Filmvilág, 1973 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1973-12-15 / 24. szám
aki elejétől végig kézben tartott kamerával, abszolút csekély apparátussal forgatta a filmet. Így aztán egyetlen fizetett statisztánk sem volt , s van vagy ezer szereplője a filmnek. Akik nem is sejtették, hogy filmszereplőkké váltak, ha egyáltalán észrevették a kamerát, se gondolták, hogy itt egy játékfilm készül, legfeljebb a Kék fényre vagy a TV- híradóra gyanakodtak ... Mindaz, amit a filmről elmondtam, persze csak saját elképzelésem és vágyam, a megvalósulást nem tudom megítélni. — Ez a dokumentarista stílus hogyan illeszkedik a korábbi filmjeiből ismert harsányabb vígjátéki hangvételhez? — Ez a film szelídebb, halkabb hangvételű, mint amazok. Nincsenek benne látványos, nagy gégék, az ilyenektől szigorúan visszatartottam magam. Mert ha a máról akartam beszélni, és nem volt valamilyen eltökélt stílromantikus eszményképem — vagyis hogy mindenáron X, vagy Y stílusában csináljak filmet —, akkor le kellett mondanom bizonyos eszközökről. Egy csendes, szolid emberről szól a történet — tehát csendes, szolid stílusban kell megcsinálnom, úgy éreztem. — ön mindig rendkívül fontosnak tartotta a várható közönséghatást; vajon az ilyen csendes, szolid stílus nem gátja-e szükségképpen a közönségsikernek ? — Remélem, nem. Ez a film egyértelműen a mozinak, a nézőnek készült. Olyan komiseai és főként érzelmi hatásokkal operálok, amelyek — bízom benne — visszhangot keltenek a közönségben. Az eddigi néhány előzetes vetítés legalábbis ezt a reményemet táplálja. — Az utóbbi időszak magyar filmjei nem dicsekedhettek különösebb közönségsikerrel. .. — Olyannyira nem, hogy a közönség és filmgyártásunk kapcsolata talán még sose volt ilyen mélyponton. Ráadásul régi tapasztalat, hogy minden bukott film magával rántja a két utána következőt is, és mindez mostanában úgy alakul, mint egy mértani haladvány. Lassan eljön az az állapot, hogy már aki a filmeket készíti, azt sem érdekli, megnézi-e művét a közönség vagy sem. öt-hat évvel ezelőtt még aki fennen hangoztatta, hogy nem érdekli a közönség, az is reszketve figyelte, mi történik a moziban. Ma pedig már egyre kevesebb filmest érdekel, hogy bejön-e a néző vagy sem. Ez pedig tarthatatlan állapot, ami ellen sürgősen tenni kellene valamit. — S mi lenne a megoldás? — Mindenekelőtt tudomásul kéne venni, hogy van televízó, s ennek ellenére mi 80 százalékban tévéfilmeket készítünk. Vagyis a mozinak készült filmjeink zöme is olyan, akár egy tévéfilm, azért pedig az emberek nem mennek el hazulról. Mozifilmeket kellene csinálnunk! — Mit ért ezen a fogalmon? — Fellini például mindig mozifilmeket csinál. De itt egy másik példa: a Szelíd motorosok. A filmet Margittay Ági és Bencze Ferenc