Film Színház Muzsika, 1958. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-26 / 39. szám

EZEN A HÉTEN ...nagysikerű filmjei, színpadi művei és zenei könyvei után: min dolgozik most? A válasz a „film-színház-mu­­zsika” jegyében tagolódik, csak éppen fordított a sor­rend. Tehát: — Muzsika? — Karácsonykor jelenik meg a Zeneműkiadónál „Nagy mesterek” című kö­tetem, amely Mozartról, Beethovenről, Schubertról, Chopinről és Lisztről írott portrék gyűjteménye. — Mi serkentette ennek a könyvnek a megírására? — Beethoven- és Mozart­­könyvemet szeretettel fogad­ták az olvasók. Ezek a mos­tani írások Új műfajt, új fel­adatot jelentettek számomra. A portré érzékeny műfaj; életrajzot, korábrázolást és a művekben való elmélye­dést kíván, tehát sok mun­kát. Az ábrázolás intenzitása azonban kárpótlás a fárado-­­zásért... Gyermekkorom óta szeretem a zenét. Mint kisfiú, ott álltam az Ipar­csarnok előtt és hallgattam, amint a klasszikusokat Bor Dezső vezényelte. Azóta is ragaszkodó híve vagyok a legboldogítóbb művészetnek. De nemcsak érzelmi Indíté­kaim vannak, hogy zenei könyveket is írok Hatalmas tömegek fordulnak szomja­san a muzsikához, és ha nem akarjuk, hogy ez a folyamat a korkérdésektől való elfor­dulássá változzék, tennünk kell valamit. Ebben az új könyvemben­­is azt akarom bizonyítani, hogy a klasszi­kus mesterek számára a zene koreszmékért vívott hősi küzdelem volt, az em­berség forró talaján. Ugyan­ezért írom meg most a tele­víziónak Haydnról szóló játé­komat is, a „Búcsú-szimfó­nia” történetét. — Színház? — Most fejeztem be a Pe­tőfi Színháznak írt drámá­mat, végleges elme még nincs. Tárgyát is nehéz lenne összefoglalni, hisz a közis­mert humoreszek szerint a drámák tartalma, néhány mondatba szorítva, meglehe­tősen semmitmondó. Fel­adatomról és dramaturgiai nézeteimről azonban monda­nék egyet-mást. Gyakran és fájdalommal látom, hogy a mai fiatalság már szinte sem­mit sem tud a mi nemzedé­künk ifjúkorának nyomorá­ról, küzdelmeiről és szenve­déseiről. Az Irodalom még nem teljesítette azt a fel­adatát, hogy a szocialista korszak eredményeit — még ha minden hibát szám­bűvé­szünk is — az ellenforradal­mi Horthy-korszakhoz mér­je . .. Drámám hősei a 30-as évek emberi, társadalmi vál­ságában botladoznak, gyöt­rődnek és keresik útjukat. Kispolgári illúziók omlanak össze, és csak nagy megpró­báltatásokon át jutnak el alakjaim a végső felismeré­sig. Pesti emberekről írtam, akiknek szavai, gesztusai mélyen élnek bennem. Pes­ti drámát írtam, anélkül, hogy — pesties lenne. A főalak megformálása közben Peti Sándorra gon­doltam, nagy tehetségének tragikomikus ereje mindig megrendített. Amióta a „Sze­relmi házasság”ban láttam, mindig szerettem volna sze­repet írni neki. — Film? Úgy tudjuk hogy a „Rákóczi hadnagyát’­ hu­szonegy országban játszották és „A császár parancsára” című filmjét most játsszák nagy sikerrel Csehszlovákiá­ban. — Filmet nem írok! Miért nem? D. L. KÉRDEZTÜK meg... Baraim Tibor — beszélgetés közben (Kotnyek fen’.) 23

Next