Filmvilág, 2009 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2009-08-01 / 8. szám
hogy Roy ne butáskodjon, közben pedig nem mert a szemébe nézni, mert képtelen volt tudomásul venni a visszautasítást, amelyet amúgy megérdemelt volna. — Hogyne lenne rá pénz! Sok pénzem van, és ami az enyém, az a tied is. Te... — „Ami az enyém, az a tied is" — Roy szeme összeszűkült. — Ez micsoda remek dalcím lenne, Lilly. — Nyugodtan elmehetsz valamelyik jobb egyetemre, Roy. A Harvardra, a Yale-re, vagy mittudomén. A jegyeid magukért beszélnek, és a pénzemmel... a mi pénzünkkel... — Ejnye, Lilly. Te is tudod, hogy arra a pénzre neked van szükséged. Ez mindig is így volt. Lilly megrándult, mintha Roy megütötte volna, arca hirtelen beesett, ruhája csak lógott rajta, az élet kegyetlen moralitása, hogy mindent megszerzett neki, de közben nem adott oda semmit. Roynak szinte megesett rajta a szíve. Szinte megsajnálta. Aztán Lilly elrontotta az egészet. Sírni kezdett, zokogni, akár egy gyerek, ami még Lilly Dillon részéről is butaság volt, és hogy teljes legyen a kép, előadását a legnevetségesebb és legkellemetlenebb módon fejezte be. — Ne légy velem kegyetlen, Roy. Kérlek, kérlek. Ö... összetöröd a... a sszívem... Roy hangosan felnevetett. Nem tudott uralkodni magán. — Csak egy szíved van, Lilly? — kérdezte. VARGA BÁLINT FORDÍTÁSA Részlet az Agave Kiadónál hamarosan megjelenő regényből. tanley Kubrick életművének tetemes része adaptációs szempontból igen izgalmas — bár a hollywoodi gyakorlatban távolról sem szokatlan — stratégiát követ: a történetekben tetten érhető szerzőiség többnyire egy alapregény alkotója, majd az átírására szerződtetett másik író kettős fénytörésén keresztül dereng fel az összetéveszthetetlen képsorok mögül. Eltekintve az önálló szkriptből készült első két játékfilmtől (Félelem és vágy, A gyilkos csókja), Kubrick ritkán szerepel egyedüli forgatókönyvíróként stáblistáin (Mechanikus narancs, Barry Lyndon) és csupán a Lolita botrányregénye és Arthur C. Clarke 2001 alapnovellája került szélesvászonra az eredeti író közreműködésével — a Kubrick-féle gyakorlat szerint az adaptációs folyamatban lényegi szerep jut egy „köztes szerzőnek", akinek megválasztásánál a rendező következetesen egyazon szabályt alkalmazza. A Full Metal Jacket Vietnam-filmjében Michael Herr haditudósító, a Ragyogás horrorjában Diane Johnson írónő, a Tágra zárt szemeknél Frederic Raphael, a Dr. Strangelove paranoia-szatírájában Terry Southern, A dicsőség ösvénye háborús drámájánál Calder Willingham, A gyilkosságnál pedig a bűnregényautóur Jim Thompson egyaránt olyan írókat jelentenek, akik otthonosan mozognak a választott forrásregény műfajában, ám látásmódjuk merőben eltér azok szerzőjétől. Ezek a Kubrick-filmek szerelmi háromszögből fogant bizarr genetikai teremtménynek tekinthetőek, egyfajta aszimmetrikus sziámi ikerpárok, ahol a domináns, kifejlett Kubrick-fél magán hordoz egy félbemaradt másik ént — nehezen kivehető, ám markánsan eltérő vonásokkal. Noha az életmű e tekintetben leghírhedtebb példáit a Dr. Strangelove és a Ragyogás kínálják (előbbinél Peter George hasfájósan komoly hidegháborús példabeszédéből formálódik mulatságos Southern-szatíra, az utóbbiban pedig a gótikus hagyományokat belső, személyes rémtörténetekre átültető Johnson formálja egy téboly kortörténetévé King barokkos tobzódású kísértet-horrorját), a pályakép legárulkodóbb darabja a modell zérópontját jelentő 1956-os A gyilkosság , mint a rendező aprólékosan kidolgozott nagypályás bemutatkozása, fontos tanulságokkal szolgál későbbi szerzői stratégiája szempontjából. A gyilkosságban nem csak a stúdió filmjeire jellemző erőteljes műfaji reflexió és szereplőválogatási gyakorlat érhető elsőként tetten (Kubrick a számára létfontosságú typecasting, pontosabban a sztár és szerepkör között rögzült erős asszociációs kapcsolat miatt ragaszkodott mindenáron az Aszfaltdzsungel klasszikusából átemelt Sterling Haydenhez), de a „köztes szerző" alakja is ebben a filmben üti fel fejét, utat mutatva az elkövetkező évtizedek sikerdarabjainak. A feszes tempójú késői film noir alapját Lionel White puhafedeles gengsztermeséje, a Clean Break (Nagy balhé) jelenti, amelyet Kubrick friss producertársa, James Harris talált egy könyvesbolt sarkában: a mára elfeledett író (akinek Obsession című regényét dolgozta át Godard a Bolond Pierrot-ban) hamisítatlan heisttörténete egy lóversenypályát kirámoló amatőrbandáról jellegzetes szerkezetével hívta fel magára a Harris-Kubrick páros figyelmét. White a műfajban népszerű KUBRICK ÉS THOMPSON: GYILKOSSÁG A köztes szerző VARRÓ ATTILA KUBRICK MINDEN IRÓTÁRSÁNAK KÖZÖS TRAUMATIKUS ÉLMÉNYE, HOGY A RENDEZŐ VASAKARATA A MAGA KÉPÉRE FORMÁLJA MŰVÜKET. „Néha benne is megszólalt a lelkiismeret" (Stephen Frears: Svindlerek - Anjelica Huston) 16 FILMVILÁG 2009/8