Film Színház Muzsika, 1963. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-06 / 27. szám
Gyula bácsi olvas. Gyula bácsi kezében a ..Szentivánéji álom”. Lábánál egy tó maga nevelte paradicsom és paprika; mögötte, virágágyás közepén, sok sok karcsú levéllel ékeskedő ismeretlen növény; egy cső kukoricát dugott Gyula bácsi a földbe, a sok kukoricaszemből nőtt a seregnyi üde zöld level. A cseresznyefán láthatatlan madár szól. Gyula bácsi visszafütyül neki. Feleselgetnek egy sort, madár és színész. Egyszóval olyan ez a kert a Ház körül, mintha csak része volna annak a Shakespeare-megálmodtól, sosem volt Athén melletti ligetnek, ahol próbára gyűl a mesterember-társulat, és Vackor kiosztja a szerepeket . . . Mert újfent Vackor szerepére készül Gázon Gyula, akár negyedszázaddal ezelőtt, amikor a Margitsziget frissen avatott szabadtéri színpadot viháncolta be a Shakespeare jókedv. Gyula bácsi szerepet tanul. Szegeden játssza majd azt a szereposztó mesterembert, Vackort. Hetek vannak még hátra a premierig. De Puck, avagy Robin pajtás ott leselkedik már a lombok között Gyula bácsi tudja. És a szemüvege mögül a játékos manóra kacsint . . . (Kotnyek felv.) A korszakváltás színháza vagy átlagszínház új ára azt hinnénk, hogy ** hírlapi viták, újságírók, kritikusok megjegyzései, észrevételei meghatározhatják a művészet, a színház irányát, törekvéseit, akkor csakugyan a legendás forgalmistához kelletne hasonlítanunk, aki egy kis állomáson, mindennap tisztelegve az átrobogó gyors előtt, azt hitte, ettől megy a vonat. Azért annak a forgalmistának is meg lehetett a maga szerepe, ha egyéb nem, annyi mindenesetre, hogy a vasút melletti tisztelgő jelenlétével kifejezte: a pálya szabad. Meg azután közlekedhetnek azon a vonalon vicinális jellegű vonatok is... Hogy a példázat hangjánál maradjunk, a vonatok járását figyelő forgalmista megfigyelhet bizonyos ismétlődő jelenségeket, s bizonnyal meg is teszi, hogy válaszolni tudjon, ha kérdezik. Egy szembetűnő jelenségről Sok vonzó és ígéretes kezdeményezés mellett, úgy tűnik, a mi mai színházunkat a stabilitásra, a konszolidált működésre való törekvés jellemzi. Ennek a törekvésnek sok előnye, észszerű oka is van. De amenynyire megfelel a stabilitásra való törekvés a nyugalmat és jólétet kívánó ember vágyainak, ha a közéletben van jelen, éppoly kevéssé elégítheti ki ugyanazt az emberi igényt a művészetben. A művészetnek mint társadalmi jellegű tevékenységnek célja ugyanaz, mint az emberi életet s ezzel az embert is formáló politikának — az eszközei másak. S eme eszközök között nem nélkülözhető az izgalom, az érdekesség. hu- Nemzeti Színház: Julius Caesar (Gelley Kornél.