Film Színház Muzsika, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-24 / 26. szám
Emlékek Rettegi Fridalinról Valahol „jelenésre” vár egy paróka, amolyan igazi művészfrizura. Jelenésre vár egy fekete cilinder, amely piciny koronát takar. Mindkettő Rátkai Mártoné volt — az egykori híres Rettegi Fridaliné —, ma Bilicsi Tivadar őrzi őket, hogy a Szabin nők elrablása nyári városmajori premierjén ezzel lepte meg a közönséget július 22-én. —• Hány éve játssza a híres ripacsdírektor szerepét? — kérdjük próba után. — Éppen huszonnégy éve. Egri István rendező felhívott telefonon: — Te BÚI — mondta — Rátkai Márton nem tudja tovább játszani a szerepet, mert Orgon szerepére készül a Nemzetiben. Kérlek, játszd el, még harminc-harmincöt előadás van benne. Ne felejtsd el, lexikonszerep. — Hogy-hogy? — kérdeztem. — A lexikonok azt fogják írni: egyik legkedvesebb szerepe Rettegi Fridolin! — Eljátszottam. Még százhúsz előadás volt „benne”, és azóta mintegy négyszázszor. — Kik tartoznak a híres Rettegi elődökhöz? — Elsősorban Rátkai. Nem felejtem el, amint jött-ment, viharzott. Emlékszem: törpévé zsugorodva jelent meg a második felvonás végén. Itt kertek alatt kellett bujkálnom a szégyentől" — mondta. — Vajon mi lehet a darab és a szerep titka? — Hogy voltaképpen mindannyiunk lelkében ott ciripel Fridolin. La Fontaine A tücsök és a hangya című híres meséje elevenedik meg Fridolin és Bányai kapcsolatában; ez a darab a bohém és a polgár örök konfliktusa. Hát természetes, hogy minden színész a tücsök igazát szeretné bizonyítani. Híres Fridolin volt még Újházi Ede, Nyáray Antal, Rózsahegyi Kálmán, a külföldiek: Alexander Moissi Girardi, Max Pallenberg, Albert Bassermann. — Erről hadd mondjak el egy emléket — folytatja. — 1965-ben Los Angelesben vendégszerepeltünk és én meglátogattam az akkor nyolcvankilenc éves Beregi Oszkárt. Amikor meghallotta, hogy Fridolint játszom, ezt mondta: „Berlinben Max Reinhardt Deutsches Theaterjének színpadán Albert Bassermann játszotta ezt az ágrólszakadt ripacsdirektort. Emlékszem, egy karosszékben ült és a helybeli dilettáns drámaíró-tanár darabját olvasta. Bassermann nagy füstfelhőket fújt a cigarettából, mikor majdnem ujjára égett a csikk, a földre dobta és rátaposott. A következő pillanatban üvöltve ugrott fel, feltartotta a lábát, a cipőnek nem volt talpa.” így mesélte ragyogó szemmel Beregi. Mondanom sem kell, hogy az én cipőmnek is hiányzott a talpa a következő estén. — Volt-e életéből személyes megelevenítője Fridolinnak? — Mindenkinek megvan a maga Fridolin-modellje. Az enyém a drága Fűzi Barnabás. Társulatunk 8—9 tagból állt, székhelyeink: Budafok, Nagytétény, Mogyoród. Manor már fővárosnak számított. Tudja, hogy ki volt a táncoskomikus? Seress Rezső... — És hogyan „adta el” társulatátaz egykori Rettegi? — A kisdobos ezt dobolta: „Közhírré tétetik, hogy a Pestről jött színészek ma este a Zöllner-féle nagyvendéglőben a Nebántsvirág című operát három felvonásban táncolják." A szöveg szándékosan hangzott hibásan, este az ördög került színre, direktorom játszotta, fehér burettöltönyében, csak a homlokára ragasztott plasztilinbár szarvacskákat. — És hogyan folytak a próbák, előadások? — Volt egy zöld lódenkabátja, abban tartotta a jegyeket. Zsebből árult utcán. Reggel meghozta a darabot, ha leírták a szerepeket, odaadta, ha nem — felolvasta, utána emlékpróba, délután színlapokat írtunk, este ment a darab. — Súgónőt szerződtettek? — Dehogy, stafétában súgtunk, az, aki éppen nem volt színpadon. Egyszer jött egy súgónő. „Minden szót súgjak?” — kérdezte a híres Kolozsvárról jött színésztől, Szentgyörgyi Istvántól. Mire Szentgyörgyi: „Te csak súgj föl minden szót, majd én kiválogatom, amire nekem szükségem van.” — S most megkérdeznénk: átélte-e életében Bányai sorsát? Írt-e valaha darabot? — Gyermekkoromban nagy buzgalommal „költöttem” egy verset, a Zászlónkhoz küldtem be. Választ is kaptam a szerkesztői üzenetekben: „Amikor kis levélkéd kidugta a fejét a borítékból, rögtön a papírkosarat kereste.” — És a szabadtéri Fridolin? — Azt hiszem, kitűnő ötlet. Fridolin világához hozzátartozik a közeli lövölde, a levelek suhogása, a fű, a ponyvák közelsége. Én a színészek: Bessenyei, Kállai, Tolnay, Demján, az átdolgozó Kellér Dezső, a rendező, Kerényi Imre szemével is látok próbák közben. Tudom, hogy ők is „látják” a ponyvát. — Hogy is van a híres dal? „Ott túl a domb tetején, hol a város tornya látszik / Ott él sok úri színész, Fridolin-mosollyal — ezúttal a saját kert kapuja előtt Bilicsi Tivadar A szabin nők elrablása olvasópróbáján, mellette: Tolnay Klári, Kállai Ferenc, Bilicsi Mária .