Film Színház Irodalom, 1942. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1942-01-09 / 2. szám
egyszerre ráébredt ennek az okára is -.. és összefacsarodott a szíve. " Egy délután, mikor Santonnénál, egy Honoluluban élő amerikai hölgynél teázott, különös szavak ütötték meg a fülét. Ahogy most visszagondolt, világosan maga előtt látta a jelenet minden részletét: a nagy verandát, ahol a teát felszolgálták, a nesztelen járású bennszülött cselédeket, meg a pletykaéhes asszonyokat, kis csészékkel kezükben... Nagyobb csoport fogott körül egy Hodkingsné nevű hölgyet, aki több esztendőt töltött odahaza, Amerikában. Most, hogy visszatért ismét a szigetre, régi barátnői után érdeklődött. — Mit tudtok Susanne Medwell felől? — kérdezte többek közt. — Mióta férjhezment, nem érintkezünk vele! — felelte szárazon az egyik asszony. Egy szenátor felesége nevetve kérdezte, hogy Susanne férjhezmenetele mennyiben befolyásolhatta társadalmi kapcsolatait ... — Hapa-haloé! — felelték neki komoran. — Tudod... Susanne férje félvér. Kényes dolog az ilyesmi... Itt, a szigeten, nekünk, fehéreknek még jobban vigyáznunk kell a tekintélyünkre, mint odahaza ... Aki itt megfeledkezik magáról, azt bizony mi kirekesztjük! Dorothy torka összeszorult, amint mindez az eszébe jutott. Elhatározta, hogy azonnal próbára teszi apját Odafordult tehát hozzá: — Mondd, papa, ha Stephen Amerikába jönne, ugye, meglátogathana bennünket? — Ki az a Stephen? — Hát Stephen Knight! Hiszen tudod! öt perccel ezelőtt búcsúztál el tőle! — Ja, persze... •— Nos, eljöhetne hozzánk? — Nem! — felelte ridegen a szenátor. — Stephen Hamhaloé! Tudod, mit jelent ez? — Tudom — felelte alig hallhatóan Dorothy és úgy érezte, hogy rögtön megszakad a szívem, hát amiért a trópusi nap forró heve kering az ereiben, sose veheti el őt feleségül?! Milyen különös a világ! Senki sem tekintette illetlen dolognak, hogy napestig együtt kóboroltak, sportoltak, ebédeltek, vacsoráztak, még táncoltak is, a szigorú szenátor szeme láttára... Mindez szabad volt... de egymáséi nem lehetnek soha! Az, hogy összeházasodjanak, még gondolatnak is lehetetlen. Pedig a fiú külsejében semmi sincs, ami elárulná bennszülött származását! Aki nem tudja róla, hogy félvér, nem is sejtheti. A leány most újra látni vélte karcsú, elegáns alakját, hatalmas atlétavállait, szőke haját, nemes arcvonásait. Belepirult az emlékezésbe. Aztán lassan kint minden vér elhagyta az arcát, halotti sápadtság árasztotta el. Mert ráeszmélt, hogy soha, soha ebbé nem láthatja Stephent. — Aloha oé... A hajó megfordult, hogy a nyílt tenger felé induljon. A séta fedélzetről most jól lehetett látni az öböl partjának végét. — Nézdd csak, ott van Stephen! Ints búcsút neki! — figyelmeztette leányát a szenátor. Stephen ráemelte Dorothyra forrón könyörgő tekintetét. Bizonyos, hogy az előbb, a búcsú pillanatában kiolvasta a szeméből szerelmét. A levegőt betöltötte az ezer és ezer torokból felhangzó, szenvedélyes dal: isten hozzád, édes! Szerelmem örökké elkísér! Ebben a pár szóban úgyszólván benne volt kettőjük egész kis története. Az utasok ledobálták a hajóról virágfüzéreiket, parton maradt ismerőseiknek. Stephen mindkét karjával, szenvedélyesen integetett Dorothynak. Ekkor a leány levette nyakáról virágfüzérét, meg a gyöngysort is, amelyet gyermekkora óta viselt. Megcsókolta a virágokat és a gyöngyöket; úgy csillogtak, mint megannyi, nagy könnycsepp. A hajó sebessége növekedni kezdett. Stephen még mindig ott állt szemben, a parton. Ez volt a végső perc. Még néhány pillanat és örökké eltűnik a szeme elől Dorothy mélyen, nagyon mélyen felsóhajtott. Apja igen szigorú pillantást vetett rá. — Szedd össze magad! — intette erélyesen. — Alphané... A virágok és gyöngyök odahallottak a parton álló, szerelmes fiú lába elé. Dorothy nézte, nézte, aztán könny belábadt a szeme. Zokogva rejtette el arcát apja mellén, miközben a szenátor elkedvetlenedve töprengett azon, miért is nem maradhatnak a gyermekek örökké gyermekek? Miért lesz a kisleányból egyszerre nő, egyik pillanatról a másikra ... A tömeg énekelt. Aztán lassan elhalt a dal. A távolba veszett, amint a hajó tovaúszott a nyílt tengeren. De a leány szívében, aki először találkozott a szerelemmel, tovább visszhangoztak a fájó, szenvedélyes szavak: — Aloha oé, Aloha oé... Csókoljuk meg egymást utoljára ... és Isten veled! . ■ ■ Fordított» Gáspár Miklós Egy „veszedelmes”szomszéd.... Minden egyes lélekzetvétellel — főképen útközben — a baktériumok és a megfázás veszélyének tesszük ki magunkat. Épen emiatt ajánlatos naponta többször ODOL szájvízzel alaposan öblögetni s így az összes kártékony bacilusok megsemmisülnek. Reggel ODOL, délben ODOL, este ODOL. Az ODOL a tökéletes szájápolást biztosítja.