Magyar Filozófiai Szemle, 1978
6. szám - Szemle - György Péter: Lukács György: Ifjúkori művek
musban a gazdasági mozzanatok már nem a tudat ,mögött rejtőznek, hanem magában a tudatban jelennek meg (igaz, hogy tudattalanul, eltorzítva stb.). Az osztálytudat a kapitalizmussal, a rendi struktúra megszüntetésével, egy tisztán gazdaságilag tagozódott társadalom megteremtésével, a tudatossá válás lehetőségének szakaszába lépett. A társadalmi harc most a tudatért, a társadalom osztályjellegének elleplezéséért vagy felfedéséért folytatott ideológiai harcban tükröződik." Úgy gondoljuk, hogy a gazdasági érdek végső magyarázó mozzanatként fellelhető voltáról tett kijelentés a pszichikus feldolgozás olyan immanens sajátosságaira utal, amely sajátosságok a pszichikum, a tudat viszonylag önálló entitását, törvényszerűségeit láttatják be velünk. Ismét Lukács szavaival élve: „A tudományos marxizmus . . . felismeri a történelem valódi mozgatóerőinek az ember azokra vonatkozó (pszichológiai) tudatától való függetlenségét." Tény, hogy a mozgatóerők függetlenek az emberi tudattól, de az rávall az emberre, hogy milyen módon dolgozza fel: képezi le adekvát módon, vagy torzítja el e független hajtóerőket (tehát pl. miképpen alakul osztálytudata). Poitou azt állítja ugyan, hogy a történelmi materializmus sajátos logikájának az elfogadása esetén sem kell lemondanunk a pszichológiáról, ám tanulmányából - Heller kötetéhez hasonlóan - egy kompetenciájától igen-igen megfosztott pszichológia képe bontakozik ki. Heller szaktudományok eredményeinek felhasználásával kívánja megkomponálni szociálantropológiáját, ám a „nembeli lényeg" öt marxi konstituense túlzott normativitással látszik írás Lukács György: „Történelem és osztálytudat", Magvető, Budapest 1971, 288-289. " Lukács György, i. m. 271. nehezedni" a szaktudományokra; mintha a Heller által adott pszichológia-kritika a pszichológia tudományának önállóságát redukálná, illetve bizonyos kérdésekben eliminálná. Heilert, illetve Poitou-t olvasva az a benyomás alakult ki bennünk, hogy Heller a szociálantropológiának, Poitou pedig a történelmi materializmusnak rendeli alá a pszichológiát. A pszichológiának és a filozófiának (szociálantropológiának, történelmi materializmusnak) feladata az ember és a valóság viszonya kérdéseinek elemzése; e szempontból közös érdeklődési területűek tehát. Emellett a közösség mellett azonban olyan (a közös területre vonatkozó) önálló aspektusaik, leíró- és interpretációs eljárásaik vannak, amelyek a másik diszciplína által nem negligálhatóak. Véleményünk szerint Heller és Poitou konzekvens elemzésre való törekvése — szimpatikus és nagyon figyelemre méltó részletek mellett - a pszichológia olyan kritikájához vezetett, amely kritika a pszichológia „megtisztítása" helyett a pszichológia redukciójához vitt el. Azért tartjuk ezt különösen problematikusnak, mert a marxista igény mindkét szerző esetében releváns, s az a kritikai észrevételek egy része is; az eljárás egésze azonban a normák nem konzisztens applikálása - talán nem a Leontyev által sürgetett kríziscsökkentést, hanem a pszichológia okkal-móddal respektálható ellenállását idézheti elő. Elképzelhető persze az is, hogy Heller kötete vagy Poitou megjelenőfélben levő cikke azzal, hogy irritálja a pszichológusok szakmai érzékenységét, azzal, hogy határozatlanná teszi a pszichológia tulajdonképpeni feladatainak, kérdéseinek körét, olyan eszmecserét provokál, amely végül is a Heller és Poitou által adott értékes adalékokat felhasználva szabatosabban artikulálja a pszichológia és a filozófia viszonyát, kölcsönhatásait. LUKÁCS GYÖRGY: IFJÚKORI MŰVEK GYÖRGY PÉTER „A teljes szabadság a legirtózatosabb megkötöttség." . . , . .. Lukács György Lassan teljes egészében előttünk áll a fiatal Lukács munkássága. Mindössze a „Drámakönyv" vár még kiadásra, s a heidelbergi korszak utóbb •Szerkesztette: Timár Árpád, Magvető, Budapest 1977, 892 oldal. fellelt dokumentumainak egy része. (Fekete Éva és Karádi Éva a „Valóság" hasábjain közölt ezekből egy-egy összeállítást, 1974/9-11. szám.) Szintén csak részben jelent meg a korszak beható tanulmányozásához nélkülözhetetlennek tűnő Lukács-biográfia. (Fekete Éva vonatkozó írásainak teljes kiadása még a jövőre vár.) Az itt tárgyalt kötet az előbb említetteket kivéve, Lukács összes 1918 előtti írását tartal 887