Filmvilág, 1972 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1972-03-01 / 5. szám
lébe csúszhatott volna a jelenet. Nem éreztem szerencsésnek a betyárok lóra ültetését sem. Mikszáth nem ültette lóra őket, nem is ültethette, nem betyárok voltak, csak molnárlegények. Az igazi betyárok akkor Rákóczi seregében álltak. A film is felmutatja a tábortűz mellett gyülekező szegénylegényeket, s azt is, hogy Bibók ezredes emberei mind odaállnak Esze Tamás mellé. Miért ülteti hát lóra, akiket Mikszáth gyalogosnak tudott? Mert a betyár, a romantika szerint csak lovon járhat? Hogy így alkalmat adjon Quendel alkudozásainak a megírására, hogy lovat vegyen, ne pedig rátaláljon lovaira? A romantika adója volt, gondolom ez is. S még inkább a lőcsei asszonyok lázadásának részletező bemutatása. A fekete szín ellen tiltakozva pirosba öltözik az özvegy. 25 vesszőre ítélik. Jönnek az intézeti lányok, tizenketten, fehérben: ők is kérik a büntetést. Szép fordulat ez; jele a szolidaritásnak. De miért nem gondolt Mikszáth a megírására? Mert elképzelhetetlen volt a XVIII. sz. legelején. S ha mégis megtörtént volna, a városi tanács másként osztott volna igazságot, mint a film írói gondolták. Nem elégedtek volna meg a jelképes suhintásokkal, nem mosolygott volna az ifjú Fabricius sem. Bosszúra készültek, szigorú megtorlásra — életért életet — s nem térhettek volna kedélyesen napirendre a boszszúvágy halkítói fölött. A filmben ezzel a betéttel eggyel több lett az érdekes, nevettető epizód, s egy árnyalattal haloványult a mikszáthi szellem. A történelmi szemlélettől az ifjúsági regény szemlélete felé hajolt itt a film, kissé operettesítette a történelmet. Hasonló jellegű, halkabb-erősebb csúszások másutt is érezhetők a filmben. A legfontosabb szálat, Görgey halálba vezető útját választották ki a regény szövetéből a film alkotói, de ez a szál olykor el-elhalványodik, felesleges részletek rakódnak rá, érdekes, de kevésbé jelentős alakok valóságos jelentőségüknél nagyobb hangsúlyt kapnak. Bibók a regényben csak érdekes epizódfigura, a filmben szinte főszereplővé lép elő, Görgey elvesztésében a film neki ad döntő szerepet. Avar István kitűnően formálja Bibók szerepét, a forgatókönyv szerint, de ezt a szerepet is a romantika felé csúsztatták a filmreírók. S ezzel bizony a történelem realitása haloványult. Általában a történelem érzékeltetésénél érezzük a legnagyobb hiányt. A fekete város történelmi regény. Mondanivalóját, Mikszáth világképét Görgey és Lőcse hadakozása, a különös Rómeó és Júliatörténet és a szabadságharcos háttér együtt hordozza. Ez a háttér a regényben is elég halovány, a cselekményben a kuruckor történelmi eseményei nem játszanak bele közvetlenül. De utalásokban, megjegyzésekben, korfestő részletekben, közbeszőtt elmélkedésekben jelen vannak, s a Rákóczi szabadságharc felől mutatkozik meg tragikus szánalmasságában az urak és polgárok viszálykodása is. A filmben ezeket a történelmi mozzanatokat kellett volna erősíteni. Néhol erősítették is (szegénylegények a tábortűznél), többször azonban veszni hagyták, az érdekes fordulatok kedvelése pedig romantizáláshoz vezetett. A kedélyesség mögött a készülő tragédiát ritkábban lehetett érezni. Az egyes fordulatok olykor időtlennek tetszettek, mintha nem is a kései Mikszáth, hanem valamely korai Jókai regény kapcsán kerültek volna a filmbe. De a film így is értékes alkotás s a fentebbi megjegyzéseknek talán csak a Mikszáth-regény felől van némi jogosultságuk. A fekete város filmváltozatát kedvvel néztem, folytatásról folytatásra. CZINE MIHÁLY Bessenyei Ferenc 26