Film Színház Muzsika Évkönyv, 1975
A Magyar Televízió „anyakönyve" (Szegvári Kati, Torday Aliz)
Egy szép napon látom Magyarországban a hirdetést, hogy a Magyar Televízió Riporter kerestetik pályázatot indít Jelentkeztem. Az első meghallgatás sikerült, a második is. Biztos volt már, hogy a képernyőn is versenyezhetek. Az első forduló előtt az Egyetemi Színpaddal vidéken vendégszerepeltem. Csak úgy értem haza a televíziós adásra, hogy a díszletszállító teherautóra ültem fel Díszletek között kuporogva érkeztem Budapestre, a Margit-hídon Békés József, az Ifjúsági Osztály vezetője meglátott a kocsijából és átszállított magához. Azt hiszem, különben elkéstem volna. Az adás előtti megbeszélésen Karácsondi Miklós szerkesztő töredelmesen bevallotta, hogy a Ki mit hídon én adtam az ötletet a Riporter kerestetihez. Jólesett, olyannyira, hogy elhatároztam, hogy megnyerem a vetélkedőt Ne legyen ez egy félbehagyott meccs. 1969 július elsején a Televízió belső munkatársa lettem, szakai felvételre készültünk. A moszkvai Metró Majakovszkij állomásán, óriási statisztériával, mozgólépcsőkkel, zenével, táncosokkal, énekesekkel Mivel kevesen voltunk, a csapót is kezeltem. A csapó elengedhetetlen, a kép és a hang szinkronitását biztosítja. Bánki Laci könnyíteni akart a munkámon, magára vállalta, hogy felvételkor kezeli a csapót Nagynehezen mindennel elkészültünk. Hangom visszhangzott a metró csarnokában, ahogy indítottam, oroszul persze, a felvételt: nyimanyije! Szjomka! Megindult a gépezet A táncosok táncoltak, az énekesek énekeltek. Csak éppen csapó nem volt Bánki Laci ugyanis egy kukkot sem értett oroszul. Horváth János az árvás védekezésnél Csenterics Ágnes külső helyszínen Fűzi Sári egy vasútállomási forgatáson 1964 CSENTERICS ÁGNES rendező 1964-ben, egyetemista koromban már dolgoztam a Tévében, mint külsős ügyelő, asszisztens. 1966-ban kerültem be, és mivel magyar—orosz szakos voltam, én mentem forgatni az első Fele-fele műsort, a Szovjetunióba. Mint asszisztens. Iszonyatos hideg, volt olyan például, hogy megfagyott és eltört a play back szalag! A magyar szerkesztő, Bánki Laci is megérkezett Pestről, amikor éppen él KUDLIK JÚLIA bemondónő Szökőévben, szökőnapon szerepeltem először bemondóként, 1964. február 29-én. De a Televízióhoz már előbb kerültem. Az Ifjúsági Osztályon voltam ügyelő, majd asszisztens. Az asszisztensnek az a feladata, hogy ügyeljen a stúdió rendjére, irányítsa a stúdiót a rendező utasítása szerint akivel csinos fülhallgatón keresztül tartja a kapcsolatot kezdő asszisztens koromban egy műsorban a stúdió vendége volt Kodály Zoltán, aki Lőrincze Lajossal és Randó Jenővel a magyar nyelvről beszélgetett .Kezdődött a felvétel A stúdióban teljes csöndes rend uralkodott „Valami zörög, leállnak” — szólt a fülesen a rendező. Bejött a hangmérnök és kicserélte az asztali mikrofonokat Újra kezdtünk. Most már én is figyelni kezdtem, mi lehet az az ütemes dobogás.