Filmvilág, 1971 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1971-09-15 / 18. szám

Ken Russel: Az ördögök­letes fiú (akárcsak a Horizont hő­se), aki még annyira sem tanulta meg a képmutatást, hogy tudja, mit kell hazudni, amikor állás be­töltésére jelentkezik. — Mi volt a legutóbbi tíz év leg­csodálatosabb eseménye maga sze­rint? — A vietnami nép hihetetlen ere­je, ellenállása. —• Hát nem a holdra­ szállás? Gondolkozzék... — Nem. Az a technikai fejlődés ismeretében várható volt. De a vi­etnami nép harcolni tudása min­denkit meglepett. Kicsit vontatott, a mi európai sze­münknek elnyújtott dialógusaival túlmagyarázott film — nagyon jó szereplőkkel. A humanizmus gondolatának je­gyében készült, Dylan Thomas szö­vegéhez végig hűen, az 1953-ban, néhány nappal 39. születésnapja után elhunyt nagy angol költő utol­só művének megfilmesítése, ame­lyen Dylan Thomas tíz évig dolgo­zott. Az eredetileg kifejezetten hangjátéknak szánt, majd a világ színpadain nagy sikerrel előadott drámai játék: Under milk wood. (A mi erdőnk híján) Andrew Sinclair rendezésében reprezentatív szerep­osztásban került filmvászonra: hat­van szereplő között a főszerepet Liz Taylor, Peter O’Toole és Richard Burton alakítják. Az álszenteskedés, a képmutatás, a hatalomért, szerelemért, többször Klaus Lemke: A szerelem olyan szép, mint a szerelem

Next