Fókusz, 1973 (3. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-22 / 1. szám

TUDOMÁNY - TECHNIKA Költözik a Technika Háza A Technika Háza Szabadság téri épületét a Magyar Televí­zió veszi át, s egyidejűleg az MTSZ Technika Háza céljára a Kossuth Lajos téri székházat kapja meg. Az új székháznak sok előnye van: korszerű, a helyiségek jó része reprezenta­tív, az épületbe érkező látoga­tókat gyorsfelvonó röpíti a magasba. Az előnyök mellett hátránya az, hogy csökkent alapterületen kell az MTSZ tagegyesületeinek berendez­kedniük. A Gazdasági Bizottság hatá­rozatban hívta fel a környező épületekben elhelyezett mi­nisztériumok és intézmények vezetőit, hogy előadó termei­ket és tanácskozó helyiségeiket szükség esetén adják kölcsön az MTSZ-nek. A felhívásra számos felajánlás érkezett. Nemcsak a Kossuth térre, ha­nem az Anker közbe is folyik az átköltözés. Többek között itt kap helyet az Optikai Egye­sület. Budapest a konferenciák városa Az MTESZ tudományos egyesületeinek nagy többsége gazdag programot állított ös­­­sze az 1973-as évre. A konfe­renciákon, kongresszusokon számos külföldi vesz majd részt. A legtöbb rendezvényt a Gépipari Tudományos Egye­sület szervezi. Üzemünk egyes szakembereit bizonyára érde­kelni fogja a május 7—11-e között megrendezendő IV. galvanotechnikai szimpozion, és a Méréstechnikai és Auto­matizálási Tudományos Egye­sület június 11—14-e között sorra kerülő III. Országos mű­szeripari és híradástechnikai gazdasági konferenciája. Mintegy 200 külföldi részvé­telével tartja meg a már ha­gyományossá vált budapesti műszaki filmfesztiválját szep­tember végén az Optikai, Akusztikai és Automatizálási Tudományos Egyesület. Az eltérő környezeti feltéte­lek hatással vannak a műsze­rek működésére. A környezet­szennyeződés jelentősen be­folyásolja a gyártmánymeg­bízhatóságot is. Ennek az ös­­­szefüggésnek a szabványosítá­si problémáit tárgyalják meg a Híradástechnikai Tudomá­nyos Egyesület és a Magyar Szabványügyi Hivatal vitaülé­sén. néporvos, vagy orvos és gép? Kigyullad a lámpa és hátul­ról megvilágítja a szöveget: „Kérem, a következőt”. A be­teg belép a rendelőbe. Hang­szóróból jön az utasítás: „Vet­kőzzön le derékig, lépjen kö­zelebb !” Körös-körül különös alakú készülékek, rengeteg gomb, kontroll-lámpa. A vizs­gálandó személy testére nikkel­csápok tapadnak, amelyeket a gépek toltak ki magukból. Ki­lendülnek a mutatók, majd újabb utasítások hangzanak, végül pedig ez: „ön egészséges, kérem hagyja el a vizsgálót”, vagy: „fáradjon át speciális el­lenőrzésre a 2-es terembe!” Az a jelenet ma még csupán a képzelet játéka sci-fi elbe­szélésbe illő kép. Még igen messze van az az idő, amikor a rutindiagnózisok készítésé­ben önálló szerepet kap a szá­mítógép, de az erre vezető úton már elindultunk. A kuta­­óorvosok új eszközöket keres­nek a betegségek gyors felde­rítéséhez és ezek között előkelő helyen áll a számítógép. A MTESZ tájékoztatása sze­rint­ a Neumann János Számí­­tógéptudományi Társaság sze­gedi csoportja behatóan foglal­kozik a számítógépek orvostu­dományi és biológiai alkalma­zásával. A társaság összehozta azokat az orvosokat, kutatókat és komputer-szakértőket, akik eddig csak hobbyból foglal­koztak evvel a témával. A bu­dapesti, pécsi és szegedi szak­emberek már figyelemre mél­tó eredményeket értek el. El­készült pL egy olyan berende­zés, amely az idegpályákról le­jövő jeleket kódolja át a szá­mítógép nyelvére. Szegeden olyan gép működik, amely az idegimpulzusok kiértékelésére is alkalmas. Másutt az elektro­­kardiogrammok és az elekttro­­encefalogrammmok komputeres kiértékelésével kísérleteznek. Programot dolgoztak ki a kis­­agykéregi neuronhálózatok számítógépes szimulációjára. Az NJSZT ez irányú segítsé­gével bizonyára előbbre jut hazánkban az orvostudomány. Az NJSZT 1973-ban új szak­osztályt hoz létre. A szakosz­tály célja, hogy az orvostudo­mány számítógéppel foglalkoz­ni kívánó képviselőinek és a számítógép specialistáknak közös fórumot biztosítson. Export az Uralból Szverdlovszkban készült hidrogenerátorokat szerelnek fel Norvégiában, a Vigelands- Brug vízierőműben. Ezek a gé­pek nemrég nemzetközi ver­senyt is nyertek — maguk mögé utasítva az erős európai konkurrenciát. Ma már egyre nagyobb érdeklődés mutatko­zik külföldön az uráli válla­latok termékei iránt. Francia­­országban például bonyolult elektrotechnikai berendezése­ket indítottak innen útnak. Az uráli üzemek árucikkeit szíve­sen vásárolják Olaszország, Finnország, Dánia és egy sor más európai állam vállalatai is. (APN) Tűzre, vízre „Tűzre vízre vigyázzatok, le ne égjen a házatok!” — ez a sor zárta azt a rigmust, ame­lyet a középkori európai vá­rosok tűzőrei kántáltak körbe­járva a szűk utcákon, a fából épült emeletes házak mentén. A tűzvédelem efféle módsze­rét még századunk elején is alkalmazták a falusi bakte­rek. Napjaink tűzvédelme alatt a tüzelő- és fűtőberendezések­kel kapcsolatos előírások be­tartását értjük. A korszerű tüzeléstechnika a szénhidrogének felhasználá­sára épül, de a szilárd tüzelő­anyagok alkalmazása még hosszú ideig nélkülözhetetlen marad. Budapesten a 653 125 lakás­bérlemény 1/3 része rendelke­zik korszerű fűtőberendezéssel (távfűtés, olaj, gáz, villany), 2/3 részben viszont szilárd tüzelőanyaggal fűtenek. Ez az arány fenn áll az ipari, kom­munális és egyéb létesítmé­nyeknél is. A Budapesti Tűzoltópa­rancsnokság az 1971—72. évi fűtési idényben vizsgálta a fű­téssel kapcsolatos tűzeseteket, vigyázzatok! A vizsgálat kimutatta, hogy az összes tűzeset 28%-a a tűz­rendészeti előírások megsze­gésének következménye. A múlt évi fűtési idényben két személy halálos, huszonegy pedig súlyos égési sérüléseket, illetve füstmérgezést szenve­dett. A vizsgálat szerint a tü­zeket a tüzelő- és fűtőberen­dezések sugárzó hője, a kály­hákból kipattanó szikra, a gondtalanul vagy tiltott he­lyen kiöntött tüzes hamu, az olaj-, villany- és gáztüzelésű fűtőkészülékek szabálytalan kezelése, a szabálytalan tü­zelőtárolás idézték elő. A fűtésből és a tüzelőberen­dezések használatából kelet­kező tűzesetek többsége az emberek gondatlanságából ered. A szabálytalanul üze­meltetett fűtőberendezések veszélyesek, azonban fokozot­tabb gondossággal, a fűtéssel és a tüzelőberendezések hasz­nálatával kapcsolatos rendel­kezések állandó betartásával a tüzek nagy része megelőzhető. Hogy a mostani fűtési idény tűzeseteinek statisztikái mi­ként alakulnak majd, az első­sorban a lakosságtól függ. Teljesítettük és az értékesítési (Folytatás az 1. oldalról.) gyártmánycsoport problémáit a komlói gyáregység felsejlő­ Termelési feladataink telje­sítésében fokozatosan nő a vi­déki ipartelepek szerepe. 1972- ben átlagosan több, mint ezer ember dolgozott a vidéki üze­mekben, a decemberi vidéki létszám pedig 1375 volt. Vidé­ki telepeink közül a legna­gyobb változás Mátészalkán következett be. Az 1971-ben beindított­­ szemüveglencse­­gyártásnál még a múlt évben is sok volt a probléma, ala­csony volt a termelés, magas volt a selejt. Az év második felében fokozatosa­n javult a helyzet, és ennek eredménye­ként a IV. negyedévben ha­vonta átlag 145 ezer d­b len­csét gyártottak, és jelentősen csökkent a selejt. Az üzem árbevételi előirányzatunkat az előzetes adatok szerint né­hány %-kal túlteljesítettük, annak ellenére, hogy a beter­vezett és kereskedelmi kötele­zettségb­e legyártott perui szál­lításból mintegy 160 ezer­­ — a megrendelő részéről jelent­kező akadályok miatt — csak az év elején realizálódhat Szocialista szerződéses kö­telezettségeinknek igye­keztünk maradéktalanul eleget tenni, tőkés ex­portunkat az előző évhez viszonyítva 30%-kal nö­veltük. Az értékesítés kedvező alaku­lása mellett a toészárukészlet az év végén a tervezetthez vi­szonyítva csökkent. dósé 1973-ban már előre lát­hatólag megoldja. felfutását jellemzi, hogy a ja­nuári 153-al szemben de­cemberben 554 ember dolgo­zott. Az 1971 októberében átvett komlói üzem indítása sike­resnek mondható, múlt évi fejlődése egyenles arányú volt. A jelenlegi 200-as munkáslét­szám teljesítménye, munká­val való kellő ellátás esetén várhatóan jelentősen javulni fog és hathatós segítséget ad forgácsolási problémáink meg­oldásához. A dunaújvárosi gyáregységben fokozatosan épül ki az óragyártás. Múlt évi tervét a gyáregység teljesítet­te. Itt a jelenleg fennálló gaz­dasági problémák megoldásá­ra kell koncentrálni az erő­ket A számvetés során ered­ményként kell megemlíteni a különböző vállalati szervek javuló együttműködését, amely jelentősen segítette a gazdasági munka sikeres tel­jesítését A hathatós együtt­működést számtalan példa bi­zonyítja : a megnövek­edett gazdasági feladatok megvaló­sítását — többek között — az ösztönző, összehangolt bérpo­litika tette lehetővé. A perui szállítások egy részének áthú­zódásából adódó árbevétel csökkenés pótlását a kereske­delmi, közgazdasági ás terme­lési­­ szervek rugalmas együtt­működésével oldották meg. Az év közben soron kívül meg­rendelt speciális műszerek ha­táridőre történő átalakítását szintén a műszaki, termelési és gazdasági szervek együtt­működése tette lehetővé. Gazdasági m­unkánk vég­eredményéről — a nyereség alakulásáról — csak a mérleg lezárása után tudunk tájékoz­tatni. A személyi jövedelmek tervezett 5%-ok növekedése várhatóan megvalósul. A bér­­színvonal a tervezett 2,5% he­lyett több mint 3%-s­al emel­kedett, amihez hozzájárult a PSZH átalakítások következ­tében kifizetett, számottevő túlórapótlék is. A költségekre jobban kell figyelni A dolgozókat közvetlenül nem érinti, és végső adatok hiányában ma még nem is ér­tékelhető, de számos jelzés mutat arra, hogy költséggaz­dálkodásukban sok probléma volt az elmúlt évben. Az év első felében külön költséggaz­dálkodási tervet adtunk ki, azonban a gazdasági munka megvalósítása során számos költség meghaladta a terve­zettet. A termelő üzemekben emelkedtek a rezsiköltségek, nőtt a selejti, az optika fogyó­szerszám felhasználása, növe­kedtek a szállítási igényekkel kapcsolatos kiadások. A több­letkiadások egy része indokol­ható, de az indokok nem vál­toztatnak azon a tényen, hogy a többletköltségek csökkentik a vállalati eredményt. A kö­vetkező évben fokozott, átfogó intézkedéseket kell tenni a ta­karékosság érdekében, Összefoglalva az elmúlt évi munkánk rövid értékelését: elégedettek lehetünk, de nem szabad megelégedetté vál­nunk. dr. Nagy György Meddig jutottak a vidéki gyáregységek? A szocialista kötelezettség teljesítése mellett nőtt a tőkés export kíván az új évben? Molnár Mihály, a mátészal­kai gyáregység vezetője: „Az idei termelés négyszereződé­­sét. A gyáregység alapjait 1972-ben leraktuk. A munkás­létszámot csaknem feltöltöt­­tük, a munkásokat betanítot­tuk és tanítjuk jelenleg is. A termelés felfuttatásához szük­séges eszközök jórészt rendel­kezésünkre állnak. Mit kívánhatok még? Több nyugalmat az utóbbi időszak zaklatottsága után. Kálmán Vendel, a Kaliber­­gyár műszerésze: „Jobb mun­kaellátást, különösen az év elején. Itt a szerelőműhelyben egy újítás elfogadását várjuk. Csernyák Mátyás meg­vezető­­helyettes a mikrohullámos be­rendezések csiszolási művele­tét kívánja lerövidíteni javas­latában. Néhány ember szaba­dulna fel és ezért érthető, hogy az egész műhely izgatot­tan várja a döntést. Ha az újí­tás beválik, munkaerőgond­jainkon enyhít. Szeretnék én is, mint a többiek olyan új ter­mékeket, amelyek változato­sak, munkaigényesek és izga­tottan várjuk a számítástech­nikát. És ha enyhíteni lehetne a műhely zsúfoltságát, festeni, csinosítani... Azt hiszem, túl sok is lesz már a kívánság. Telepítés Bővült a mátészalkai gyár­egység forgácsoló műhelyé­nek gépállománya. Új szerze­mény a vadonatúj UPV me­­nethengerlő gép, s hat, már Budapesten üzemeltetett esz­tergagépet is leszállítottak. Ily módon a mátészalkai gépállo­mány január elsejétől 18 esz­tergagépre, 7 db műanyag fröccsgépre, 2 új köszörűgépre egészült ki. Tizenhét évvel ezelőtt, ami­kor Erzsike megszületett, Si­mon Kálmánnénak munkate­rületet kellett változtatni, mert a kisgyerek fejlődése azt kívánta, hogy ha szükséges, az édesanya mellette marad­hasson. Ezt a tolómérce­gyártásban­ biztosítani tud­ták számára, és Simonné tel­jes 17 évet töltött el a mun­kakörben : mikrométert sze­relt és tolómércét polírozott Először a mikrométergyár­tás szün­t meg, majd ugyan­csak gazdasági okokból a toló­mérce készítését állította le a MOM. Az így felszabadult dolgozókat pedig más, haszno­sabb területeken lehetett munkába állítani. Simonná például tavasztól a perifériás műszereket szereli, jelenleg a Perfomo—35-ös készüléken dolgozik. — Ennek a műszernek az alkatrészei alcsoportokra van­nak osztva, én jelenleg az 5130/149-es kart szerelem — magyarázta Simonné. — Tet­szik a feladat, szép munka ez, nem is mertem remélni, hogy ilyen hamar megtanulom. — A polírozás sem volt egy­szerű — folytatja Simonné rövid szünet után. — Posch elv­társ is mindig elismeréssel be­szélt arról a munkáról, s fő­ként a nők helytállásáról. Itt is arra törekszem, hogy pre­cíz, tökéletes munkadarab ke­rüljön ki a kezem alól. Két okból igyekszem: egyrészt, mert tetszik a feladat, más­részt pedig, mert ezzel tudom viszonozni azt a sok segítsé­get, amelyet a 29-es osztály szakembereitől kaptam. Hínár Sándor és Faffen­­scher Károly nevét említi. Az utóbbi, aki elkapja a beszélge­tés foszlányait, szerényen el­hárítja a dicséretet, azt akar­ja érzékeltetni, hogy ez a leg­természetesebb, amit egy em­ber a munkatársáért megte­het. — Itt nem érdemes kapkod­ni — mondja ismét Simonné. — Elvem az, inkább tíz perc­cel tovább dolgozni, de amit elkészítettem, az legyen gon­dosan megcsinálva. Áprilistól már kétszer ka­pott prémiumot, és legutóbb órabéremelést, ahogy meg­ígérték, mert belejött a mun­kába. Simonné még nem volt 16 éves sem, amikor felvették a gyárba. Környezete határo­zott , szókimondó asszonynak ismeri, mégis élete e fejeze­tének felidézésénél — szokása ellenére — elérzékenyedik. Tíz testvére volt. A MOM-ban, ahol finommechanikai szere­lést tanult, állt talpra. Itt ta­lálta meg élete egyik cél­ját: a lelkiismerettel végzett munka örömét. A másik örö­me, Erzsiké. Mert Simonné mindenekelőtt anya. Ha a pártbizottsági üléseken időn­ként felszólal, lévén pb-tag, legtöbbször az anyák és a dol­gozó nők helyzetéről beszél. Munkáján kívül ez a téma áll legközelebb a szívéhez. ★ Az úgynevezett „tiszta szo­bából” hívják ki Lapos Feren­cet, a 29-es osztály legfiata­labb dolgozóját Mindössze há­rom hete dolgozik itt. Magá­ban a gyárban már nem en­­­nyire fiatal, hiszen 1956-tól itt tanult, s 1959-től műszerész­ként dolgozott, előbb a 15-ös osztályon, majd ő is a toló­mércegyártásban. A mikromé­teren — több más művelettel együtt — leppelt is. Pillanat­nyilag is leppel, de most ke­­rám­i a kockákat. — Ez az adattároló fő al­katrésze — mondja. — Érthe­tő tehát, hogy e munkára gya­korlott embereket keresnek, akik értik a műveletet. Csak­hogy míg a fémen sokkal job­ban lehet tartani a méreteket, a fémnek a fényét is szebben meg lehet adni, addig a kerá­mia kényesebb anyag­ töré­keny, ezáltal a kész darab is könnyen selejtté válhat. Elég csupán annyi, hogy lepattan­jon a széle. Éppen ezért tel­jes figyelem és óvatosság szükséges e munkához. Fő­leg nekem, aki még új vagyok e területen — teszi hozzá. — Még kell egy kis gyakorlati tudást szereznem, hogy teljes értékű dolgozónak érezzem magam. Örül a megbecsülésnek, ami az anyagaikban is kifejeződik, de egyben azért izgul is, hogy mit hoz a jö­vő, sikerül-e helytállnia. P. Zs. Ketten új munkakörben FÓKUSZ 3

Next