Filmvilág, 2009 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2009-08-01 / 8. szám

hogy Roy ne butáskodjon, közben pedig nem mert a szemébe nézni, mert képte­len volt tudomásul venni a visszautasítást, amelyet amúgy megérdemelt volna. — Hogyne lenne rá pénz! Sok pénzem van, és ami az enyém, az a tied is. Te... — „Ami az enyém, az a tied is" — Roy szeme összeszűkült. — Ez micsoda remek dalcím lenne, Lilly. — Nyugodtan elmehetsz valamelyik jobb egyetemre, Roy. A Harvardra, a Yale-re, vagy mittudomén. A jegyeid magukért beszélnek, és a pénzemmel... a mi pén­zünkkel... — Ejnye, Lilly. Te is tudod, hogy arra a pénzre neked van szükséged. Ez mindig is így volt. Lilly megrándult, mintha Roy megütöt­te volna, arca hirtelen beesett, ruhája csak lógott rajta, az élet kegyetlen mo­ralitása, hogy mindent megszerzett neki, de közben nem adott oda semmit. Roy­­nak szinte megesett rajta a szíve. Szinte megsajnálta. Aztán Lilly elrontotta az egészet. Sírni kezdett, zokogni, akár egy gyerek, ami még Lilly Dil­lon részéről is butaság volt, és hogy teljes legyen a kép, előadását a legnevetsége­sebb és legkellemetlenebb módon fejez­te be. — Ne légy velem kegyetlen, Roy. Kér­lek, kérlek. Ö... összetöröd a... a s­­szí­­vem... Roy hangosan felnevetett. Nem tudott uralkodni magán. — Csak egy szíved van, Lilly? — kérdez­te. VARGA BÁLINT FORDÍTÁSA Részlet az Agave Kiadónál hamarosan megjelenő regényből. tanley Kubrick életművének tete­mes része adaptációs szempontból igen izgalmas — bár a hollywoo­di gyakorlatban távolról sem szo­katlan — stratégiát követ: a törté­netekben tetten érhető szerzőiség többnyire egy alapregény alkotója, majd az átírására szerződtetett másik író kettős fénytörésén keresztül dereng fel az össze­téveszthetetlen képsorok mögül. Eltekint­ve az önálló szkriptből készült első két já­tékfilmtől (Félelem és vágy, A gyilkos csókja), Kubrick rit­kán szerepel egyedüli for­gatókönyvíróként stáblistá­in (Mechanikus narancs, Bar­ry Lyndon) és csupán a Lolita botrányregénye és Arthur C. Clarke 2001­ alapnovellá­­ja került szélesvászonra az eredeti író közreműködésé­vel — a Kubrick-féle gya­korlat szerint az adaptá­ciós folyamatban lényegi szerep jut egy „köztes szer­zőnek", akinek megválasztá­sánál a rendező következe­tesen egyazon szabályt al­kalmazza. A Full Metal Jacket Vietnam-filmjében Michael Herr haditudósító, a Ragyo­gás horrorjában Diane John­son írónő, a Tágra zárt szemeknél Frederic Raphael, a Dr. Strangelove paranoia-szatí­rájában Terry Southern, A dicsőség ösvé­nye háborús drámájánál Calder Willing­ham, A gyilkosságnál pedig a bűnregény­­autóur Jim Thompson egyaránt olyan írókat jelentenek, akik otthonosan mo­zognak a választott forrásregény műfajá­ban, ám látásmódjuk merőben eltér azok szerzőjétől. Ezek a Kubrick-filmek szerel­mi háromszögből fogant bizarr geneti­kai teremtménynek tekinthetőek, egyfaj­ta aszimmetrikus sziámi ikerpárok, ahol a domináns, kifejlett Kubrick-fél magán hordoz egy félbemaradt másik ént — ne­hezen kivehető, ám markánsan eltérő vo­násokkal. Noha az életmű e tekintetben leghír­­hedtebb példáit a Dr. Strangelove és a Ra­gyogás kínálják (előbbinél Peter George hasfájósan komoly hidegháborús példa­beszédéből formálódik mulatságos So­­uthern-szatíra, az utóbbiban pedig a gó­tikus hagyományokat belső, személyes rémtörténetekre átültető Johnson formál­ja egy téboly kortörténetévé King barok­kos tobzódású kísértet-horrorját), a pálya­kép legárulkodóbb darabja a modell zé­rópontját jelentő 1956-os A gyilkosság , mint a rendező aprólékosan kidolgozott nagypályás bemutatkozása, fontos tanul­ságokkal szolgál későbbi szerzői stratégi­ája szempontjából. A gyilkosságban nem csak a stúdió filmjeire jellemző erőteljes műfaji reflexió és szereplőválogatási gya­korlat érhető elsőként tetten (Kubrick a számára létfontosságú typecasting, pon­tosabban a sztár és szerepkör között rög­zült erős asszociációs kapcsolat miatt ra­gaszkodott mindenáron az Aszfaltdzsun­gel klasszikusából átemelt Sterling Ha­­ydenhez), de a „köztes szerző" alakja is ebben a filmben üti fel fejét, utat mutat­va az elkövetkező évtizedek sikerdarab­jainak. A feszes tempójú késői film noir alapját Lionel White puhafedeles gengsz­termeséje, a Clean Break (Nagy balhé) je­lenti, amelyet Kubrick friss producertársa, James Harris talált egy könyvesbolt sar­kában: a mára elfeledett író (akinek Ob­session című regényét dolgozta át Godard a Bolond Pierrot-ban) hamisítatlan heist­­története egy lóversenypályát kirámoló amatőrbandáról jellegzetes szerkezetével hívta fel magára a Harris-Kubrick páros figyelmét. White a műfajban népszerű KUBRICK ÉS THOMPSON: GYILKOSSÁG A köztes szerző VARRÓ ATTILA KUBRICK MINDEN IRÓTÁRSÁNAK KÖZÖS TRAUMATIKUS ÉLMÉNYE, HOGY A RENDEZŐ VASAKARATA A MAGA KÉPÉRE FORMÁLJA MŰVÜKET. „Néha benne is meg­szólalt a lelkiisme­ret" (Stephen Frears: Svindlerek - Anjelica Huston) 16 FILMVILÁG 2009/8

Next