Film Színház Muzsika, 1958. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-26 / 39. szám
EZEN A HÉTEN ...nagysikerű filmjei, színpadi művei és zenei könyvei után: min dolgozik most? A válasz a „film-színház-muzsika” jegyében tagolódik, csak éppen fordított a sorrend. Tehát: — Muzsika? — Karácsonykor jelenik meg a Zeneműkiadónál „Nagy mesterek” című kötetem, amely Mozartról, Beethovenről, Schubertról, Chopinről és Lisztről írott portrék gyűjteménye. — Mi serkentette ennek a könyvnek a megírására? — Beethoven- és Mozartkönyvemet szeretettel fogadták az olvasók. Ezek a mostani írások Új műfajt, új feladatot jelentettek számomra. A portré érzékeny műfaj; életrajzot, korábrázolást és a művekben való elmélyedést kíván, tehát sok munkát. Az ábrázolás intenzitása azonban kárpótlás a fárado-zásért... Gyermekkorom óta szeretem a zenét. Mint kisfiú, ott álltam az Iparcsarnok előtt és hallgattam, amint a klasszikusokat Bor Dezső vezényelte. Azóta is ragaszkodó híve vagyok a legboldogítóbb művészetnek. De nemcsak érzelmi Indítékaim vannak, hogy zenei könyveket is írok Hatalmas tömegek fordulnak szomjasan a muzsikához, és ha nem akarjuk, hogy ez a folyamat a korkérdésektől való elfordulássá változzék, tennünk kell valamit. Ebben az új könyvembenis azt akarom bizonyítani, hogy a klasszikus mesterek számára a zene koreszmékért vívott hősi küzdelem volt, az emberség forró talaján. Ugyanezért írom meg most a televíziónak Haydnról szóló játékomat is, a „Búcsú-szimfónia” történetét. — Színház? — Most fejeztem be a Petőfi Színháznak írt drámámat, végleges elme még nincs. Tárgyát is nehéz lenne összefoglalni, hisz a közismert humoreszek szerint a drámák tartalma, néhány mondatba szorítva, meglehetősen semmitmondó. Feladatomról és dramaturgiai nézeteimről azonban mondanék egyet-mást. Gyakran és fájdalommal látom, hogy a mai fiatalság már szinte semmit sem tud a mi nemzedékünk ifjúkorának nyomoráról, küzdelmeiről és szenvedéseiről. Az Irodalom még nem teljesítette azt a feladatát, hogy a szocialista korszak eredményeit — még ha minden hibát számbűvészünk is — az ellenforradalmi Horthy-korszakhoz mérje . .. Drámám hősei a 30-as évek emberi, társadalmi válságában botladoznak, gyötrődnek és keresik útjukat. Kispolgári illúziók omlanak össze, és csak nagy megpróbáltatásokon át jutnak el alakjaim a végső felismerésig. Pesti emberekről írtam, akiknek szavai, gesztusai mélyen élnek bennem. Pesti drámát írtam, anélkül, hogy — pesties lenne. A főalak megformálása közben Peti Sándorra gondoltam, nagy tehetségének tragikomikus ereje mindig megrendített. Amióta a „Szerelmi házasság”ban láttam, mindig szerettem volna szerepet írni neki. — Film? Úgy tudjuk hogy a „Rákóczi hadnagyát’ huszonegy országban játszották és „A császár parancsára” című filmjét most játsszák nagy sikerrel Csehszlovákiában. — Filmet nem írok! Miért nem? D. L. KÉRDEZTÜK meg... Baraim Tibor — beszélgetés közben (Kotnyek fen’.) 23