Film Színház Muzsika, 1967. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1967-10-13 / 41. szám
zővel és Balassa Imrével, az íróval. A színház világa már nem vonzza. »A fiatalok közül — mondja —, Tolnay Klárit, meg Gobbi Hildát ismerem.« Néha a második emeletről lerándul a kényelmes földszinti társalgóba televíziót nézni. »De csak az Ivanhoe-t nézem, meg sokat olvasok. Főleg H. G. Wellset. Nekem az ő írásai a frissek ...« .* A másik gyémántdiplomást, Abonyi Tivadar operai rendezőt budai műteremlakásán kerestem fel. Most is dolgozik, ifjúkori kedvtelésének hódol, festeget. — Az operarendezésben mindig nagy segítséget jelentett számomra, hogy a díszletterveket magam vázoltam fel. Színész koromban is — mert így kezdtem a pályát —, már festettem. Benkhardt, Réti voltak a mestereim .. . A szegedi Nemzeti Színház operalátogatói közül még sokan emlékeznek Abonyi Tivadar nagy sikerű rendezéseire. A Carmen, a Rigoletto, Puccini majd mindegyik operája (»A Manón volt egyik legkedvesebb rendezésem«), a Hunyadi, a Bánk bán, az Anyegin, a Szorocsinci vásár bemutatói fűződnek nevéhez. A Zeneművészeti Főiskolán — itt 1942-től 45-ig volt tanár — egész nemzedéket nevelt az operai színjátszásra. Simándy Józsefet, Sándor Juditot, Melis Györgyöt, Joviczky Józsefet, Faragó Andrást tanította. Növendéke volt több ismert festőművész és grafikus is, akiket mint a Képzőművészeti Főiskola tanársegéde és az Iparművészeti Főiskola tanára, éveken át oktatott. Testvérbátyja Abonyi Mariann operaénekesnőnek és Abonyi Gézának, a Nemzeti Színház egykori kiváló színészének. — Szüleinktől tanultuk a színház szeretetét, és mindhárman a színházat választottuk élethivatásnak. Most sem tudok elszakadni tőle, gyakorta járok operába, majdnem minden új előadást megnézek... A festőállványon befejezetlen kép: — Verona, az Adige partja... emlék. A piktúra teljesen leköt, feledtet minden rosszat, ami az öregséggel együtt jár... Potoczky Júlia »A piktúra teljesen leköt...« (Abonyi Tivadar) Fejes felvá lalkoztató főnökre, Máriára, a jósnőre, aki fortélyos tükörrendszer segítségével a színpadon a közönségnek háttal ülve is »kitalálta«, hogy a széksorok között járó partnere milyen igazolványt kapott a kezébe. ... Agg házaspár néhány épülettel odább. A szőlővel befuttatott falusi meghittségű udvaron nyolcvanéves férfi ül. Azt állítja, ő volt hazánkban az első hivatásos mozigépész. Édesapja ott volt a magyar mozizás bölcsőjénél. A Városmajorban vetített még a századforduló előtt. Jómaga 1903—10-ig sátras vándormozival járta a Szekszárd és Debrecen közötti helységeket. Némelyik premiermozinkba nem férnek annyian, mint az ő filmsátra alá, az ugyanis 1000 személyt fogadott be. Külön zongoristája volt s külön kikiáltója, aki vetítés közben rögtönzött szöveggel — akár Vitray a tv sportközvetítéseit — kommentálta a látottakat. A századelő sztárjai? Természetes, hogy Henry Porten és Waldemar P silander. Volt idő, hogy két mozija is volt itt a Ligetben. Aztán éppen a mozihálózat fejlődésével mindkettőt megölték az elegánsabb, többet nyújtó városi mozgóképszínházak. »Nem volt kérem akármilyen hely ez a Liget, itt forgattak egy Willy Fritsch-filmet is, a Vasárnap délután-t. LIGETI BONVIVÁNSORS érzi-e följegyzés, hogy hány előadást teljesítettek a Liget artista robotosai vasárnap reggel tíztől este tízig? Igaz az, hogy a legnagyobb sztárnak, Káposztás Zsuzsi nőimitátornak huszonöt pengő volt a vasárnapi gázsija? Hihető-e, hogy egyik késdobáló három évig tartó ádáz válóperben viaskodott feleségével egy monori telek miatt, de közben, mert az asszony partnere volt a számnál, naponta nyolc-tíz alkalommal dobálta körül tizenkét hidegen ragyogó késsel. És milyen sorsok! A volt Nagyvendéglő épületében — romos, életveszélyessé nyilvánított épület, a jó ég tudja, milyen alapon használják a mai napig raktárul! — egy hetvenéves ember mondta el néhány mondatfoszlányban az életútját: »Kilencszázhárom óta vagyok a Ligetben ... Először hintáslegény, aztán bohóc voltam. Utána légtornásszá avanzsáltam. Leejtettem egy nőt Grazban a cirkusz kupolájából, meghalt. Utána voltam hasbeszélő, jambóénekes, tíz évet meg bonviván a Műszínkörben. Ó, micsoda mozgás volt itt kérem! Anetta, a csodapók, a fej nélküli nő és a többi. Legalább százhatvan üzlet várta a vendéget. Sok nagy szám van itthon, meg a világ varietéiben, amelyik a ligeti Koller-cirkuszban született... Első feleségem a kéz nélküli nő volt. Az ötvenes években megvonták tőle a működési engedélyt. Mit gondol, miből élt aztán? Szemfelszedésből... A mostani feleségem meg tűzkirálynő volt. Tüzet nyelt. Ó, kérem, engem most is hívnak filmekhez, ha kikiáltó kell, mert azt színész meg nem csinálja, szakma volt az érettségi nélkül is ...« MI LESZ VELE? A pesti park zöld oázis, ahol megpihen kicsit a jövő-menő, ahová leszalad a kánikulai bódulattól szédelgő ötödik emeleti lakos. Olyan, mint a Szabadság tér, vagy az Engels tér. Csakhogy a Népligetbe nincs honnan leszaladni. Ez a mammutpark csaknem négyszer akkora, mint a Városmajor, a Vérmező, a Csajkovszkijpark, a Múzeum-kert és a Horváthkert együttvéve. Területén, ha szorongva is, de tízszer elférne az Állatkert. A Népligethez általában utazniuk kell a látogatóknak. Azért kevesen utaznak, hogy leüljenek valamelyik padra. (Kevés is az üldögélő a Ligetben, ha valakinek az a tréfás ötlete támadna, hogy a park fenntartási költségeit elossza a padok vendégeinek számával, alighanem olyasmi derülne ki: a főváros egy-egy pezsgős vacsora árának megfelelő összeget költ minden sétálóra.) A lényegesen kisebb Városligetben egymást érik a látványosságok: több múzeum, Vidám park, Széchenyi fürdő, Állatkert — még állandó kiállításnak is szakítottak le zöld területéből. A Népliget a túlzsúfolt Margitsziget és Városliget szórakozásbeli ellenpólusa lehetne, ha néhány táncos vacsorázóhelyet, egy-egy szabadtéri színpadot és mozit, egy-két állandó kiállító pavillont vagy — uram bocsá! — pár érdekes és vonzó mechanikai játékot helyeznének el több mint egymillió négyzetméternyi területen. Amíg valami nem történik ennek érdekében — mi mást tehetnénk — pajzán legendaként emlékszünk a Káposztás Zsuzsira és a korszak adta silány népszórakozásra is.