Filológiai Közlöny – VII. évfolyam – 1961.
1–2. szám - Tanulmányok: - Herczeg Gyula: Az illuminismo stílusvitáinak társadalmi háttere
Az illuminismo stílusvitáinak társadalmi háttere" HERCZEG GYULA I. 1. A probléma felvázolását megkönnyíti, ha kiindulunk Antonio Gramsci alapvető megállapításaiból, amelyek a nyelvi és stilisztikai kérdéseket a társadalmi helyzet felől közelítik meg. Egyúttal az előzményeket is összefogják, úgyhogy fejtegetéseinknek biztos alapot adnak. Gramsci halhatatlan érdeme, hogy az olasz nyelvi viszonyok rendkívül bonyolult szövevényét a társadalmi rétegződés szempontjából is szemügyre vette. A korábbi polgári kutatók, a hivatalos nyelvészek számára az olasz köznyelv kérdése mindenekelőtt földrajzi volt: egymás mellett vagy egymástól távol fekvő tartományok nyelvi egyesítésének szinte leküzdhetetlen feladata. Annyit a polgári nyelvészek is láttak, hogy a comunék virágzása növelte a helyi nyelvek jelentőségét. Azt is tudomásul vették, hogy Firenzében a többi helyi nyelvjárással szemben kifinomultabb, csiszoltabb, b irodalmibb nyelv alakult ki. Bizonyos fejlődést jelentett annak hangoztatása, hogy, bár ez a csiszoltabb nyelv a firenzei nyelvjárás szókészletén és hangtani rendszerén alapszik, mégis — főként mondattana — mesterkélt, latinos. Gramsci gondolatmenete a továbbiakban eltér a polgári nyelvészek felfogásától. Míg azok megálltak a fenti ponton, egy tényállás pozitivista jellegű elemzésén, Gramsci igen gyümölcsöző álláspontot képvisel azzal, hogy rámutatott: a comunék bukása és a principatáknak, a néptől elszakadó kormányzati rendszereknek kialakulása megmerevítette a firenzei, emelkedettnek ható nyelvjárást. Az olasz nyelv — következésképpen — elsősorban irodalmi, írott nyelvként jelentkezik az európai történelmi fejlődésben, és ez az emelkedett nyelv az írástudók kizárólagos tulajdona. A ,,volgare illustre" megmerevedését az értelmiségnek kaszttá alakulása is előmozdítja: a törés nép és nemzet közt ilyen módon nyelvi síkon is törést eredményezett. Ezt a sajátos helyzetet egy másik körülmény is bonyolítja. Gramsci helyesen értékeli a nemzeti nyelv kialakulásának akadályait, amikor úgy látja: a „volgare illustre és a népnyelv közti távolságon, vagyis az osztályviszonyokra visszavezethető törésen kívül az olasz nemzeti nyelv kialakulását megnehezíti az a körülmény, hogy a firenzei vagy toszkán „volgare illustre" -t nem kísérte társadalmi és politikai hegemónia. A toszkán „volgare illustre" képes volt más tartományokba behatolni, de általános elterjedése leküzdhetetlen akadályokba ütközött. Miután sajátosan az értelmiséghez kapcsolódott, más tartományok értelmisége elfogadta, ha elfogadta (többnyire igen, de ellen * Fejezet Az olasz felvilágosodás és romanticizmus stílusvitái c. tanulmányból. Antonio Gramsci : Gli intellettuali e l'organizzazione della cultura, Einaudi, 1949 , 22—23. Filológiai Közlöny