Film Színház Muzsika, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-15 / 3. szám
hét izgalom. Az író megtalálta a leghatásosabb formát mondanivalója kifejezésére, s azzal dicsérhetjük leginkább, hogy leírjuk: a politikai, morális, társadalmi problémákat oly emberi közelségben tudja ábrázolni, hogy az rendkívül meggyőző és gazdagon árnyalt. Nem tételek csatáznak itt szerepekbe öltöztetve a nézők szeme előtt, itt a történésen, az emberek cselekvésén keresztül a látott, az ábrázolt világ eseményeivel fogalmazza meg Kruczkowski azt, amit a néző agyába akar vésni. Jeleztük, hogy Kruczkowski megfelelő formát teremtett mondanivalója kifejezésére. Kitűnő az ellenpontozás technikája. Az első felvonás mámoros, vidám, önfeledt pillanataira újra a halál borzongató közelsége következik. Mindez azért drámai és döbbenetes erejű, mert ezek az emberek — ha csak percekre is—, de megérezték már a szabadság részegítő örömét. Az élet, a boldogság kapujában — újra leszámolnak az élettel. Milyen szörnyű párhuzam ez s milyen hatásos drámai kompozíciót teremt! Érdekes, hogy a lengyel kritika, ha óvatosan is, de kifogásolja a két pólus közt lezajlott történéseket, mondván, hogy túlságosan merész játék a szabadság problémáit s a kanapé, a vágy, a szerelem világát egyszerre tárgyalni. Nem értem a kritikusok félelmét, hisz az író éppen ezzel az átvezető történéssel, a németek megjelenésével teremti meg a világkép egységét és teljességét. Megvallom, engem is meghökkentett egy pillanatra például Anzelm figurája, de Kruczkowski, éppen, mert nagy írói kultúrával rendelkezik, mer szuverénül bánni a véletlenekkel. Tudja ő, hogy a véletlen, az esetleges, a kompozíció tudatossága révén utólag igazolódik, s így Anzelm figurája is beépül a darabba, mert a világkép teljességének igénye hívta életre. Anzelm kiégett, sivár filozófiája, már-már amorális szkepticizmusa, ellenpontja Jan tisztult erkölcsi világának, morális igényességének. A rendezés és színészeti próbája Kruczkowski stílusa jó leckét ad, igazi próbára tevő feladat a rendező, és színész számára. Érzelmek viharzanak itt, megható és megdöbbentő problémák késztetik az embert arra, hogy együtt éljen, érezzen a történéssel. Az érzelmek gazdagsága egyenesen meglepő Mégis, soha egy pillanatra sem érzünk szentimentális hangulatokat, mert az író tiszta beszédét egyszerre izzítja szenvedély és a gondolat. Sohasem száraz, didaktikus magyarázó szövegeket hallunk, de nem kell viszolyognunk könnyeket sajtoló erőlködéstől sem, mert az író gondolatok és érzelmek tökéletes harmóniájával kitűnő kifejezési stílust, megoldást teremtett arra, hogy ezt a világot hatásosan elénk állítsa. Nagy feladat ezt tökéletesen újjáteremteni a színpadon, a különös lélektani szituációk sorát egységessé komponálni. Apáthi Imre rendezése A németek . . . (Sorti Edit, Bara Margit, Balogh Viktória és Mányai Lajos) (Rékai felv.) 11