Filológiai Közlöny – XIX. évfolyam – 1973.
3–4. szám - Tanulmányok Petőfi Sándor emlékére – születésének 150. évfordulójára - Biernaczky Szilárd: Petőfi „dalai” a nép között (Vázlat a folklorizálódási folyamat kutatásához)
Petőfi „dalai" a nép között BIERNACZKY SZILÁRD ( Vázlat a folklorizálódási folyamat kutatásához) I. PETŐFI VERSEINEK ELNÉPIESEDÉSÉTŐL A FOLKLORIZÁLÓDÁS KUTATÁSÁIG. Faragó József erdélyi néprajztudós a Kortárs idei januári ünnepi számában megjelent írását a következő aggódást és egyben lelkesedést és lelkesítést is kifejező gondolattal zárja: „. . . a Petőfi-folklórral nem lehet csak alkalmilag és mellékesen foglalkozni ; egész embert érdemel és kíván. Ha a sors rendelése folytán Petőfi magyar költő lett, a Petőfi-folklór méltó gyűjteményeit is nekünk kell megalkotnunk. Faragó elvárása a néprajztudománnyal szemben — úgy tűnik — mindenképpen jogos, hiszen ma már nemcsak az ezután elvégzendő friss Petőficentrikus gyűjtések, hanem az immár évszázados gyűjteménytömeg, a tudományos intézetekben, könyvtárakban, múzeumokban felhalmozódott kéziratanyaga alapján is jól megrajzolható lenne a Petőfi-költemények nép közé jutásának útja. Persze azonnal hozzá kell tennünk, hogy e munkát pusztán a gyűjtés, ill. az összegyűjtés kedvéért elvégezni, céltalan vállalkozás lenne. Ha már a téma feldolgozásához szükséges, hosszadalmas filológiai búvárkodásra adjuk magunkat, a kutatást érdemes elméleti szférába emelni és az összegyűjtött példacsoportokon magát a folklorizálódást, mint folyamatot is vizsgálni. Ez különösképpen fontos feladatnak látszik, hiszen a folklóréletmód ezen alapvető területének elemzéséhez mindössze tucatnyi elméleti igényű, és valamivel több kisebb részletet, kapcsolódást filológiai aprómunkával feldolgozó tanulmány, cikk áll rendelkezésünkre. A magyar szakirodalomból idevonható elméleti jellegű írások zömükben bipoláris szemléletet tükröznek, tehát a két nagy kategória: népköltészet — műköltészet, népművészet — hivatásos vagy magas művészet kettőssége (szembenállása, összefüggése) alapján igyekeznek választ keresni a művészetek hierarchiájának és történetének nyi- 1 Faragó József: Egy folklorista találkozásai Petőfivel, Kortárs 1973/1. szám, 55. * A kiadásra nem került múlt századi és az elmúlt évtizedek alatt rohamosan áttekinthetetlenné dagadt kéziratos gyűjtés mellett a szintén hatalmas mennyiségű népi kéziratos verses füzetek is feldolgozásra várnak. Többek között: Eckhardt Sándor: Folklór és irodalom, Magyar Szemle, 1930, 20 — 26.; Eckhardt Sándor: Legújabb néprajzi irodalmunk, Magyar Szemle, 1936, 141 —149.; Klaniczay Tibor: Régi magyar irodalom és folklór, II., 1949, 205 — 215; Péter László: A folklorizáció kérdéséhez, Ethn. 1950, 193 — 206.; Voigt Vilmos: A folklór esztétikájához, 1972, 160 — 172. ; Lásd: Péter László, i. m. 198—202. lapon felsorolt adatokon kívül: Dégh Linda: Egy székely lakodalmi ének eredetének kérdése, Ethn. 1950, 57—74.; Kodály Zoltán: Dalvándorlás, in Visszatekintés II., 1964, 217 — 221.; Kodály Zoltán: Erkel és a népzene (1921), in Visszatekintés II., 1964, 91—97.; Sándor István: Az aradi vértanúk nótájáról, Ethn., 1967, 507 — 522.; Sonkoly István: A „Karnyóné dallamai", Ethn., 1967., 585 — 592.; Ujváry Zoltán: Az aradi vértanúkról szóló dal műköltői eredetéhez, Ethn., 1965., 91—95. (A Petőfire vonatkozó újabb irodalmat a konkrét szövegfilológiai elemzéseknél adjuk meg.)