Film Színház Muzsika, 1978. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1978-05-27 / 21. szám
A MAGYAR FILM FOGADTATÁSA - AZ ELSŐ NAPOK Cannes-1978 Ahogy telnek a napok, kockás fedelű kis noteszomban úgy szaporodnak a látott filmekről feljegyzett emlékeztető sorok. Ám mielőtt ezek felidézésébe kezdenék, hadd számoljak be a hozzánk legközelebb álló eseményről, a magyar versenyfilm fogadtatásáról. Makk Károly Egy erkölcsös éjszakája meglehetősen eltér azoktól a művektől, amelyek a magyar filmeket a fesztiválokon képviselni szokták. Ez kiszámíthatatlanná tette, milyen visszhangja is lesz majd a kritikusok körében. Nos, az eredmény azt bizonyítja: a választás szerencsésnek bizonyult, a film szinte egyöntetűen kedvező fogadtatást kapott a francia sajtóban. Bizonyosan közrejátszott ebben az is, amivel a France Soir kritikusa kezdi beszámolóját: „Ennek a filmnek van legalábbis egy feltétlen érdeme. Egy komornak mutatkozó fesztiválon mindig jólesik, ha valaki nevetésre késztet...” De tegyük mindjárt hozzá, nemcsak a műfajt, a megvalósítást is méltányolja, aláhúzva az előadás báját és mulatságosságát és kiemeli a kitűnő színészi munkát, részletesebben méltatva Psota Irén és Makay Margit alakítását. Igen elismerő a Le Monde kritikája is. „Makk Károly sajátos stílust formált a dráma és a komédia között, anélkül, hogy akár a naturalizmus, akár a szatíra felé csúszna” — írja. És ami a francia kritikusoknál oly ritkán fordul elő, az operatőri munkának is helyet szentelnek. Tóth János képeinek esztétikai varázsáról olvashatunk. A Le Matin ezt írja: „Makk Károly filmje igazán kellemes mulatság, amely érzelemteljes és humoros pillanatokat, finomságokat és fantáziát tartalmaz.” A Le Parisien kritikusának véleménye: „A film egy századeleji nyilvánosházba vezet el bennünket, ahol egy komédia játszódik le, vagy talán több annál. Pontosan szólva, egy maupassant-i mese, amely egyszerre gyengéd és kegyetlen ... A filmből nem hiányzik a báj és a humor és arra ösztönöz, hogy cinkos mosollyal nézzük végig.” Folytathatnánk az idézeteket, amelyek összehangzó elismeréséből csak a Figaro kritikusának fanyalgása rí ki. De hát még sok minden másról is be kell számolnom. Kezdjük mindjárt a nyitó este filmjével, Emil Lotianu Csehov feldolgozásával. A Dráma a vadászaton — a szovjet versenyfilm — a rendező kitűnő hangulatteremtő képességéről tesz tanúságot. Különösképp a történet első felének megformálásában. Később, sajnos, az is kiderül, hogy nem bízik eléggé magában. Olyan romantizáló, mármár a giccs határát súroló elemeket alkalmaz, amelyek egyaránt idegenek Csehovtól és attól a hangvételtől, amelyet filmje elején oly szerencsésen választott. Kiemelkedő eredménye azonban a debütáls főszereplő, az alig 18 éves Galina Beljajeva játéka. Ez a rendkívüli tehetséget ígérő leányka teljes bonyolultságában tudja megjeleníteni Oljenka ellentétes vonásokból szőtt alakját. Bár még igen sok film van hátra, mégis megkockáztatom, hogy a fesztivál legszebb filmjét láttuk a második napon. Címe: A facipő fája, rendezője: Ermanno Olmi. Nemzetisége: olasz, talán még pontosabb lenne, ha azt mondanánk, lombardiai. Egy idevalósi hajdani parasztközösség, egy nagybirtok majdhogynem jobbágyi sorban élő cselédeinek életét eleveníti meg három évszakot átfogóan. Csupa mindennapos és mégis egyszeri esemény követi egymást. Ha műfaját kéne megjelölnöm, legszívesebben versciklusnak ne- EGY ERKÖLCSÖS ÉJSZAKA. A magyar versenyfilm férfifőszereplője: Cserhalmi György A FACIPŐ FÁJA. Jelenet az olasz versenyeimből, amely egy parasztközösség életét eleveníti meg