FilmSzínház Muzsika, 1978. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1978-11-11 / 45. szám

Színházjárás • Színházjárás • Színházjárás • Színházjárás • Színházjárás Bemutatók előtt MISKOLC: A mi Csehovunk A zsákvászonnal letakart előszín­padon kisszerű életiek széteső hulladé­kai. Uborkásüveg, fiaskó, kettétört ke­rék, szalma A színpad magasában egy valóságos nyírfa. Mintha Csehov mű­veinek alapvető gondolatát éreznénk: ,,­a rögökön át a csillagokhoz”. — Annak idején — mondja Illés István főrendező — bemutattuk A mi Moliére-ünk című estünket, ezt foly­tatjuk A mi Csehovunk című össze­állítással. Több Csehov-darabot ren­dezhettem — szinte ez volt a második főiskolám — a Cseresnyéskertet, a Három nővért, az Ivanovot, a Sirályt. Most itt tehát az idő a nagy drámák fonákját előtérbe hozni egyfelvonáso­­sainkkal. A bemutatásra készülő öt művet igyekeztünk úgy kezelni, hogy abból szinte új Csehov-mű kereked­jék ki. Varga Gyula és Fehér Tibor állandó szerepeltetése pedig a figurák folytonosságát biztosítja. Az első je­lenet A dohányzás ártalmasságai cí­mű monológ. Nyumin szerepe (ezt Varga Gyula játssza) a tragikus sorsú Csehov-kisemberek kvintesszenciája. Az utolsó egyfelvonásos a Hattyúdal lesz, Fehér Tibor és Varga Gyula fő­szereplésével. E játékok közé a har­sányabb egyfelvonásosok kerülnek, a Jubileum, a Leánykérés és a Lakoda­lom. Engem legjobban az érdekel, hogy a kitűnő ötletekben Csehov meg­villantja mozaiktechnikáját, fekete humorát. A későbbi nagy drámák alaphelyzetét. Úgymint Versinyin-elő­képnek érzem. A Lakodalom mintha az Ivanov utójátéka volna. De Csehov nem az egész életet marasztalja el, csupán azt mondja, hogy most a mi létünk alpári, provinciális, primitív. De ezen lehet változtatni. És kell is, közé kerültünk a Pesti Színházban — mondja — öt lakást kellett elhelyez­nünk egy szürke közegben, e lakások fölött további ablakkivágások jelzik, hogy amit látunk, a bérkaszárnyának csupán egy részlete. Nos, aláereszkedő, különböző színű anyagok jellemzik az apró lakóhelyeket, s egy-egy jellemző kellék a lakó jellemét. Bíró Mártonhoz (Bilicsi Tivadar), a régi vágású, még mindig a személyi kultusz szorongá­sában élő hivatalnokhoz a zöld bútor­velúr tartozik, egyetlen kelléke a rá­dió, amelyen Amerika hangját hall­gatja. A jobb felső, barna hátterű emelvény Fáskerti Béláé (Tordy Gé­za). Környezetét egy régi oklevél, egy lámpa és egy piros telefon emeli meg. Ő is múltjában él, de megőrizte jó kapcsolatait az ötvenes évek után is. Középütt az emelvényen egy ál-hal­­dokló nagymama (Pártos Erzsi), laká­sát kicsit ravatalszerűnek képzeltük, fekete-fehér színekkel, az ő ,,kelléke’’ az unokája (Balázsovits Lajos), a mo­dern karrierista mintaképe. Jobboldalt Fáskerti szeretőjét, Máriát (Földi Teri) fáradt rózsaszín környezettel jellemez­zük, zongorával. Végül baloldalt zsú­folódik össze a Sípos család miliője, a hátuk mögötti falon kispolgári tartás­ban ott díszeleg az egész család. És a főszereplő kiskatona, Feri (Kern And­rás) épp az ő lányukat szereti, épp az ő légköbmétereiket akarja. Nagynehe­­zen meg is kapja, nemcsak területet, de élet-légköbmétert is keresve, így az elkülönülés a Bokor családtagok között éppúgy megoldható, mint az ösz­­szetartás. Végül a cselekvés fejezi be ezt a drámát, melyet Bokor Judit lel­kesen és kétbalkezesen vállal magá­ra. A pápa Lengyelországba tart, Ke­­lebiából érkezik, és Bokor Judit önál­ló tevékenysége nyomán csakhamar jelenti; őszentsége, a pápa vonata Csapnál átlépte a szovjet határt. Ezt próbáltuk az egyik napon, s másnap megjött a valóságos hír, hogy „Habe­­mus pápám” és lengyel bíborost vá­lasztottak. Azóta megilletődötten gon­dolunk Örkény Istvánra. PESTI SZÍNHÁZ: Légköbméter összpróbarészletet láttunk a Pesti Színházban Bereményi Géza drámá­jából. (A premiert lapzárta utáni, no­vember 10-én tartották.) Ez az össz­­próba már a főpróbák előtti hangula­tot tükrözte, egyfolytában ment im­már a játék, a rendező, Marton László egy-egy pillanatra szólt csak közbe. Fehér Miklóssal, a darab díszletterve­zőjével beszélgettünk. — Meglehetősen nehéz körülmények . Jubileum. Varga Gyula, Máthé Éva és Fehér Tibor # Lakodalom. Varga Gyula és Somló István # A mi Csehovunk. Jelenet a Leányké­résből. Vándor Éva és Maróti Gábor # A Sipos-család: Csellár Réka, Levicz­­ky Klári, Sörös Sándor, Győry Ilona mv., Kozák László, Kovács Nóra és Szatmári István SZOLNOK: Vérrokonok A rendezői. Csiszár Imre beszél. — Harmadéves főiskolásként — Major Tamás volt rendezőtanárom — mó­domban állt, hogy megrendezzem Ör­kény István Pisti című művének egy részletét. Utóbb bejárhattam a Nem­zetibe a Kulcskeresők próbáira. Ész­revettem, mennyire hasonlít a két em­ber — író és rendező — groteszk vi­lágszemlélete. A szolnoki színházról pedig, mióta Székely Gábor ősbemu­tatóként megrendezte a Macskajáté­kot, elmondhatjuk, Örkény-hagyomá­nyaink vannak. Néhány dolgot érzek lényegesnek az író művészetében: a groteszket, nevezetesen azt, ahogyan a hétköznapi eseményt különlegessé és egyedivé emeli; a darabokon belül filmszerű „vágástechnikáját", azt, hogy műveibe a bohóctréfa stilárisan bele­tartozik. Végül egyfajta epikus elő­adásmódot. A Vérrokonok színpadra­­vitelekor úgy igyekszünk előadni a magánbeszédeket, mintha dialógok lennének. A Vérrokonok esetében Ör­kény betegségként ábrázolja a ma­gyarok szenvedélyes természetét. A szenvedély tárgyát itt úgy hívják: vas­út. A hatvanéves Bokor Páltól a ti­nédzser Bokor Juditig akár mint ra­­jongója, akár mint szenvedélyes gyű­lölője, mindenki a bűvkörében él. A díszlet három síkban elhelyezett emelvényrendszer. Nikkelezett ezüst csövek, zöld tartánpályákkal, össze­kapcsolható és szétnyitható lefutókkal. KAPOSVÁR: Szeget szeggel Ifjúsági parlament volt látogatásunk napján Kaposvárott, ezen vett részt Babarczy László, a színházigazgató­­főrendező, így először a színészekkel beszélgettünk a Szeget szeggel bemu­tatásáról. Kun Vilmos: — A Herceg csak lát­szatra szelíd. Észreveszi, hogy a tör­vényeket évek óta nem tartja be sen­ki, ezért rafinált módot választ arra, hogy ne ő legyen a „rosszfiú”. An­gélát, unokaöccsét hívatja, így szólva: „Hatalmad annyi, mint az én hatal­mam / Törvényeinken enyhíthetsz, szo­ríthatsz." Aztán csuhát ölt titokban. Péter barát-korszakában az új, szigo­rúbb hatalom gyengéit puhatolja ki. Visszatérve Bécs királyaként palotá­jába, mindenki megalázottnak és tisz­tátalannak érzi magát. Legfeljebb ér­zi, mit jelent az, ha a hatalmat újra, s ezúttal keményebben megfogta. Rajhona Ádám: — Azt mondtuk egy próbán: Angelo olyan ember, aki előtt mindenki megtorpan egy pillanatra. Magam is érzem, hogy valami fagyos­ság árad belőle. Már régen ő az ud­var szürke eminenciása. Tudós köny­veket forgat, komolyan készül arra, hogy a­ hatalom egyszer kezébe kerül. Rendkívül szigorú, de elsősorban ön­magához. Amikor a halálraítélt báty­jáért könyörgő Izabellát megkívánja, olyan erővel tör ki belőle a kívánság, mint az olyan puritán emberből, aki eddig ösztönei elfojtásával élt. Végül, mert a herceg leleplezi, matt helyzet­be kerül. A darab vége Angélát nem oldja fel, de eltiporja. A jóízű próba után Babarczy László összegez: — Ez a mű nem szegény és sovány tézisdráma a hatalom gyakor­lásáról. Rend és rendetlenség, az éle szertelensége, a társadalomban meg látott kisebb-nagyobb anarchia is fő­szerepet játszanak itt, s a jellemek­ben rejlő ellentétek. A herceg jó ural­mat akar, de manipulálni kénytelen Angelo a rendet szeretné, de kívánsá­gát személyileg nem tudja véghez vin­ni. A királyi szereplőket a clownok­­tól nem választom el. A színpadtér rejtett Shakespeare- és rejtett miszté­riumszínpad-szerkezet. Adott egy föl­felé ívelő modern ívű kőhíd, fölötte egy kápolna, az a­lsó járás a börtön felé tart, így megkapjuk a hármas színteret. Modern lesz a városkép, az emberek nem kapnak különleges kosz­tümöt, mert ez elidegenítene világunk­tól, de szándékunk felerősíteni mind­azt, ami a darabot maivá teszi. Nagy Judit 15

Next