Filmvilág, 1970 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1970-01-01 / 1. szám
reglése — nagyon szép. Mindennek megjelenítése néhány kiváló, vezető színész — Hegedűs Erzsi, Horváth Teri, Máthé Erzsi, Makláry János és sokan még — érdeme, de azoké is, akik a parasztszereplőket összeválogatták, egy közösséggé lelkesítették, s a maguk mindennapi életének eljátszóivá is tették. Mert már az első képsorokban a kérges kezeiken, a kopár tájakon s ősi szegénységükbe süppedt házak udvarain ott lebeg valami sajátságos archaikus légkör. Milyen különös, mikor a nép azzal tüntet, hogy nyitva hagyja kapuit és virágot fog a kezébe. Mikor az összefogdosott gyanúsak megszabadítására a kastély felé seregük a nép, feltűnik köztük szótlanul a szakállas Simon pap, a legenda törmelékmondatai, amelyek a gyóntatószékben hangzottak fel először, most már a nép tengeréből csapnak fel egy-egy hullám talaján. S ennek emberi zsivajgásából csak itt-ott válik értelmessé egyegy mondatfoszlány; egyébként Simon pap monológja úszik fölötte, örvendezve, a történteket értelmezve. S ezután már kettős fényt kapnak a jelenetek: a vezetőség első ülésének merev szertartásossága, Simon pap nyugtalan, magányosságtól félő éjszakája a végkifejlett előtt, csendes vitája testvérével, aki a proletár hatalom nevében letartóztatja, a végső összeomlás előtti nagy monológja, miután nem tudta megakadályozni az önkéntesek hadbavonulását, a menekülő püspöki titkár elutasítása, a győztes fehértollasok visszatérte után a gyermekek halomra ölése, s a leplét hátrahagyva menekülő kamasz, — a képsorok úgy fűződnek egymásba, hogy végül is teljes hitelt és értelmes funkciót kapnak a Márk evangéliumából idézett szavak, a fiúról, aki a bibliamagyarázók véleménye szerint maga Márk volt, az élő emlékezet továbbörökítője. 3. Az utóbbi időben itthon is, de nemzetközi fórumokon is gyakran szó esik az új magyar filmiskoláról. Ennek csak örülni lehet; azt bizonyítja, hogy filmgyártásunk annyi elvetélt kísérlet, eleve reménytelen vagy félresiklott kezdeményezés után magára talált, nagykorú lett, önálló az önállók között. Iskoláról — valamilyen minden tanítványt magához láncoló mester hatására vagy valamilyen előírás, modor kötelezővé tétele nyomán kialakult egység értelmében — nem lehet szó. A sokféle közös mozzanatból, a rokon törekvő Simon pap: Frantisek Veleczky!