Film Színház Muzsika, 1975. június-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-23 / 34. szám

Gérard Philipe oldalán. Az akkor veszettül erotikus­nak tartott film sok bot­rányt kavart, de a hosszú pert Vadim megnyerte, há­la ügyvédjének, aki nem más volt, mint Francois Mitterrand. De a szép Anette hűtlenségén egy tahiti utazás sem segített: egy énekes szép szeméért elhagyta a férjét, aki az­tán egy Catherine Deneuve nevű 18 éves lányt vett el 1961-ben, és három év múlva megszületett Chris­tian nevű kisfiúk. Cathe­rine eleinte kijelentette, hogy nem kíván testvére, Frangoise Dorléac nyom­dokaira lépve filmszínész­nő lenni, „a félszeg ka­maszlány azonban — írja a volt férje — erőszakos asszonnyá lett”, s Deneuve nagy színésznővé vált, de ezzel a szerelemnek is vé­ge lett... Moszkva és Kalifornia A negyedik nagy szere­lem ahhoz a Jane Fondá­­hoz fűzte, ki, miközben if­jú férje a Metro Goldwyn Mayer gyárnak írt forgató­­könyvén dolgozott, Ameri­kát járva gyújtó beszéde­ket tartott a vietnami szennyes háború ellen. Va­dim a klasszikus francia próza La Bruyére-i modo­rában írja róla: „A kora­beli hollywoodi stílus sze­rint fésülködött és kendőz­te az arcát, de szín- és szagtalanul, mint Musset rózsái..Hirtelen szere­tett bele: „életemben má­sodszor váltam annak a különös betegségnek az ál­dozatává, mit úgy hívnak: meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt... Ez sokkal veszélyesebb, mint a náthaláz vagy a szamárköhögés, de — ta­pasztalatom szerint — végtelenül kellemesebb ... Szerelmünk tárgya szerint teljesen elhülyülünk vagy kivételes fénnyel ragyo­gunk”. Jane kíváncsi volt férje „őshazájára”, így hát elutaztak Moszkvába, meg­nézték a május elsejei fel­vonulást, amelyhez képest „a július 14-i felvonulás a Champs Elysées-n csak ólomkatonák parádéja”. Jane-t, aki évekig volt ki­téve az amerikai propagan­da túlzásainak, megragad­ta a tömeg egyszerűsége, jó kedélye. Maga Vadim pe­dig így ítélte meg útját: „Minden, amit láttam és hallottam e május hónap alatt, azt a benyomást tet­te rám: a fiatal oroszok ké­pesek megfelelni a feladat­nak, hogy társadalmukat a kommunizmushoz vezes­sék.” Ezután ismét Kaliforniá­ba került, a Csendes-óceán­ban halászott és közben a Zola-film (A konc) forga­tókönyvén dolgozott. Tanú­ja volt egy néger gettólá­zadásnak Los Angelesben. Miután kocsijába felvette néger szakácsnéját, aki egy csomó fekete gyerkőccel szállt be, a John Birch So­ciety nevű szélsőjobbolda­li szervezet tagjai közbe­léptek és a rendőrautók tíz perc múlva körülvették a kertjét... Egy más alka­lommal, amikor 1967-ben Louisiana államban egy Preminger-filmet forgat­tak, Jane megpuszilt egy néger kisfiút. Ez a csók a Paramount-gyárnak 6000 dollárjába került, mert a sherif felszólította a filme­seket, hogy azonnal hagyják 1971-ben Párizsban ismét Brigitte Bardot-val — de ez már csak szakmai találkozás SZAKONYI KÁROLY: Társulati ülés Nyugdíjas Kérlek. Kérlek szépen. Csak egy pilla­nat. Sietsz? Na, nem az, ittam már egy kicsit, de. Föltartalak? Beszélnem kell veled, megengeded, ugye? Nem az, nem siránkozás, tudom, torkig vagy­tok vele, panasz, panasz, de én most nem. Hol van az már! Dehogy! Pár perc az egész. Köszönöm, elfogadom, az enyém elfogyott. Csak így a te ciga­rettádról. Jó. Jó, már ég. Csak néhány szó, ugye. Röviden. Ráérsz? Nem? Hát én most megkaptam. Hallottad a tár­sulatin. A próbatáblán is ki van írva. Nyugdíj. Nem az, már elmúltam hat­van, tudom. Rendben. Mindegy. Ittam egy keveset. Ittam, megmondom nyíl­tan, ittam. De nem az. Őszintén. Hat gyereket neveltem fel. Itt voltam vé­gig. Hat gyerek, azért az, ugye. Vársz valakit? Nem tartóztatlak, csak beszél­ni akarok valakivel. Kell. Neked ezt nem szükséges magyaráznom. Szomo­rúság. Szomorú vagyok, ittam, rend­ben, de szomorú vagyok. A torkomat szorongatja, tessék, kétségbe vagyok esve, szégyellem, nem szabad kimu­tatni, kemény gyerek voltam mindig, és most tessék. Nem, nem, nem az, szerettek itt, a kollégák aranyosak mind, de én most. Most már akkor ne­kem ősszel. Nehéz ez. Jó, kaptam egy havi gázsit, plusz. Kis szerepek, tudom, de ugye a Madarászban is és most a Luxemburgban. Azért még. Azért azt meg lehetett nézni. Jelen voltam. Az a lényeg. Azt nem mindenki tudja. Négy­ezer, rendben, négyezer volt a fizeté­sem, felemelték két éve, le a kalappal. Kellett is a pénz, hat gyereket nevel­tem fel, semmim sincs, csak máról holnapra, ez az igazság. Itt éltem, eb­ben a színházban éltem le az egész életemet. Nem értem rá. Mint mások. Nem, barátom! És most hatvan fölött. Mihez kezdjek? Fejezzem be? Ez je­lentett nekem mindent. Próba, előadás, táj. És akkor most? Bocsánat. Azért ugye. Mi lesz velem ősszel? Azért bo­csánat, kérem szépen. Elnézést, ittam, nem sokat, szóval nem azért, de objek­tíve. Csak tessék belegondolni. Hat szép gyerek nem kismiska, gürcöltem, nehéz volt, nem siránkoztam, áldom az életet, isten őrizz, bűnt követnék el, ha. Pardon. Szép amit elmondtak, hogy köszönjük meg minden. Nem tagadom. Csókosak és így meg úgy, csakhogy nekik ott van minden, én meg. Nem érdekes. Meghasadt. Itt, belül megha­sadt és kész, vége. Bele kell nyugodni. Megy tovább nélkülem, igaz? Nem hiányzom. Kinek? Ugyan! Nem, nem, kedves vagy, de mese. Mese, szép me­se. Nézd a hajamat. Az arcomat. Tes­sék, most voltam fogásznál, hogy majd jól menjen, de eddig is érthető volt minden szavam. Én még megtanultam Ugyan! Jó vicc! Majd előkaparnának. Akkor. Iszol valamit? Na, csak egy fél­decit. Nem? Azért én nem vagyok csó­ró. Megleszek én, bejárok, a Luxem­burg még megy ősszel, nem tesznek ki. Könyörület? Mindegy. Dehogynem, tu­dom, hogy az, de mindegy. Behunyom a szemem, nem kell engem vigasztalni. Nem látom csak azt, amit látni akarok. És különben is, van nekem otthon dol­gom. De tudni azt, hogy vége?! És nem is sikerült. Hagyjuk. Hagyjuk, hagy­juk. Nem úgy sikerült, ahogy akartam. Verkli. Verkli volt. De, de. Kibírom. Lenyelem. Még akkor nem is éltetek, amikor én már. Pardon. Táncoskomi­kus. De aztán történt egy kis baj a lá­bammal, nem látszik, csak aztán már nem lehetett. A hangom is, később. Prózára azért jó voltam. Kis szerepek, de bementem a színpadra, atmoszféra volt. Minek erről beszélni, igaz? De, de, látom. Jó. Nem érdekes. Föltarta­lak? Nem kívánsz valamit? Fizetem. Becsúszott egy kis kellemetlenség négy éve, de a kórházban minden rendbe­jött. Nem ittam, á, sokáig. Itt voltam pontosan, nem vitatkoztam, rendesek 18

Next