Film Színház Muzsika, 1981. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-21 / 12. szám
21 angyali, egészséges humor, amely belőle és minden családtagjából — főképp egyetlen, szeretett nővéréből, Elzából — fakadt. Bartókot mulattatta az én magyar nyelvtudásom vizsgáztatása. Általában sikerült kivívnom elégedettségét, de aztán számomra szokatlan idegen kifejezésekkel is meglepett, és követelte, hogy tanuljam meg őket. Ilyesféléket: gyarapodni! Vagy: saru, zsaru, szaru! — Tudta, hogy akkoriban nyers koszton éltünk — ez Magyarországon az idő tájt még ismeretlen fogalom volt. Mindig meghatóan gondoskodott arról, hogy nyers sárgarépa kerüljön az asztalra, amikor Engelék jönnek. (Szerk. megjegyzése: a német „Engels” — magyar fordításban angyalok.) Hamarosan ő is lelkesedett a nyers zöldségekért, és feleségének meg kellett tanulnia a mi receptjeinket. — Amikor egyik alkalommal hosszabb törökországi útjáról tért haza, késő éjszakáig voltunk együtt. Az asztalt telerakta nagy halom török édességgel, és ezeknek a felséges nyalánkságoknak minden fajtáját meg kellett kóstolnunk. Beszélgettünk a Cantata profana budapesti bemutatójáról, amelyre épp akkor került sor, amikor Bartók Törökországban járt. Ott hallgatta meg műve rádióközvetítését, és feleségének fölháborodottan írta, hogy a Cantata profana előadása néhány perccel hosszabbra nyúlt, meghaladta az előírt időtartamot. — Emlékszem arra is, hogy amikor még festő voltam, a Frankl Galériában állítottam ki a hortobágyi parasztokról festett sorozatomat. Bartók feleségével, Dittával eljött, és megnézte képeimet. Az egyik, amely egy fiatal parasztasszonyt ábrázolt, nagyon tetszett Bartóknak, és én örömmel ajándékoztam neki. A kép ma is ott függ Ditta lakásának a falán. S az a pasztellkép is, amelyet kisfiáról csináltam. — Bartókékkal kapcsolatos élményeink sokaságát csaknem lehetetlen fölidézni. Életünket felejthetetlenül gazdagították. Baráti kötelékeink által, nemcsak Bartókkal, a zsenivel ismerkedtünk meg, hanem a lélek és a szellem felülmúlhatatlan arisztokratájával is. Andrew Schulhof (Schulhof Andor) neve fölfölbukkan Bartók leveleiben, 1939 áprilisától 1941- ig. Szavaiból kiderül, hogy őt bízta meg amerikai képviseletével. Schulhof özvegye, Belle Schulhof évente ellátogat Budapestre, s mindenütt sikerrel folytatja elhunyt férje menedzseri tevékenységét. A Schulhof név jól ismert volt a világhírű zeneművészek, főképp nagy karmesterek körében. Andrew Schulhof a hitleri uralom előtt, többek között Furtwänglernek és a Berlini Filharmonikusoknak is impresszáriója volt. Belle Schulhof levélben írta meg New Yorkból, hogyan emlékszik vissza Bartókkal való találkozására. — Férjem 1939 januárjában hagyta el Németországot, hogy a nácik elől az Egyesült Államokba emigráljon. De előbb néhány hétre hazalátogatott Budapestre, azért is, hogy viszontláthassa Dohnányi Ernőt, aki jó barátja volt. Akkor nyílt alkalma arra, hogy Bartókkal találkozzon. Hitler már betört Ausztriába, és a náci veszély föltartóztathatatlan közeledte Bartók számára nem mutatkozott kétségesnek. Éppen ezért fölhatalmazta Schulhofot, hogy szerezzen neki koncertszerződéseket, szereplési lehetőségeket az USA-ban. — Több hónap telt el, amíg férjem New Yorkban megvalósíthatta terveit. Igen jó barátság fűzte Ralph Hawkes-hez, a Boosey and Hawkes neves zeneműkiadó vállalat vezetőjéhez. A Boosey and Hawkes székhelye Londonban volt, fiókirodáját New Yorkban szervezték meg. Andrew Schulhofnak az az ötlete támadt (és Ralph Hawkes egyetértett vele), hogy alakítsanak zeneművészek számára ügynökséget a kiadóvállalat nevén és vele együttműködve, azzal a céllal, hogy a Boosey and Hawkes zeneszerzőit előadóművészként népszerűsítsék és támogassák az USA-ban, és általában a nyugati féltekén. A komponisták közül Bartókra gondoltak mindenekelőtt, férjemnek ily módon lehetősége nyílt arra, hogy Bartóknak és feleségének, Pásztory Dittának szólóestekre és kétzongorás hangversenyekre szerződéseket biztosítson. Hamarosan kapcsolatot teremtett Reiner Frigyessel, aki Bartókéknak ugyancsak szerződéseket ígért az elkövetkező évre. Megkísérelte Koussevitzky érdeklődését is fölkelteni Bartók szólóhangversenyei iránt, és a Columbia Egyetemmel is tárgyalt Bartók tanári állása ügyében. Mindezekről az előkészítő munkálatokról Bartókot Magyarországra írt levelében értesítette. — Emlékszem arra, amikor Bartókék érkezését a hajó kikötőjében vártuk. Sajnos, egy kellemetlen incidens zavarta meg örömünket: poggyászuk elveszett, de férjem és én megnyugtattuk őket, hogy semmiben sem lesz hiányuk az első napokban, amíg poggyászuk elő nem kerül. Az izgalom főképp Pásztory Dittát érintette, hiszen a hét közepe tájt érkeztek meg, és első koncertjükat szombatra hirdették. Az estélyi ruhát semmiképpen se nélkülözhette. Elkísértem a Bloomingdale áruházba, és ott vásároltunk neki egy szép fekete bársonyruhát, ennek igen örült. A Bartók házaspár a Buckingham-hotelben szállt meg. Jól érezték magukat ott, azonban alighogy elhelyezkedtek, csakhamar közbejött valami. Férjem kapcsolatai a Boosey and J Hawkes vállalattal megszakadtak, állását elvesztette, ennélfogva Bartókért és többek között Sir Thomas Beechamért nem dolgozhatott többé. Elhagytuk New Yorkot, Bartóktól és sok jó baráttól elbúcsúztunk, és többé nem tudtuk ellenőrizni művészeti életét. Amikor később megszületett a Zenekari Concerto, a huszadik század egyik legnagyobb remekműve, Koussevitzky megrendelésére, arra gondoltunk, hogy kettejük kapcsolatában férjemnek is volt némi része, hiszen a neves karmester figyelmét ő is felhívta a nagy magyar zeneszerzőre. BELLE SCHULHOF: MEGÉRKEZÉS AMERIKÁBA