Film Színház Muzsika, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-05 / 1. szám
min VI. évf. 1. szám 19*2. Jan. S. Ara 2.5. Ft A CÍMLAPON: Jelenet a „Kék madár*’-ból. Horváth Teri (Tyltyl) és Hacserózsa (Mytyl) a Jókai Színház MaeterHack-bemutatóján. A HÁTSÓ BORITÖN: Váradi Hédi, a „Délibáb minden mennyiségiben" című új magyar filmszatíra női, főszereplője, sorolni, a év elején, naptári év első napja ugyan nem jelent színházi fordulót, s valahogyan a filmévad sema januárral kezdődik, mindamellett mégiscsak számadást szokás készíteni év végén, s a reményeket élővárakozásnak hangot adni a következő A remények, várakozások, ha szavakba fogják őket, többnyire persze konvencionálisak. Mert mit is kívánhatunk? Jó drámákat, sikeres színházi előadásokat, érdekes, művészileg magasrendű filmeket. Miben reménykedhetünk? Hogy e kívánságok megvalósulásához meg lesznek a feltételek, hogy életünk békés napok egymásutánján gazdagodik; hogy a teremtő munka új lendületét nem fogja megtörni a régihez való konok ragaszkodás; hogy a kor, amelyben élünk, a tehetséget kiemelkedő alkotásokra fogja sarkallni. Ha elmondtuk is már mindezt egymásnak, ha közhelynek tűnik is, a szavak és tények igazsága igazság marad mindenképpen. S ahhoz, hogy az igazság valósággá is legyen, a mi közös erőfeszítéseinkre van szükség legelőbb. Arra, hogy író, rendező, színész, ne elégedjék meg a középszerű, az ,,éppencsakhogy” teljesítménnyel, hogy ne engedjük eluralkodni színházban, filmgyártásban az üzletszerűség, a jól fizető semmitmondók szellemét; arra, hogy a közönség, amely joggal vár élményt és szórakozást a művészettől, az igazán művészi vállalkozások pártján foglaljon állást. Így remélhetjük, hogy ez az esztendő néző és alkotóművész közös akaratával, a közös öröm, az együtt teremtett élmények foglalata lesz. Szép fejezet az értelmes és gazdag emberi élet naplójában ... Hanem addig is, míg az év végén számot adhatunk magunknak arról, miként teljesedtek reményeink, lapozzunk bele a most kezdődő év műsornaplójába. Lorca-dráma a Katona József Színházban A Katona József Színházban megkezdődtek Federico Garcia Lorca „Mariana” című drámájának előkészületei. Vadász Dona, az előadás rendezője mondja a darabról: — Ünnep, a szó legigazibb értelmében, és megtiszteltetés Federico Garcia Lorcával, századunk egyik legnagyobb költőjének és drámaírójának darabjával foglalkozni. Ezzel a darabbal Lorca mint éles fáklyával világít a történelembe, ugyanazzal a szívbemarkoló Intenzitással, mellyel néhány évvel később a nagy honfitárs, Picasso festi meg Guernica bombázását. Ez a mondanivaló: vigyázz hazafi, vigyázz ember, les rád az embertelenség, védekezz! És Lorca ebben a darabjában megteremti, ahogy ő mondja — „a szabadság szimbólumát” Marianna figurájában. Aki nem hősnek született, csak kedves, törékeny szerelmes asszony, de aki szerelmén keresztül megérti a legnagyobbat, a szabadság eszméjét és meg tud halni érte, hogy örökké éljen.