Filológiai Közlöny – XXII. évfolyam – 1976.
1. szám - Tanulmányok - Gál István: Halász Gábor vázlatterve Babits Európai Irodalmi Olvasókönyvéhez
TANULMÁNYOK Halász Gábor vázlatterve Babits Európai Irodalmi Olvasókönyvéhez GÁL ISTVÁN Babits sokoldalú érdeklődése a különböző európai irodalmak iránt még diákkorára nyúlik vissza. Már pécsi gimnazista korában kiváló görögös és latinista volt, apja franciára taníttatta, ezt gyakorolhatta otthon is franciás műveltségű nagynénjével. Németből azonban nem volt meg a középiskolai alapvetése. Az egyetemen magyar—latin—francia szakot választott. Szegedi tartózkodása idején jutott először angol és amerikai könyvek birtokába. Itt, 1908-ban kérvényt adott be a kultuszminiszterhez egyévi párizsi ösztöndíjra. Ezt azonban elutasították. Saját költségén tett tanulmányutakat, Olaszországban többször is, de járt Bécsben, Svájcban és Franciaországban még 1914 előtt. Sőt eljutott az első világháború idején Csehországba. A húszasharmincas években kedvenc Olaszországába többször is elment, járt kétszer Németországban, Svájcban gyakrabban. Görögországba és Angliába, ahová annyira vágyott, azonban sohasem jutott el. A nagyvilágot javarészt az irodalmon, az egyes nemzetek klasszikusain és kortársain át ismerte meg. A Huszadik Század és a Társadalomtudományi Társaság vezetőivel, Szabó Ervinnel és Dienes Pállal való barátsága és Jászi Oszkárral való ismeretsége irányította figyelmét az európai összetartozás, az európai egység eszméire. Jászi kérte tőle Leibnizről szóló portréját, Szabó Ervin pedig Kant Örök békéjének, fordításával bízta meg — így keletkezett tanulmánya a kanti világállamról. Fennmaradt nem is egy, hanem két fogalmazványa az európai államszövetség, ahogy Babits nevezte: az Európai Egyesült Államok, ahogy Jászi szerette volna hívni magyar barátainak egyesületéről. Az „Európa Lovagjai"-t valószínűleg Romain Rolland A Szellem Internacionáléja néven szervezkedő hasonló célú mozgalma nyomán óhajtották megalapítani, de az októberi forradalom túlhaladta. Hírhedt 1919 februári cikkében a Himnuszról az emberiséget, az Embert hangsúlyozza a nacionalizmusok háborús csődje nyomán. A húszas években már rendszerben építi föl szülőházától a kozmoszig az ember köreit. Hazám ! című versének egyik szakasza az „Európa": Röpülj, lelkem, röpüld túl hazámat ! Hogy röpültem egykor ! Tornyok szálltak, . . . láttam népet, mordat és vidámat: így találtam nagyobbik hazámat. . . . egy lélek font be néptől-népig messze földrészt eleven hálóba: egy lélek, egy ország végtül-végig magát tépő hazám: Európa, Filológiai Közlöny .