Film Színház Muzsika, 1967. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-22 / 38. szám
A VESZEDELMES SZEREP Rendezte: Michel Deville. Egy francia színészt félreértések kényszerítenek a háború hősének veszélyes szerepébe. NAP NÉLKÜLI VILÁG Rendezte: Jacques-Yves Cousteau. Cousteau kapitány csiga alakú hajójából csodálatos mélyvízi világot rögzít a kamera. Néhány éve egy angol filmben láthattuk a kis színészt, aki a színpadon megbukik, de az élet nyújtotta nagy szerepben (Montgomery tábornok alteregójaként) megállja a helyét. Az új francia film hőse ugyanezt az utat járja, csak veszélyesebben: egy náci ezredest kell eljátszania. Fejtetőre állított helyzetek, néhány jó riposzt, szellemes kiszólások. Kellemes nyárvégi szórakozás, jóllehet az alaphelyzet számos lehetősége kihasználatlan maradt. Az asztronauták 100 kilométerekre vezetik fel űrhajóikat, a tengermély meghódítóinak újabb és újabb méterekért kell megküzdeniük. De legalább olyan izgalmas és veszélyes ez a felfedezőét is, amellett sokkal látványosabb. A film humora, szerkezete, tempója (legalább félórával hosszabb a kelleténél) lelkes dilettantizmust mutat. Hanem azok a háromszázméteres mélységben élő cápák, rákok, lombkoronát utánzó állatok, csodálatos színekben pompázó halak... A színes, szélesvászonnak pontosan a közepén jön fel a nap és az előtérben, ugyancsak a szimmetriára gondosan ügyelve vágtatnak a film ifjú főszereplői. Ha játszanának nálunk cowboy-filmeket, ezt azokhoz hasonlítanám: leegyszerűsített naiv történet, verekedések, lovaglások bravúrosan hiteles rögzítése. A »bosszúállók«: gyerekek. A háború árvái, akik vakmerő tettekkel járulnak hozzá Bugyonnij győzelmeihez. A gyereknézőknek tetszeni fog. K. L. Harman - a hét filmjeiről Vannak szerepek, melyekre készülnünk és vannak, melyek váratlanul adódnak. A nemvárt szerep rendszerint akkor is izgalmas, ha történetesen mulatságos. Ez a bevált elv mozgatja a film tempós, fordulatos, frappáns meséjét, némileg több rutinnal, mint eredeti felismeréssel. Az előtérben a színész, Robert Hirsch produkciója áll: a szerepjátszás a második, harmadik, negyedik hatványon . . . Amíg ez a nevetőizmok számára csak fokozható. Olyan élménnyel ajándékoz meg a film, amely számunkra más módon aligha elérhető. Csodáljuk az emberi felfedezni vágyást, akaraterőt és türelmet, amely nekünk a tengerfenék csodás kaleidoszkópját tárja fel. Talán csak az utolsó harmadában érezzük mi magunk is a bezártság enyhe nyomását. A kivételes képességű alkotóknak hiszen filmet csinálnak, azt is szem előtt kellett volna tartaniuk, hogy ennek a világnak az érdekességét semmiképp sem a film méterhossza adja. A kalandfilm a kalandfilm, ezt tudomásul kell venni, s egyáltalán nem ildomos ilyenkor a hitelesség, a lélektan, s más effélék jelenavagy távollétét feszegetni. Ha a patetikus befejezéstől eltekintünk, ez a film minden bizonnyal — művészi problémáitól függetlenül — elragadó szórakozás lesz a gyermekközönség részére. De a felnőttek is leszűrhetnek belőle valamit: a téma nemes volta még nem nemesíti meg magát a műfajt. S. Gy. Ha Ernst Lubitsch annak idején nem rendezte volna filmre »Lenni vagy nem lenni« című hátborzongató komédiáját, ha Christian Jacque nem készíti elBabette háborúba megy« színes kalandfilmjét, akkor bizonyára sohasem születik meg ennek a csetlő-botló kétbalkezes vidéki ripacsnak helyenként mulatságos, időnként naiv, de mindenképpen mesterkélt históriája. Két elődjének színvonalát nem éri el: hiányzik belőle Lubitsch eredetisége, Bardott izgalma. Yves Cousteau új filmje megint ismeretlen, csodálatos szörnyetegek közé, félelmetes, emberi szem nemlátta tengerfenéki tájakra kalauzol bennünket... És hihetetlenül okos gépek, műszaki szerkezetek, elektronikus berendezések közé, amelyek lehetővé tették, hogy mindez színes filmre kerüljön. Csodáljuk a modern technikát, elámulunk a szürrealista festményekre emlékeztető, színpompás felvételeken — bár az egész filmet kissé hosszadalmasnak éreztük. A bosszúállók: három kamaszfiú, meg egy bakfis: ők azok, akik elfogják Szörnyű Szidort, a kozák fehérterroristák bandavezérét, ők azok, akik felszabadítják falujukat, s akik megkönnyítik Bugyonnij lovashadseregének győzelmét. A színes-szélesvásznú film látványos vágtatásokkal, hatásos verekedésekkel és üldözésekkel tarkított kaland-storyt elevenít meg: pontosan olyan, mint azok a cowboy-történetek, ahol a ló szintén mindig elnyeri jutalmát, a bűn a büntetését. G. P. A BOSSZÚALLÓK Rendezte: Edmond Keoszajan. A kalandfilm hősei gyerekek, akik bátran harcolnak a fiatal szovjet köztársaság ellenségei, az anarchista bandák ellen játszásának változataival vezet végig a történeten. Ezt a történetet mint a versek történetét mindig is, csak a mesék hangján lehet elmondani. Talán így: volt egyszer egy költő és egy lány. Szerették egymást. A háború szétválasztotta őket. A fiú katonaszökevény lett, büntetőszázadba került. Halálának hírét bajtársai vitték el a lányhoz... Hubay Miklós forgatókönyvének, Vas István verseinek. Ránki György zenéjének erejét, szépségét a líra adja. A vallomás bensőségessége, amely felizzítja a háború viharában is felvillanó ifjúság emlékét. A költői erő, amely felmutatja a történet mögött a kort. Az ~Egy szerelem három éjszakája« nem szokványfilm. Révész imponáló könnyedséggel vonultatja fel a filmezés eszközeit, a színes technikát, a sztereohangot. Mindez fokozza a film érdekességét, de helyenként háttérbe szorítja a film történetének igazi éltető anyagát, a lírát. Vas István verseit, Ránki György zenéjét a rendező hiánytalanul vette át az eredetiből, a színdarabból, mégis elvesztették erejüket, hatásukat. Révész gyakorlott, ízléses művész, nem dolgozik olcsó eszközökkel. Ezért lep meg a változás. Mi történt hát? Somló Tamás képteremtő erejét jól ismerjük. A harmonikus kompozíciókban feszülő belső ellentétek, a megszerkesztett rendben viharzó drámák, a fekete és fehér árnyalatok riasztó ellentéteinek ábrázolása után most bizonyította, hogy a költészet pasztellszínűbb, világában is otthonos. A bérkaszárnya udvara, az erdei kastély, a vízparti jelenet, az idő múlását megállító képsorok a legtisztább, a legköltőibb képi impresszionizmus. Révész ezekre a jelenetekre vágta rá a verset, a dalokat. A képi költészetre a szavak, a zene költészetét. Megismétlődnek a kémiai folyamatok szabályai, az önmagukban aktív vegyületek találkozásukkor semlegesítik egymást. Egy szerelmes éjszaka képsorai felett elmondani egy szép verset a szerelemről — ez széttöri a varázst. Osztatlanul dicsérhetem viszont a három királyok jeleneteinek beépítését a történetbe. A rendező itt jól érezte meg a lehetőséget, amit a színdarabban csak néhány percre megjelenő három katona figurája ad. Ismét bebizonyíthatta, hogy kitűnően beszéli a kontrasztos, a groteszk filmnyelvet. Azt a fanyar szólamot, amelyben helyet kap a derű is. Így a háromkirályok jeleneteiben egyszerre értelmet kap mindaz, ami a film többi részleteiben bizonytalanul keresi a formát. A verseket, a dalokat itt egy-egy szituáció robbantja ki: a vagonban összezsúfolt katonákat fel kell vidítani; a költő haláláról a hírt át kell adni... Fölényes és fényes alakítás a három nagy színészé, Darvas Iváné, Latinovits Zoltáné, Sinkovits Imréé. A döntések elől való kitérés filozófiáját fogalmazzák meg, de mindegyikük játékának van a groteszk komikum mögött egy mélyebb vonulata is. Latinovits játékában ott van a »túlélni« kedvéért magában elfojtott humanizmus, Darvas figurájában a külvilágra pillantó ember rémült döbbenete, Sinkovits alakításában a hallatlan elszántság, mellyel célját, szerepét vállalja. A szereplőlistáról rögtön Kállai Ferenc neve kívánkozik a sorba. Egy, az értelem fegyverével is rendelkező detektívfőnök, egy »emberséges« emberirtó bizarr, tökéletes jellemrajzát adja. A két főszereplő helyzete nem könnyű, játékuknak kellett volna sugároznia azt az atmoszférát, amit a film zsúfolt hatáseszközei sokszor megzavarnak. Azért mind a ketten bizonyítják erős képességeiket. Venczel Vera a filmgyártás nyeresége, őszinte tehetség. És van benne mértéktartás, művészi alázat. Tóth Benedek is természetes, rokonszenves színész. Ismeri a csend erejét, tud bensőséges lélekrajzot adni anélkül, hogy fáradt, enervált lenne. Révész György filmje igényes, hatásos, sok részletében sikeres munka. De nem számolt a költészet törékenységével, a gyorsan röppenő és ezért könnyen sebezhető varázzsal. Sándor Iván