Film Színház Muzsika, 1982. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-07 / 32. szám
annak rendkívül tágan értelmezett formáin alapulnak. Magához a fotóhoz, tehát a géppel történő fényképezéshez is a törzsfejlődési fázisok megismétlésén keresztül jutnak el a kör tagjai. Készítenek árnyrajzokat, próbálkoznak a fotogram mindmáig föl nem tárt gazdag lehetőségeivel, és csak azután a szorosabb értelemben vett fényképezéssel. Azonban itt is minden technikai játéklehetőséget kihasználnak, és ebből próbálnak újszerű effektusokat kicsikarni. Félreértés ne essék, nem arról van szó, mintha ebben a szakkörben újítanák meg technikailag a fotóművészetet, de arról igen, hogy fölelevenítsék azokat a kihasználatlanul maradt eshetőségeket, amelyeken rövid története során a fényképezés sietve átugrott. A szakkör vezetőjének például kezébe került egy fénykép 1913-ból, amelyen megötszörözött alakban egy ülő férfi látható. A lapot a férfi menyasszonyának küldte, szellemes szövegmagyarázattal. A kör tagjai is készítenek olyan kvázi-csoportképet önmagukról, amelyen személyük tükrök segítségével megsokszorozódik. Ezeknek ma már mint különleges arctanulmányoknak is érdekes hatásuk van. Miképpen izgalmas a sötétben rajzolás zseblámpával, amelyet a hosszú expozíciós idő rögzít, vagy izgalmas a modern Salome (Lucas Cranach nyomán), aki levágott fejnek ható portrét tart kezében. Mindebben valóban sok a játék, és ez az életkori sajátosságoknak megfelelően jó, hiszen éppen a játékon keresztül közelítenek meg gyakran olyan dolgokat, amelyek lényegükben legföljebb művészetfilozófiailag közelíthetők meg. Ennek a szakkörnek mintegy félesztendős munkáját tárta a nagyközönség elé a Szépművészeti Múzeum kamarakiállítása, bizonyítván, hogy a tágabb érdeklődésre is számot tartó munkák is születtek az említett vasárnap délutánokon. Fábián László Modern Salome Elemlámpás glóriám Hármasban vagyok 11