Film Színház Muzsika, 1977. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-05 / 10. szám
Beszélgetés közben érkezik meg Borisz Sesztakov, a TASZSZ hírügynökség budapesti vezetője, a műsor másik vendége. Ő majd arról számol be a műsorban, hogy érzi magát Budapesten egy szovjet tudósító. De most előbb nekünk válaszol. — Én leszek a vendégként Budapesten tartózkodó moszkvai magyar tudósító. Elek János vendége a műsorban, vagyis a vendég vendége — mondja tökéletes magyarsággal, ami nem is csoda, hiszen kisebb megszakításokkal kilenc évet töltött már eddig Magyarországon, mint egyetemi hallgató, és mint újságíró. Érdekes adalék, hogy évfolyamtársa volt Elek Jánosnak, aki miután befejezte az egyetemet, munkatárs lett a TV-híradónál, majd tudósító Moszkvában. Az egyetemi diploma megszerzése után Borisz is tudósító lett, természetesen Budapesten. — Több ezer tudósítást küldtem haza Magyarországról — folytatja Borisz Sesztakov —, az elsőt 1973- ban készítettem az Ikarusz gyárban, akkor beszéltem életemben először — mint tudósító — egy ekkora gyár vezérigazgatójával. Amit magammal viszek majd, ha egyszer végleg hazakerülök, nem a terek, szobrok, épületek emléke (persze azok is), hanem elsősorban az embereké, akik Magyarországot jelentik nekem. Rövid beszélgetésünk után Borisz megkapja Vámos Judit rendezőtől az instrukciókat, bemegy a stúdióba, készül a felvételre. — Milyen műsorokat láthatunk még a Horizont szerkesztésében ? — Április 27-e, a Testvérvárosok Világnapjára — mondja Vámos Judit — filmet készítünk Balog Judit és Sípos József szerkesztőkkel. Forgatásra kész Jurán Sesztalov Amikor a nap ringatott című regénye alapján Balog Judittal közösen írt forgatókönyvünk, az Észak visszavár című dokumentumjáték, mely Szibériában, manysiföldön játszódik. Befejeződött az anyaggyűjtése a Milliomosok klubja című filmnek, melyet Katona Júlia szerkesztővel készítünk Lengyelországban és Magyarországon. Készek a terveink Katona Júliával, hogy milyen filmet forgassunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára, de most még annyira az előkészületek elején járunk, hogy részleteket egyelőre nem árulhatok el K. GY. 28 TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ __ TELEVÍZIÓ ■■■... , — ■ — TELEVÍZIÓ SZABÓ MAGDA REGÉNYÉBŐL Egy leányintézet falai között Színhely: a Matula püspökről elnevezett intézet, amelyben Magyarországon először tartottak rendszeres középiskolai oktatást lányoknak. Az intézet erődjellegű. Éppencsak a katonai őrség hiányzik belőle. A kertbe vivő részt belső rács zárja el az épület többi részétől. Az iskola címere: két kéz, mely egy bibliát ölel át, felette nagy betűkkel az intézet jelmondata: „Nem azé, aki fut, nem is azé, aki akarja így írja le Szabó Magda az Abigél című regényéből készülő tévéfilm forgatókönyvében azt az épületet, amelyben a cselekmény zöme játszódik. A filmgyár stúdiójában ottjártunkkor a díszlet a nevelőintézet egyik hálószobáját „idézte”. Nyolc vaságy, nyolc éjjeliszekrény sorakozott a fehérre meszelt, sivár, boltíves teremben. Az ágyakban nyakig gombolt, hosszú ujjú egyforma hálóingekben feküdtek a hetedik gimnazista lányok. Az ágyak végében egyforma csíkos köntös, a támlán durva vászontörülköző. A lányok alvást színlelnek, miközben Zsuzsanna testvér (Piros Ildikó) Vitay Georginát (Szerencsi Éva) vigasztalja. Gina sír. Zsuzsanna részvétlenséggel vádolja az osztálytársakat. Világosságot gyújt a sötét hálóteremben, s kiadja a parancsot; mire visszajön, rend, nyugalom legyen, a lányok „töröljék le a könynyeket” osztálytársuk szeméről. Ginót édesapja, Vitay tábornok (Nagy Attila) küldte ebbe az intézetbe 1943 elején, úgy, hogy senki se tudja meg, hol van a lánya. Az ok: a tábornok részt vesz az ellenállási mozgalomban, s fél, ha lebukik, a lányával zsarolják majd, vele kényszerítenek esetleges árulásra. Gina nem ismeri „száműzetésének” indítékát, azt hiszi, apja meg akar szabadulni tőle. Úgy véli, biztosan új feleséget kíván a házhoz hozni, s a fiatalasszonynak ő útjában lenne. Ezért sír. — Az Abigél műfaja majdnem hogy politikai krimi — mondja a rendező Zsttrzs Éva. — A történet cselekménye 1943-tól 1944 március végéig tart. Szabó Magda alkotása egy nagyon szigorú szabályok közt élő internátus falai közt játszódik. Ilyenkor derül ki, milyen messze van a mai fiataloktól ez a nem is olyan régen volt „drill”. A régi református vallási szokások is ismeretlenek számukra. A film szereplői főiskolások és fiatal színésznők, akik nem értik, nem érzik, mit jelentett az, hátratett kézzel, egyenesen, mozdulatlanul ülni a padban, képtelenek felfogni, hogy a pokrócnak mindig „elvágólag” kellett lenni az ágyon. — Mi az, ami a rendezőnek új, más ebben a filmben előző tévéfilmjeihez képest? — A cselekmény krimiszerűsége, no meg az, hogy Magyarországnak a német megszállás előtti legnehezebb korszakában játszódik, olyan izolált területen, ahová a külvilág „fajából” tulajdonképpen nem szűrődik be semmi. Az élet a háború ellenére a megszokott, régi mederben halad, de azért közvetett módon mégis éreztetnünk kell, hogy mi történik a falakon kívül. Az intézetben a háború csak „átszűrve”, másodlagosan jelentkezhet. — Mi az, amit a rendező kiemelni, hangsúlyozni kíván a cselekményből? — Talán azt, hogy a tisztességes ember bármennyire is el legyen zárva a külvilágtól, a maga becsületes ösztöneitől vezetve rátalál a helyes útra. Ennek a fajta embernek a képviselője itt ebben a filmben Zsuzsanna, a diakonissza, aki a film során eljut egy olyan pontra, hogy felteszi a kérdést önmagának: az-e a bűn, ha eddigi életfelfogása szerint nem hazudik, vagy az-e, ha nem száll síkra az emberek igazsága mellett. S vajon hogyan látja Zsuzsanna alakját életrekeltője, Piros Ildikó? — Szoktatni kell magam az arc- és testbeli fegyelmezettséghez. Ez annál is nehezebb, mert egyúttal azt is érzékeltetnem kell, hogy