Foci, 1988 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1988-07-01 / 26. szám
6 SZENTMIHÁLYI SZERETI A KOCKÁZATOT Szentmihályi Antal pár héttel ezelőtt még csapatot keresett. Később mindenki biztosra vette, hogy a Vasas szakvezetője lesz, majd aláírta a szerződést a Tatabányához. A harmincegyszeres válogatott kapus tulajdonképpen viszszatért egykori csapatához. Az 1979—80-as bajnokságban már edzősködött a Bányásznál. — Két klub is hívta. Miért döntött így? — Először a Vasas keresett meg. Szívesen mentem volna a Fáy utcába, ahol éveken át játszottam. A megígért határidőre nem tudtak választ adni. Időközben hívott a Tatabánya, elfogadtam az ajánlatukat, mert nem akartam a két szék között a pad alá esni. — Új csapata az elmúlt bajnokságban dobogón végzett. Ha ezt nem sikerül megismételni, akkor az már kudarc. Nem tart ettől? — Nem félek a téttől. Sőt, kifejezetten kedvelem a kockázatos feladatokat. Nem okoztam eddig csalódást. Az esélytelen MÁV Előrét két éviig irányítottam és bentmaradtunk. Előreléptem a Tatabányával és a Videotonnál is csak két pont hiányzott a dobogós helyezésihez. Előbbi kijelentésemnek talán ellentmond szereplésem az MTK-VM-nél, de ott idő előtt felbontották a szerződésemet és nem biztos, hogy kiestünk volna. Tatabányán ki kell vívni a nemzetközi kupaszereplés jogát és ez elérhető akár a negyedik hellyel, akár az MNK megnyerésével. — Képesnek tartja erre a csapatot? — Ha együtt marad az a gárda, akkor igen. Márpedig tudomásom szerint az ászok maradnak. Ha rajtam múlott volna, Zir- Chert nem engedem el, mert nagy szükség van megfelelő kiegészítő emberekre. Még nem voltam a csapatnál, amikor elengedték. Tudom, Kiprichnek engedélye van külföldi szerződésre, de úgy tetszik ő sem távozik. Azért fel kell készülnünk a pótlására, keressük azt a játékost, aki megfelelően helyettesíthetné. Vincze István továbbra is nálunk játszik. — Vele kapcsolatban elterjedtek olyan hírek, hogy a Honvédhoz is aláírt... — Erről nem tudok. — Kikkel szeretnének erősíteni? — Ahogy említettem, a jelenlegi csapat képes az elmúlt évihez hasonló teljesítményre. Olyan játékosokra viszont szükségünk van, akik képesek a helyettesítésre. Így tehát nincsenek nagy nevek a kiszemeltek között. — Az elmúlt bajnokságban nemegyszer a kapusokon múlott a csapat eredménye. Bizonyára kritikusabb szemmel nézi ezt a posztot... — Négy kapusunk van. Közülük a két idősebbet, Kisst és Dombait még azokból az időkből ismerem, amikor először voltam edző Tatabányán. A két fiatalról — Máziról és Tartásiról — még nem tudok véleményt alkotni mert ők utánpótlás válogatottbeli elfoglaltságuk miatt csak később kapcsolódtak a munkába. Tudom, hogy a kapusokon több meccs is elment, erre vigyázni kell. — Mit gondol, mire lesz képes a csapat az UEFA Kupában? — Hat rutinos, harminc év feletti játékosunk van, tapasztalatuk sokat jelenthet. Az sem közömbös, milyen lesz a sorsolás. Legalább a harmadik fordulóig el kell jutnunk. Az UEFA Kupára jó felkészülést jelent az Intertotó, külföldi csapatok ellen léphetünk pályáraa bajnokság előtt. Jól jön a sűrített program is, hamarabbmegismerkedhetek a játékosokkal. — A hírek szerint Tatabányán nem a legrózsásabb az anyagi helyzet. Kapott garanciát arra, hogy a klub megad minden támogatást? — Nem kaptam, ilyet nem is lehet adni. Egyelőre nem érzem, hogy hiányában lennénk a pénznek. Egyébként is a csapat szereplése alakíthatja a helyzetet. Ha van eredmény, akkor összefognak a városban, s nem lehet gond. L. L . BIZAKODÓ PALICSKO „Elegem volt az NB 1-ből!” — jelentette ki 1985 nyarán Palicskó Tibor, miután becsukta maga mögött a Hungária körúti sporttelep kapuját. Azóta „önkéntes száműzetést” vállalt. Előbb Dorogon, majd az Építőik SC-nél dolgozott. Egy szólista, aki az Operaházban is felléphetett volna, vidéki kultúrházakban énekelt. Ezért is meglepetés, hogy Palicskó újra élvonalbeli egyesülethez igazolt. Egyéves szerződést kötött a Váci Izzóval. — Nem kell bizonygatnom hogy nem törekedtem arra, hogy NB I-es edző legyek — magyarázza. — Engem is meglepett, hogy egyszerre milyen kapus lettem. Az edzőt a Váci Izzón kívül a ZTE és a Diósgyőr is szívesen látta volna. — Nem az anyagiak döntöttek. A váci vezetők rokonszerves, őszinte, természetes emberek. Nem kerteltek, megmondták, hogy nagyon nehéz helyzetben kell átvennem a csapatot, hiszen négy meghatározó játékos távozott. Éppen ezért izgat a feladat. Nagyszerű lenne, ha mindezek ellenére sikerülne a korábbi szinten tartani a gárdát. Palicskó újrafelfedezésében közrejátszhatott, hogy az Építők legénységét kilátástalan helyzetben benntartotta az NB II-toen. — Ha az Építők netán kiesik, aligha keresnek meg — fejtegeti. — De hát ebben a szakmában is a piac törvényei döntenek. Mindenki a jó árut keresi. — Mit szóltak az Építőknél a hirtelen távozásához? — Június 30-án lejárt a szerződésem. Sajnálták, hogy elmegyek, egyben örültek is, hogy rangosabb klubnál bizonyíthatok. — Szokás, hogy az edző a régi helyéről visz magával játékost is... — Nem tartanám becsületesnek, hogy tovább gyengítsem az Építőket. Gregor távozása érzékeny veszteség. Pedig lenne egykét labdarúgó, akit Vácon is tudnék használni. Pályaedzőmet, Vass Lászlót viszont viszem magammal. — Nem tart attól, hogy a meggyengült Váccal együtt ön is elbukik? — Bízom a játékosokban, szakértelmemben és a váci vezetők támogatásában. Több futballistával tárgyaltunk, ha sikerül az erősítés, nem lesz gond jövőre sem Vácon. — Mikor találkozik a váci focistákkal? — Július 2-án mutatkozom be, 4-én pedig elkezdjük a felkészülést. K. GY.