Film Színház Muzsika, 1982. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-05 / 23. szám
SZUPER A világ leggyorsabb vonata Japánban közlekedik. Átlagsebessége 200 km/óra fölött van. Szupergyors. Késni nem szokott. Ha mégis tizenöt perc késéssel érkezik első állomására, akkor a légkondicionált utastérben kitör a pánik, és az esetről filmet (Szuperexpressz — rendezte: Junja Szato) csinálnak. Kalandfilmet, mely tehát indirekt módon a japán államvasutak dicshimnusza. Ha egy expresszvonat kereke fölé olyan dinamittöltetet szerelünk, amely azonnal robban, amint az utazósebesség egy meghatározott érték alá süllyed — a pontos szerelési utasítást lásd a filmen —, továbbá kísérleti úton bizonyítjuk, hogy a bomba létezik — például egy másik vonat felrobbantásával —, akkor nincs más dolgunk, mint tárcsázni a biztonsági szolgálatot, és bemondani a váltságdíj összegét. Tervünk szupertökéletes. Célunk nem a pénzszerzés — bár az sem mellékes, kérjünk mondjuk ötmillió dollárt —, hanem a tökéletes bűntény megvalósítása. A tökély utáni vágyakozásból, valamint az alapos felkészülés megtettem-ami-tőlem tellett-tudatából merítjük azt az erkölcsi tartást, ami arcunkat összeszedetté, zárkózottá (megbízhatóvá), mozdulatainkat kimértté, alapossá teszi. Nem fecsegünk sokat. Érzelmeinket súlyos hallgatással jelezzük. Röviden, határozottan adjuk ki utasításainkat. Ha kísérőnk, a kamera szuperközeiből, oldalra dőlve stb. mutat minket. Tükrében az első perctől kezdve felkiáltójelesen viselkedünk. A feszültség nem fokozódhat, maximális. (Reméljük, nem fog robbanni.) A hivatali és a terrorgépezet telefonon keresztül érintkezik egymással. Szintén telefon köti össze a hivatalközpontot és az aláaknázott vonatot. Óramű pontossággal működésbe lép a véletlen. Egy nem várt helyen megjelenik egy nem várt vonat (lehetetlen elkerülni az összeütközést). A váltságdíj átvétele után a biztonsági erők hiába keresik a gengszterek által megadott helyen a hatástalanítási utasítást, a helyszín porig égett. A véletlenek a kísérleti nyúl szerepét töltik be. Képes-e a szuperautomatizált rendszer magába építeni, lehengerelni őket. (Képes.) A felállított képletből logikusan következik az eredmény. Két tökéletesen működő rendszer küzdelme csak döntetlennel végződhet. A gengszterfőnök végrehajtja a szuperbűntényt, felveszi a pénzeszsákot, ugyanakkor a hivatal saját erejéből hatástalanítja a bombát. A döntetlent a film lírai nehezéke billenti fel: a gengszterfőnök szolidaritása kollégáival, illetve a gengszterfőnök elvált feleségének árulása. E lírai betétek idegen, szinte ellenséges elemek az automatatörténetben. Kölcsönösen idétlenítik, komikussá fokozzák egymást. A film egyik , természetesen maximált feszültségű jelenetében két szuperexpressz (az aláaknázott és egy aláaknázatlan) robog orr orr mellett két párhuzamos sínen, pontosan száz kilométeres sebességgel. A két vonat között palló ível át, tetején egy ormótlan testű lángvágó berendezés. Sikerül-e a berendezést az egyik vonatból a másikba áthúzni egy percen belül? Mit tehet hozzá ehhez a technikai tökélyhez a rendőrök és kalauzok erőfeszítése? Úgy véljük, semmit. A kudarc nyilván kísérleti jellegű lenne. A film a pontosságról szól, némileg pontatlanul. Kalandtörténetnek álcázza magát, holott biztonsági berendezési propaganda- és tantörténet. Annak is szó- Per- Koppány Márton SZUPEREXPRESSZ. Szuperrémület