Film Színház Muzsika, 1986. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-27 / 52. szám
20 Berkes Erzsébet — Sas György ANDULKÁTÓL SZAURÁIG Intim családi dialógus S. Gy.: Milyen nevet adjunk a mi kis közös porontyunknak ? B. E.: Ha fiú, legyen Tele Ferkó, ha lány, legyen Tele Rámácska. És keresztapának kérjük fel a Vitrayt. S. Gy.: Hogyhogy? Még azt sem tudjuk, fiú-e vagy leány? Nézzük ... B. E.: Együtt? S. Gy.: A Nézzük együtt a tévé műsorajánló műsora. Lehetőleg ne csináljunk neki konkurenciát. B. E.: Jó, akkor ne nézzük. S. Gy.: Nézzük, de ne együtt. Nekem a páratlan hónapokra van láthatási engedélyem a kicsihez.. . Te pedig a páros hónapokban gőgicsélsz hozzá. Szemlátomást. B. E.: Én nem gőgicsélek, hanem nyíltan és artikuláltan kimondom a véleményemet. S. Gy.: És amikor Nyenyőce, kies bérházatok közkedvelt elmefogyatékosa útján üzengetsz! Mondd, tanár néni, ezt a Nyenyőcét nem te találtad ki? B. E.: Nyenyőce él. És élni fog. De ha nem élne, akkor is lenne kiről vennem hozzá a mintát. S. Gy.: Most mit méregetsz? (A bébihez.) Miért bőgsz, pici? Nincs adásidőd. B. E.: Éhes. S. Gy.: Itt a papedli, utyuli-mutyuli. B. E.: Ne utyuli-mutyulizz. Még eltanulja. Inkább mondd neki szépen: empíriokriticizmus. S. Gy.: Kizárt dolog, semmiből sem tanul. Csak súgógép után beszél. B. E.: Idegen nyelven is? S. Gy.: Miért kérded? Csak nem cseréltük össze a Bi-Bi-Szivel ? B. E.: Ez a miénk, tisztára ránk hasonlít! Két tornya is látszik. S. Gy.: Az jó. Akkor nem lehet olasz sem, mert Mailandban harminckettő játszik. B. E.: Jó tudni, úgyis rebesgetik, hogy nem magyar gyerek, mert alig van neki hazai (tévé) játéka. S. Gy.: Gondolod, hogy nekünk kéne jobb műsorokat táplálni beléje? B. E.: Miért, talán nem jól főzök? S. Gy.: Az a Molnár Margit papedlije. B. E.: Hát akkor mivel etessük? Netán a közel-keti kérdéssel? S. Gy.: Az a Chrudinák papedlije. B. E.: Ilyen árak mellett? S. Gy.: Az a Hírháttér papedlije. B. E.: Hát nincs már csontlerágatlan? S. Gy.: És az Elmebajnokság? Az ám a sport! Igaz? B. E.: Egri János legalábbis többször hangsúlyozta, hogy a versenyzők bravúrosan versenyeztek. S. Gy.: Valóban bravúros, hogy az Elmebajnokságot az idén egy elmeorvos nyerte meg. B. E.: Sőt, mi több: elmés. Nézeted szerint az ön,jelölt! című műsor kellően mozgósította a szerepelni vágyó magyarokat? Nem maradt ki egy sem? S. Gy.: De. Mi ketten. B. E.: Most meg mit nézegetsz? S. Gy.: Hogy található-e a székem alján egy kis állatfigura. Tudod, amilyeneket a műsorvezető saját kezűleg szokott odaragasztani. Nincs. Akkor ebben a témában ne tekints engem illetékesnek. Keress egy zsűritagot. B. E.: Ha gombnyomogatókról van szó, akkor már inkább a Hatvanhat. Ott Bán János vezényli nyomógombra és celestára a közvélemény szimfóniáját. S. Gy.: Egyetértek. Akkor mi most egy gombon pendülünk? B. E.: A mi kis egyetlenünk is már gombnyomásra működik. Kikapcsolom . .. bekapcsolom... S. Gy.: Jó játék. Mi ketten pedig az ő uszályában hajózunk. És felváltva ülünk az evezőpadon. B. E.: Szerinted ez a mi tévészemmeltartós megbízatásunk felér egy gályarabsággal? S. Gy.: Meglehet. De megszokhattad, hogy a tévében nem minden feltétlenül az, aminek nevezik. A Rabszolgasors az egész lakosság legrévületesebb élvezete volt, nem igaz? B. E.: Jó, akkor hajózzunk! Ki a nyílt vizekre. S. Gy.: Nem korai egy kicsit ez a lelkesedés? Nem kellene kedvezőbb szelekre várnunk? B. E.: Felsírt megint a picink! Mi bánthatja szegénykét? S. Gy.: Alighanem a szelek. B. E.: Hagyjuk a szeleket! Szálljunk inkább gőzösre vagy motoros hajóra, mint Szinetár Miklós és kisded csapata, akik három napot hajóztak a Jangce hátán. S. Gy.: Ott volt a Ráday Mihály is. B. E.: Helyes. Ott a helye! Kínában is tűnnek el korhű kandeláberek és liftrácsozatok ... S. Gy.: Miért, a Ráday hazahozta őket? B. E.: Ne játszd itt a Hacseket. Ez a kínai expedíció mégiscsak nagy élménye lehetett az ott kint járt tévéseknek. S. Gy.: Zs. No, azért a mi expedíciónkra sem panaszkodhatunk. Eddig tíz hónap alatt a Film Színház Muzsika hasábjain eljutottunk Andulkától Izauráig . .. B. E.: Ez mintha csakugyan egy expedíciós kalandregény címe lenne. S. Gy.: Andulka — magasba törő hegycsúcsok láncolata. B. E.: Hát, ami a domborzatait illette . .. S. Gy.: Izaura — álmodozóan hömpölygő folyam. B. E.: Bizony. Csak úgy ömlött belőle a cseppfolyós érzelem. S. Gy.: Pedig a helyzet fordítva áll. Andulka, a csemegepult vonzó asszonykája tette álmatag médiumává a férfiakat. B. E.: Míg Izaura körül magasra csaptak a szenvedélyek és a vélemények viharzó hullámai. S. Gy.: Amelyek tengerré dagadtak a végére. B. E.: Te, nem megyünk mi egy kicsit túl messzire ezzel a tenger hasonlattal? Lehetne tenger más hasonlat közül választani. S. Gy.: Miért, úgy gondolod, hogy a tévé csakugyan olyan, mint a mi kicsi porontyunk, itt ni? Éppen csak csordogál... B. E.: Mint most is, az ebadta! Szerinted, nem kéne tisztába rakni? S. Gy.: Azért nem kell agyonkényeztetnünk. Ez különben is egy csodagyerek. Van neki másfél csatornája. B. E.: Az zörög úgy? S. Gy.: Nem zörög. Dorombol. Szeret minket. B. E.: Mi oka lehet rá? S. Gy.: Talán mert pólyában tartjuk. Pedig látni rajta, hogy már kinőtt belőle. B. E.: Adjuk rá inkább a rugdalódzóját? S. Gy.: Ez akkor sem rugdos. Mondhatnak neki bármit. B. E.: Úristen, lehet, hogy süket? S. Gy.: De messze lát! Ábrándos kék tekintete máris a műholdon jár. Meglásd, világvevő lesz belőle, mihelyt felcseperedik. B. E.: Jesszusom, akkor nekünk a világ összes tévéműsoráról kell majd írnunk? S. Gy.: Ketten vagyunk rá, nem? Majd megosztozunk a koncon. B. E.: Eddig is tág volt körülöttünk a horizont. Ameddig a szem ellát, a Balatontól Baden-Badenig szórakoztató szomszédoló műsorokban volt részünk. S. Gy.: Ó, de szép is volt, amikor a török havasi jégerek szamfijától volt hangos a házunk. B. E.: Nem kéne igazabb hazafiságot ojtani a kis lurkóba, hogy Valamicskével több kurucral csörgedezzék az ereiben? S. Gy.: A múltkor is, amikor az a szép film ment a Mária Teréziáról, hát nem a mi felséges Habsburg-királynőnk emlőjére kívánkozott a drágánk. B. E.: Van esze a kis mihasznának. Látta, hogy az osztrák kincstár schillingjei eddig is mennyit lendítettek az adásainkon. S. Gy.: A kiadásainkon? B. E.: De jó is lenne, ha minél több szépet és jót látna maga előtt az aranyos magzat. Bel kár, hogy a Leoncio oly korán és máig kiderítetlen körülmények között feldobta a lovaglócsizmáját. Igaz, hogy hiányát valamelyest pótolta legjobb magyar követője, Nyúzó főbíró. Meg a Vonó. S. Gy.: Már megbocsáss, miféle Vonó? B. E.: Hát téged nem ragadt magával az a pompás zenekari kavalkád, az Ördög bújt a vonóba? Ugyanúgy, mint a Nyúzóba. S. Gy.: Hát hova bújjon? A Kék fénybe? Ott minden riportalany kész angyal. B. E.: Ezért nem kerülsz te oda. S. Gy.: Nana, csak ne fessük az ördögöt a képernyőre. B. E.: Miért, bakonyi betyárnak készülsz? S. Gy.: Oda nem megyek.