Film Színház Muzsika, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1969-12-20 / 51. szám
TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ televízió rom kincseinek és igazi értékeinek tévére alkalmazására. Minél több nézőt szeretnénk megnyerni operaközvetítéseinknek, hangversenysorozatainknak, s mintegy negyven színházi esttel népszerűsítjük a színpadi kultúrát. Továbbra is felkaroljuk a népdal igazi értékeit és szorgalmazzuk a képzőművészeti és esztétikai ismeretterjesztést. JÖVŐRE MÉG TÖBB OLYAN saját készítésű műsort kívánunk sugározni, amelyek derűt fakasztanak, vidámságot árasztanak. Változatlanul adni akarunk, de az eddiginél jobb színvonalon, könnyűzenét, hogy a fiatalok is élvezhessék a divatos és szín-vonalas tánczeneirányzatokat, és a felnőtt generációk se érezzék mellőzötteknek magukat a show-k és a „hosszú haj” túltengése miatt. Adósságaink közé tartozik viszont, hogy nem foglalkozunk megfelelő mennyiségben és színvonalon ifjúságunk mai, sajátos problémáival és nem kielégítő az olyasfajta szórakoztató műsorok száma és minősége sem, amelyeket kifejezetten a fiataloknak és gyermekeknek szánunk. A nézők szórakoztatási igényeinek fokozottabb kielégítése érdekében szeretnénk még több érdekes társasjátékot, vetélkedőt, sportműsort, értékes és népszerű zenei műsorokat is adni. Ezért az olyan vérbeli tévéműfajok fejlesztése, mint amilyenek az élő adások, a közönség cselekvő bekapcsolása játékokba, jelentős teret nyer műsorrendszerünkben. NEM VETTEM ÉSZRE, és máris túl sokat ígértem. Pedig nem szeretnék olyan illúziót kelteni, mintha az elkövetkező év a jelenlegihez képest valamiféle gyökeres fordulatot hozna; ilyenre nincs is szükség és lehetőség. Viszont nem árt emlékeztetni arra, hogy a felszabadulási évforduló és a Lenin-centenárium is nagy ösztönzést ad a színvonal emelésére. A felszabadulási évforduló tiszteletére az elmúlt huszonöt év kiemelkedő művészi produkcióinak sorozatos bemutatását készítettük elő. Már meghirdettük ugyancsak az évforduló tiszteletére a fiatalok újabb politikai, tudományos és kulturális versengést. A televíziós alkotók pedig továbbra is türelmetlen, egyszersmind a mások igényeit is megértő nézőket kívánnak az új esztendőben. Azt kérik a szülőktől, ha rossz a gyerek, azért ne keressék minden baj forrását a televízió „lélekmérgezésében”, s ne akarjuk vevőkészülékünket szigorú és prédikáló „nevelő”-dobozzá változtatni. Sem az életben, sem pedig a műsorokban nincs és nem is volna jó a teljesen vírusmentes sterilitás. Az „Angyal” és műsortársai aligha változtatják fiainkat és lányainkat ördögökké, amint a Kloss kapitány sem teszi őket angyalokká. S A TELEVÍZIÓ NEM LEHET „mindenáron” szórakoztató Wurlitzer sem, amelybe bedobjuk az előfizetési díjból egy műsornapra jutó mintegy két forintunkat és rendelünk „bármit”. A televízió már olyan nagy hatású, hogy méltán teljes mértékben felelősséggel tartozik annak a társadalomnak, amelyben élünk. Politikailag elkötelezett, egyértelműen állást foglaló, kulturáltabb és az eddiginél össznépibb televíziót szeretnénk hát a következő évben. S hogy jobb lesz-e a műsor? Erről majd jövő ilyenkor beszéljünk! Bartók Béla „A fából faragott királyfi” című balettjének tévéváltozatát Horváth Ádám rendezte. A film fekete-fehér és színes változatban készült el A „Ráktérítő” Hámori Ottó azonos című regényének tévéváltozata. Az izgalmas mai problémákat feszegető dráma két főszereplője: Dávid Kiss Ferenc és Sunyovszky Szilvia. Rendező: Szőnyi G. Sándor A szuperszonikus pilóták életével, munkájával foglalkozik az „MX—50-es őrjárat” című ötrészes tévéfilm, melyet Molnár Géza írt, s Mihályfi Imre rendezett. Képünkön: Balázsovits Lajos és Zenthe Ferenc 29