Fókusz, 1985 (15. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-09 / 1. szám

1935. január 9. FÓKUSZ SZERÉNY LEHETŐSÉGEK - NAGY IGÉNYEK 1984 az üzemfenntartás szemszögéből Vállalatunknál talán senki sem vitatja, hogy az üzemfenn­tartási főosztály dolgozói igen nehéz körülmények között vég­zik munkájukat. Az igények egyre nőnek, létszámuk viszont egyre csökken, akadozik az anyag- és alkatrészellátás, sokszor olyan feladatokat is meg kell oldaniuk, amelyek nem teljesen hozzájuk tartoznak. Gondjaikról feladataikról beszélgettünk Ambrus Zoltán műszaki vezetővel és Nagy Györggyel, a tak­­iroda vezetőjével. Megtudtuk, hogy a­­ vidéki üzemek véleményének kiké­résével — éves terv készül a karbantartás, felújítás és átrende­zés feladatairól, az ezekre fordítható pénzösszegről, s ennek alapján folyik a munka az üzemfenntartási főosztályon. Termé­szetesen a munka sajátosságánál fogva nem lehet mindent elő­re tervben meghatározni, sőt a terv valójában csupán keretet jelent az újabb és újabb feladatok rengetegében. — Hogyan tudnak a növek­vő követelményeknek eleget tenni? — Bizony, létszámunk egy­re csökken, különösen a „jó” szakmában dolgozó fiatalok néznek más munkahely után, ahol több a jövedelmük. Saját erőnkön kívül ezért igénybe vesszük más cégek munkáját is, elsősorban a szakipari tevé­kenységhez, pl. a vízvezeték- és villanyszerelő, a lakatos- és kőművesmunkákhoz. Külsősün­ket dolgoztatunk akkor is ha túl bonyolult gépről van szó, így az NC-gépek szakszer­­vizes javításánál, ahol speciá­lis anyagok állnak rendelke­zésre és erre a tevékenységre szakosodott emberek. Külső cég javítja a lifteket is, mivel erre nekünk nincs dolgozónk. Karbantartásnál, felújításnál egyes területeken a külföldi partnerek segítségét is igény­be vesszük. Jelenleg például csehszlovák és osztrák gépeket újítanak fel ilyen módon. Mindezzel bővíteni tudjuk szűk kapacitásunkat, aminek pénzügyi keret szab határt. Figyelmet érdemel az idősö­dő géppark; vannak olyan ré­gi típusok, amelyekhez már egyáltalán nem lehet alkat­részt beszerezni. Ilyenkor ma­gunk tervezzük meg a szüksé­ges alkatrészt és legyártatjuk. Ez elég bonyolult, időigényes és költséges, de nincs más le­hetőség. A szomorúbb az, amikor viszonylag új gépek­hez sem lehet beszerezni a szükséges anyagokat, és ezek­ről is nekünk kell gondoskod­nunk. Célunk, hogy minden körül­mények között biztosítsuk a termelés feltételeit. Ilyenkor, év végén a fokozott termelési feladatok nálunk is éreztetik hatásukat. Mi is többet túlórá­zunk, mivel több gép hibáso­­dik meg, többször kell lemen­nünk az üzemekbe. Az embe­rek is ingerlékenyebbek, tü­relmetlenebbek, még gyorsabb munkát várnak el tőlünk, mint év közben, mivel a határidő ilyenkor jobban sürget. A javítási-ka­rbantartási feladatokon túl a strukturális változásokat is követnünk kell. Az új gépek üzembe helyezé­se és az áttelepítés meghatá­rozza a mi munkánkat is. A termelésben történő változá­sok mindig hatással vannak feladatainkra. Tehát valójá­ban igen nehéz nálunk tervez­ni, inkább egy irányvona­lat tu­dunk követni, amelyhez sok­­sok részlettényező járul még év közben. Egyetlen dolog, ami biztos és előre meghatározott: a feladatainkra fordítható pénzösszeg, ami sajnos, kevés. Ezért mindig mérlegelni kell, mi a fontosabb, az előbbre való, és erre költünk. Szeretnénk a lehetőségeink­hez képest tervszerűen dolgoz­ni, de ehhez szükségünk van az üzemek segítségére is. Az érintett területeken nagyobb türelmet és megbecsülést ké­rünk. Kérjük, hogy a liftek, mellékhelyiségek állapotára jobban vigyázzanak, mert a szándékos rongálás helyreho­zása külön pénzt és időt igé­nyel. Mindannyian MOM-osok vagyun­k, közösen használjuk ezeket a helyiségeket — vala­mennyiünk érdeke, hogy meg­becsüljük a másik munkáját. — Milyen fontosabb felada­tokat emelnének ki az 1984-es év munkájából? — Igen lényegesnek tartjuk a BC—II. épület 3. emeletére telepített ferritfej-gyártó mű­helyt, mivel ez tőkés import­­megtakarítást is szolgál. Lé­nyegében befejeztük a forgá­csolóterületek telepítését, már csak kisebb műveletek vannak hátra. Elkészültünk két — évek óta várt — fürdő-mosdó felújításával az IK épületben és a tárcsagyártó üzem kiala­kításával. — És melyek a jövő év leg­fontosabb feladatai? — Folytatódik a különböző osztályok telepítése a BC—II épületbe. Jelenleg is folyamat­ban van a vállalati központi kondenzvíztároló elkészítése. Nagy esemény lesz jövőre a korszerű tanműhely átadása is. Tovább folytatjuk a máso­dik menetben sorra kerülő át­rendezéseket, amelyek a BC— II. épület telepítésével össze­függésben jelentkeztek. Ter­vezzük a gyárudvaron levő, különböző gépészeti vezetékek közműalagútba történő elhe­lyezését, hogy ezzel is hozzá­járuljunk az udvar rendezet­tebbé tételéhez. J. É. LÉZERFEJLESZTÉS Még időszerű közelmúlt: Alkotó ifjúság-pályázat Valamikor többször hallot­tam a műhelyben dologtala­nul ücsörgő, vagy ténfergő ta­nulónak odavetett mondatot: „fiam, találj magadnak mun­kát!” Az igazán szorgalmas ember elismerő minősítéseként is ez a kifejezés járja: „olyas valaki ő, aki mindig talál magának munkát”. Ám a bonyolult szervezetek és az a tény, hogy létezik a világon munkanélküliség, az öntevékenységnek más hatá­rokat szab. Munkát találni, „csak úgy”? — nem formális „nyüzsgés”, vagy az értelmetlenségre ítélt „dolgoztatás” áldozatává len­ni, manapság sokak törekvé­se. A munka nem veszítheti el azt a jellemzőjét, hogy értel­mes, társadalmi célokkal fel­­töltött feladat legyen. Nem nélkülözheti a mindig újabb társadalmi összehangolást. Hovatovább kiderül, hogy iga­zi feladatot találni nem érték­telenebb a kivitelezésnél. ★ Szendrő Gábor, a Központi Optikai Kutató Laboratórium konstrukciós csoportjának egyik gépészmérnöke nemcsak osztályának szakszervezeti fő­bizalmija, hanem az FMKT titkára, és idén a­z Alkotó if­júság-pályázat egyik első he­lyezettje. Olyan szerencsés helyzetben van, hogy nem kel­lett keresnie méltó feladatot. Ez, és az éppen lezajlott vál­lalati ifjúsági parlament ülé­sének közelsége fordította be­szélgetésünket a bevezető mon­datokban tovább gondolt lé­nyeg felé. Szerencséjét az a Robotron­­cégtől kapott megbízatás ala­pozta meg, hogy kifejlesztendő egy sornyomtatóhoz alkalma­zott 25 mW-os lézer. Az ere­deti megbízó azonban elállt saját fejlesztési szándékától, de megmaradt a kifejlesztett lézer összes tapasztalatával, mondhatni, vívmányával. ★ A laboratóriumához tartozó kísérleti műhelyben találom Szendrő Gábort az esztergapad mellett. Ha azt takarja, hogy megközelítsék a kísérletek a „naprakészséget”, neki is be kell dolgoznia. A konstrukciós főosztály kísérleti üzemében 2-3 hónapos az átfutási idő, majdnem függetlenül a munka nagyságától, a műszaki egye­tem gépészmérnöki karának finommechanikai tanszékével is kooperálnak, ám mindez ke­vés. — Egyetem előtt szakmát is tanultál? — kérdem. — Nem. Csak beletanultam a műhelymunkába. Végtére is, saját terveim kiviteléről van szó. Érdekem, hogy minél ha­marabb megvalósuljanak, s egyetlen műszerészünk nem győzi a feladatokat. S elgondolom, a valamikori felsőipariskolába csak szak­munkás-bizonyítvánnyal lehe­tett bejutni, s hogy az ilyen „felsőiparos”, milyen erős ka­pocs volt a tisztán elméleti mérnöki munka és a tisztán gyakorlati kivitelezés közt. Manapság nincs gyakorlati készséget is megkövetelő, fel­sőfokú képzést nyújtó intéz­ményünk. Csak gyakorlattal bíró, vagy a gyakorlatot tisz­telő kivételek vannak. Ha­sonlóképp csupán a türelem érvényesül a gyakorlat felől, az elmélet iránt. Szendrő Gábor, feltehetően nem egyedi jelenség, hanem sok mérnök felismert teendő­jében osztozik. ★ — Tavaly lettem FMKT-tit­­kár, az Alkotó ifjúság-pá­lyázaton pedig két évvel ez­előtt is indultam kollektív al­kotással, kettővel is: Fabry­ Perot interferométerrel és egy robbanásbiztos, kis teljesítmé­nyű lézer kísérleti mintapél­dányának megvalósításával. Harmadikak lettünk. — Idén külsőtükrös lézerrezonátor csa­lád kifejlesztésével pályáztam, evvel nyertem az egyik első helyezést. A lényege, lássuk csak... A lényege az elmondás alap­ján egyszerű. A munka a rezonátorra szo­rítkozik, aminek kritikus sze­repe van a teljesítmény meg­közelítő állandóságában. Ez az egység foglalja magában a lé­zercsövet. A külső tükröknek hőfejlő­dés mellett kell biztosítaniuk az állandó beállást, a gerjesz­tés stabilitását. Ez pedig ne­héz a tartó részek hőre való változásai miatt: tágulhatnak függőlegesen és vízszintesen, sőt csavarodhatnak is. A 25 mW-os hasznos teljesít­ménynél már olyan nagyok a méretek, hogy különleges igényt támasztanak a konst­rukcióval szemben: a „veteme­dést” elfogadható mértékűre kell csökkenteni, ami sikerült is. A deformáció okozta telje­­sítményingadozás a megenge­dett öt százalék helyet a két százalékot tartja. A fejlesztés tapasztalatai, a konstrukció egyes elemei vis­­­szamenőleg is hasznosíthatók a már közepes szériában gyár­tott 5 mW-os He-Ne lézernél is, a gyártásra kész 15 mW- osnál és a kifejlesztendő He- Cd lézernél, ami most készül. Ezek a lézerek nemcsak önmagukban, hanem alkal­mazva is szükséges árucikkek. Pillanatnyilag gyógyászati se­gédeszközként a lézeres aku­punktúra, és egyéb gyógyel­já­rások szolgálatában. ★ — FMKT-titikár vagy, két dolog érdekelheti a kívülállót. Először: ki bírálja el a pá­lyaműveket, másodszor: az FMKT-nak címzett bírálatok­ról mi a véleményed? — Az MTESZ MOM-szerve­­zete a KISZ MOM-bizottságá­­val karöltve alkotott véle­ményt. A KISZ a pályázatok gazdája, az MTESZ a szakmai zsűri. Ami a második kérdést ille­ti, valamivel összetettebb vá­laszt igényel, majdhogynem elemzést. Ahogy sejted, tény­leg úgy fest, mintha egyma­gam lennék az FMKT. Igazán csak az évenkénti pályázat mozgósítja a fiatalokat, mely­ben nem kis része van a juta­lomnak is, például, az idei 61 ezer forintnak. A pályakezdők beilleszkedésére, avagy foga­dására tett lépésekben inkább formális részünk van, mint ér­demi. Ennek részleges magya­rázata, hogy a fiatalok elsősor­ban kereseti és nem mozgalmi lehetőségek után néznek, hisz mi biztosíthatná az otthon te­remtését? — Be kell vallanunk — el­­mélkedek hangosan —, hogy a szükséges társadalmi munka­­időalap növekedett. Amit nem győzünk egyébbel, azt munka­idővel kell pótolni. — Ez különösen a fiatalokat sújtja — Szendrő Gábor sze­rint. — Az életmegalapozó többletmunka kényszerének ereje talán megkülönbözteti másoktól a jelenlegi ifjúságot. Magam szerencsés vagyok: szülői támogatással „lakok”. Mások erre gyűjtenek. Elcsé­pelt téma ugyan, de sajnos nem elavult. Az FMKT-nak ilyen körülmények közt szere­pe lehetne az alkotó fiatalság szellemi elszigeteltségének föl­számolásában, érdekvédelmé­ben, végső soron, értelmes fel­adatokra való megtartásában. — Az ifjúsági parlamenten, úgy emlékszem, a KISZ-t ér­te bírálat, hogy nem tudja folyamatosan ébrentartani ezt a mozgalmat. Egyet­értesz a bírálattal? — A vázolt, fiatalokat sújtó nehézségeken kívül, szerin­tem, csak részben felelünk a tehetetlenségért. Mi nem eről­tettük a szervezeti életet, nem kerestünk egy nagyobb cso­portot mozgásban tartó felada­tot, de nem is kaptunk jelzést, hogy az általánosságokon túl milyen konkrét feladat vagy feladatok léteznek tényleg. E tekintetben sokat várunk az MTESZ MOM-szervezetétől. bokor 3 A kémkedő robotkomából Csalódás, remény, kilátás A MOM teljes termelési értékének a felét megközelíti az az árutömeg, amely a kereskedelmi főosztály „Export I” osz­tályának külpiacra nyíló csatornáján át értékesül, és főként a KGST-országokban. Ahol ekkora értéket segítenek új gazdá­hoz, ott bizonyára sok tapasztalat halmozódott fel az új gaz­dákról is. Ha igaz a „hajózni szükséges” mondás, akkor a má­sok felfedezésére rendeltetett képzeletbeli jármű árbockosa­rában elképzelhető a kereskedő. Az új esztendő előtt nem lehet érdektelen tudni, hogy mit lát a kereskedő. Ezen túl egy „füles” is arra késztet, hogy Horváth Istvánt keressem fel, az Export I. osztály vezetőjét. Nemrégiben ugyanis felröppentettük a hírt egy nagy karriert ígérő sornyomtató sorozatgyártásáról, s a „füles” szerint a karrier nem ígérkezik rakétaívűnek. — Arra, hogy mi a helyzet a sornyomtatóval, ami a Uo­­botron-céggel való együttmű­ködésben készül a 15. osztá­lyon, Horváth István kérdezés nélkül előlegezi a választ. — Nem egészen az történt amire számítottunk. A kereslet — legalábbis a fizetőképes — hirtelen eltűnt. Ez lehet az ál­talános takarékoskodás jele, de azé is, hogy a hazai igények kielégítési forrásainak biztosí­tásában nincs teljes összhang. Mit értünk azzal a biztatással, hogy „kemény valuta” nélkül jussunk hozzá egy technológiá­­hoz, másoknak meg volt lehe­tőségük, hogy dollárból vásá­rolt licenc szerint készítsenek és értékesítsenek sornyomta­tót, vagy tőkés valutáért vásárol­janak alkatrészt, esetleg éppen igényelt perifériát. Minden­esetre, alapvető gazdaságpoli­tikai irányzatunk szerint, in­dokoltnak látszott a sömmer­­dai gyárral való együttműkö­dés. A jelek szerint, kénytele­nek leszünk a szerződött mennyiség csökkentésére bír­nunk partnerünket. — Ma 1984. december 14. van. Kik voltak az előttem já­ró külföldi látogatók? — A freibergi bányászati akadémiától laborműszereink egyik felhasználója keresett. Bejelentette igényét a deriva­­tográf most kifejlesztett mik­roprocesszoros változatára. A freibergiek kitüntetett felhasz­nálóink a derivatográfok terén. Minden fejlesztési változatun­kat megvették és szakavatott kritikusaink. A bányászati akadémia fontos referencia­­hely a számunkra. Aztán a szovjet műszerke­reskedelem, a Mashpriborin­­torg képviselője keresett. A jö­vő évi laborműszerigényről és lehetőségeinkről tárgyaltunk. Az év végi ügyfelek az ilyen­kor szokásos jókívánságokon túl, sok esetben, csak képet akarnak nyerni az esedékes szállításainkról. Tudjuk-e tel­jesíteni, vagy nem? — Egy hó­nappal ezelőtt még szorongva néztem a termelés felé, mára azonban feloldódott a kétke­désem, hogy árbevételeinket teljesíthetjük-e. A tavalyihoz képest sokat javultunk. Ez év február végén még az előző évi floppyrendeléseket szállí­tottuk. A mai napon azonban úgy látszik, egyvonalban ál­lunk kötelezettségeinkkel. — A kereskedő milyen érté­kesítési tendenciákat lát? — Csak példákat nézzünk: az NDK-val való forgalmunk az idei 5,7 millió rubelról jö­vőre 8,5 millióra, Romániával 6-ról 7,2 millió rubelra nő. Új piac a Szovjetunió a floppyk­­ra. Általában igaz az, hogy nagyobb a kereslet termékeink iránt, mint amit ki tudunk elégíteni. — Többször hallottam, hogy a nagy igény és a viszonylag kis teljesítőképesség folytán túl van halmozva munkával a vállalat. Ez megnyugtatónak tűnik, de nem kétes dicső­ség-e? Piacot hódítani a ter­mékekre való igénnyel és a teljesítőképességgel együtt le­het. — Terveink a mennyiségek növelése felé mutatnak. De hát vannak határaink. Bizonyos, hogy a mi osztályunkon a je­lenleg 55 millió rubeles forga­lom 1985-ben meg fogja ha­ladni a hatvanat. Számunkra örvendetes fordulat, hogy az általunk gyártott számítástech­nikai perifériákra is megkap­tuk az önálló külkereskedelmi jogot 1985. január elsejétől. Eddig ezeket a VIDEOTON Rt.-n keresztül értékesítettük. Nemcsak bürokratikus kerülő­út volt számunkra, hanem a­­ lehetséges nyereséget is csök­kentette. Az érdeklődésre pe­dig jellemző, hogy a wroclawi Mera Elwro vállalat képvise­lője tájékozódott nálunk nem­régiben, mert több mint tíz­ezer különböző floppyt venne." A szocialista partnerek figyel­mét a dolláros beszerzési lehe­tőségek megcsappanása min­denképp felénk irányítja. Ha­sonló okból jó piacunk Ju­goszlávia is. Közvetett módon dolláros üzlet a számunkra. Idén például árukompenzációs ügylet keretében hűtőgépeket hozott be floppyért a Konzu­­mex, olyanokat, amelyek egyébként a nyugati piacon beszerezhetők. — A világpiaci igényekkel összevetve, a mi tárolóink min­iősége milyen? — Minőségileg állják a ver­senyt, abban biztos vagyok. Tőkés alkatrészt pedig alig tartalmaznak. De nem állják a versenyt az ár tekintetében. Legalább száz dollárral drá­gábbak a hasonló SUBAR vagy TANDON-terméknél. Csak a KGST-n belül vagyunk emiatt versenyképesek, de minden te­kintetben komoly vetélytár­­sunk Bulgária, amely teljes gőzzel fejleszti számítástech­nikáját. Hozzánk hasonló pro­fil van kialakulóban az NDK- beli Robotronnál, például, most kísérleteznek a 8 collos flop­­pyval. — A kereskedő milyennek látja a maga „árbockosarából” a mi fejlesztéseinket? — Laboratóriumi műszerek terén elkéstünk, számítástech­nikában a huszonnegyedik órában vagyunk. Már a sűrű beírású kétoldalú, félmagas floppyk hívnak, hogy példát említsek. A 10 megabájtos Winchester tárolónak is már a gyártásban volna a helye, hisz a fejlett tőkés piacon áruházi tömegcikk, sőt 5­0, 109 megabájtos tárolókapa­citásnál tartanak. Vagy tér­jek vissza a laboratóriumi témára: évek óta kéne az ultracentrifugához a skener fordulatszámláló. — Az elekt­ronikai ipari háttér hiánya maga is közismerten visszahú­zó erő. — Ez a hiány nem szűnik meg egyhamar. Az általa ha­tárolt bűvös körből ki sem léphetünk? — A kooperációs lehetőségek jobb kihasználása növelné az­ esélyt. A kis országok ezen az úton igyekeznek. Például a finn Nokia cég szívesen együtt­működne velünk a Winchester tároló kifejlesztésében. Ennek csak az az akadálya, hogy egy alapkérdésben más konstruk­ciós elvet vallanak; a mágnes­­tárcsát közvetlen meghajtású­nak szeretnék. A KGST hatás­foka is javulna, ha visszaszo­rítanák a párhuzamos fejlesz­téseket. Az NDK-ban bevált mini floppyt gyártanak és most azzal a 8 collos diszkkel kísér­leteznek, amit mi sikerrel fej­lesztettünk. Kézenfekvő volna mindegyikünknek kooperáció­ból szerezni be azt a típust, amelyikkel csak baja van. Bi­zonyára sok más lehetőség *1 adódna, ezt én véletlenül is­merem. De. ha van példás együttműködés, akkor amit a Robotronnal kialakítottunk, annak tekinthető. Például: 5 gyártja a floppy precíziós önt­vényházát és megveszi tőlünk a kész terméket. De egyre több floppyfejet is adnak el ne­künk, idén ötezret, jövőre tízezret. A sornyomtató át­adása is a kölcsönös előnyökön alapszik, függetlenül a meg­változott kereslettől. Milyenek vagyunk a világ­piacról nézve? — Azt hiszem érzékeltettem: minősítésként be kell érnünk azzal, hogy egyáltalán a hori­zontján vagyunk. Ez nálunk kiküzdött pozíciónak számít. Bokor Levente

Next