Filmvilág, 1959 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1959-01-01 / 1. szám
ségtelen, hogy Munk tehetségének fejlődésére leginkább a szovjet, a lengyel (az 1945—1949-es évekből) és az angol dokumentumfilmek hatottak. De Munk alkotásaira hatással voltak a harmincas években készült szovjet játékfilmek is. Egészen más alkotói egyéniséget képvisel Andrzej Wajda. A szó teljes értelmében romantikus. A néző érzéseire apellál. Nem fél a pátosztól és a megható jelenetek hangsúlyozásától. Alkotói pályáját számos hatás érte. Közülük talán a legerősebb és legkorábbi az idősebb lengyel rendező-nemzedékhez tartozó — Aleksander Ford romantikus hatása. AZ olasz neorealistáktól Wajda az atmoszféra teremtését sajátította el, amelyet gyakran egy-egy apróbb részlet segítségével fejez ki. Wajda némely filmjeiben fellelhető De Santis barokkja is. Más filmjében Vittorio De Sica szürkeségének romantikáját lelhetjük fel. Végül mind a „Csatorná”-ban, mind a „Hamu és gyémánt”ban meg Luis Bunuel kíméletlen szókimondását és reménységét ismerhetjük fel. Ez a számos, egymást keresztező hatás nem csökkenti Andrzej Wajda alkotásainak nagyon is lengyel nemzeti jellegét. Wajda abból a nemzedékből származik, amelyik átélte a tragikus háborút, a megszállást, a varsói felkelés drámáját és a felszabadulás utáni első nehéz esztendőket. A fiatalokra való emlékezés, akiknek sorsa mindennapos élet-halálveszedelemben forgott, nem hagyja nyugton Wajdát. Minden filmjében ennek a tragikus, gyakran elveszett, de mindig hős nemzedéknek az énekese. A „Népi gárda” (Népi gárda — a német megszállóik ellen harcoló politikai egység) fiataljai a résztvevői Wajda első filmjének, a „Nemzedék”- nek. A film a megszállás nehéz éveiben, 1942—43-ban játszódik. A „Csatorná”-ban az 1944-es varsói felkelők seregeiben harcoló fiatalok lépnek fel. Végül Jerzy Andrzejewski „Hamu és gyémánt” című regényének filmváltozatában a kisiklott és megtévesztett fiatalok képviselőit látjuk, akik még 1945-ben is folytatják a polgárháborút. A „Hamu és a gyémánt” keserű és fájdalmas film. Mank és Wajda már jelentős művészek. Tőlük valamivel idősebb Wojciech Has és Stanislaw Rózewicz hallgatók, csak néhány évvel ezelőtt kezdték meg rendezői munkájukat. Has, mint a „Hurok” és a „Búcsú” című alkotásai tanúsítják — a pszichológiai elemzés mesterének ígérkezik. Finom és sokat ígérő alkotó, Stanislaw Rózewicz a sematikus „Nehéz szerelem” és a kevésbé sikerült „Három nő” című filmje után készítette a „Szabad város” cimű filmjét a gdanski posta 1939-es hősi védelméről. Más művészi tendenciát képvisel Tadeusz Chmielski, a főiskola hallgatója, aki a San Sebastianban 1958- ban megtartott fesztivál nagydíját nyerte. „Éva aludni akar” című filmje szatirikus groteszk komédia, tele humorral és bájjal. Stílusában megtalálhatjuk René Clair hatását, sőt talán Mack Senettét is. Sok az eredetiség és a frisseség ebben a háború utáni első lengyel komédiában. „A csillagoknak ragyogni kell’ c. dokumentumfilm társalkotója , Witold Lesiewicz, 1958-ban mutatkozott be a „Szökevény” című szenzációs játékfilmjével. A film nagy dinamikával és jó tempójával tűnik ki. Ki tudja, talán Lesiewicz specializálja magát a nagyon keresett kalandos szenzációs filmekre. A főiskola hall- Bomvund Kropat, aCsillagoknak ragyogni kell című film operatőrje .