról hazajövet, főiskolás társaival együtt megnézte a Vihar eredeti változatát. Nagyobb az álszerénység bennem, semhogy szó szerint akarnám idézni az őszinte elragadtatás és lelkesedés felsőfokú jelzőit, amelyekkel a filmről beszélt. Néhány héttel később kínos helyzetbe került: miniszterhelyettes lett, s a film védőivel szemben neki kellett vállalnia az ügyész szerepét, mert Révai József közben súlyos politikai hibákat talált a filmben. Nehéz szerep volt, sajnáltam miatta. Becsülettel végigvitte, anélkül, hogy haragudni lehetett volna rá. De azóta sem hallottam őt a készülés folyamán egy filmért sem lelkesedni, s az ő gondolkodásában is felbukkant az a spekulatív jelleg, amiről az előbb már beszéltem. Csak a legutóbbi időkre utalok, amikor pedig a Minisztérium munkájában a kormányprogram óta ilyen tekintetben rendkívüli fejlődés tapasztalható, ő volt az élharcosa annak a mozgalomnak, mely célul tűzte ki, hogy az Eretjelben, mely tudvalevőleg a szuhakállói bányaszerencsétlenségből s a hősi mentés munkálataiból meríti témáját, bányász toborzó filmet csináljunk. A feladat, azt hiszem, eléggé bizarr, megvalósítása csak erős sematizálási veszély árán volna megoldható. Ez egyben arra is példa, hogy néha milyen konok kitartás kell író és rendező részéről ahhoz, hogy el tudja kerülni témája túlzsúfoltságát. Ez a vita ugyanis hónapokig tartott, s elképzelhető, milyen hasz nálni Zuhan. Eletjei, /.95 / 43