Föld és Szabadság, 1930 (1. évfolyam, 1. szám)
1930-11-01 / 1. szám
3.930 FÖLD ÉS SZABADSÁG 3. oldal Pedig az állam sem tartja el őket könnyen, mert az sem lehet gazdag, ha a nép szegény. Avégett, hogy sok tisztviselőjét és nyugdíjasát űzethesse, a magyar állam több adót kénytelen kivetni, mint amennyit a népesség elbír. A sok adónak az a következménye, hogy még a jobbmódú emberek közül is csak kevesen tudnak pénzt félrerakni, mert adóba kell el fizetniük azt is, amit máskülönben megtakarítanának, így aztán már a sok adó miatt sem szaporodhat az országban a tőkepénzes, úgyhogy nincs miből gyárakat építeni, ipart fejleszteni. A szaporodó földművesnél fölöslege, amely elmenne . falvakból, ha volna másutt keresete, nincs hova vándoroljon; ipar nem fejlődik az országban, kivándorolni pedig nincs hová. Tehát megmarad a falujában, szaporítja a földművesek számát. Ez időszerint majdnem 5 millió földműves van az országban, 10—12 év múlva, ha úgy marad minden, mint eddig, lesz 5'/5 millió." Miből fog ez a nép megélni! Azt mondják, afölműves népesség és vele az egész ország azért esett olyan nagy szegénységbe, mert a búzának olyan szörnyen lement az ára. Ebben van igazság, de mégsem ez az igazi ok. Ott van a baj igazi gyökere, hogy a földművelrnép el van szaporodva. 1895 táján valami 3,700.000 földműves élt — és már akkor is földhözragadt szegényen — az ország mai területén, ma pedig 4,900.000. Pedig a föld ma alig terem többet és a kevés termésből — ha közben volt is egy kis földosztás — majdnem ugyanannyi jut a nagybirtokosok és középbirtokosok jövedelmére, mint akkor. Adóra pedig még több. Ha a búza ára, amely most Budapesten 15 pengő, újra 30 pengő volna, az ugyan enyhítene, de nem segítene sokat. Mert akkor is abból a kevés termésből kellene a 4.900.000 földművesnek megélnie, vagyis a kevés termésnek abból a maradékából, amelyet az állam adószedői és a nagybirtokosok a földművesdolgozók számára meghagynak. Ez pedig olyan kevés, hogyha a 4.900.000 földművesdolgozó csak félig is jól akar lakni belőle, akkor már nem sok marad eladásra. Érzi ezt a maga bőrén sok olyan kisgazda, akinek a családja elszaporodott, vagy aki örökosztály után kisebb földön gazdálkodik, mint az apja. Segíteni abajokon csak egyféleképpen leírt. Meg kell csinálni az új, becsületes földbirtokról érmot, hogy az ország terméséből nagyobb rész jusson a földművesdolgozóknak, mint eddig. Úgy, amint ezt a magyarországi szociáldemokrata párt mezőgazdasági programja követeli. És meg kell csinálni valami úton-módon, hogy a magyar föld többet teremjen, mint eddig. Ennek is megvan a lehetősége, és hogy milyen eszközökkel lehet ezt a célt elérni, az benne van szintén a szociáldemokrata agrárprogramban. Egyszóval: végre kell hajtani a szociáldemokrata agrárprogramot. Ha ez megtörténik, akkor kiemelkedik a dolgozó földművesnép mai földhözragadt szegénységéből, akkor megnyílik az iparfejlődés számára az út, akkor lesz miből élnie Magyarország népének. Dániel Arnold. A konvenciós cselédek készpénzfizetését a Győr vármegyei Gazdasági Egyesület évi 40 Pengőben állapította meg. A Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarában most azt tervezik, hogy országos mozgalmat kellene indítani abból a célból, hogy minden vármegyében ehhez hasonlóan szabályozzák a konvenciós cselédek készpénzbérét. Álljuk a harcot Írta: Szeder Ferenc: A magyar szótárnak nincs olyan gyűlölködő jelzője, amelyet nem alkalmaztak volna velünk szemben, hogy elhódítsák tőlünk azokat a tömegeket, amelyek hisznek és bíznak a szociáldemokrácia igazságában és győzelmében, s akiknek ebben a sivár és kegyetlen nyomorúságban ez az egyedüli vigaszuk és éltető reménységük. Különösen a falvak lakosságát szerették volna ellenünk hangolni, mert úgy gondolták, ha ezeket sikerül akármilyen eszközökkel is maguk mellé sorakoztatni, hosszú időkre zavartalanul biztosíthatják politikai uralmukat. Akkoriban még a mai politikai rendszer sziklájának nevezték a falvak lakosságát, de különösen a kisgazdákat Ez a szikla azóta letöredezett. A nyílt választójog és a szabadságjogok hiánya, a múlt emlékei közé sorozták a kisgazdák felé tett hízelgő kijelentéseket. Alig van ma már ember széles ez országban, aki tagadni merné, hogy a kurzus egy évtized óta tartókormányzása nyomán állandóan fokozódó nyomorúság termett, amely magával rántotta a nem is oly régen még tűrhető viszonyok között élő kis- és középbirtokosság széles rétegét is. Dehogy is tagadhatná, hisz olyan viszonyok között él ma a falvak népe, tartozzék az a dolgozó társadalom bármely osztályához, amelyhez hasonlót alig-alig élt át. Kormánybölcseink persze egyszerű magyarázatát adják ennek a rettenetes életnek. „A világ gazdasági válsága mindennek az oka“, — harsogják és ezzel akarják elhárítani azt a felelősséget, amely őket terheli a bekövetkezett súlyos gazdasági viszonyokért. Mert ha a dolgok mélyére tekintünk, minden ellenkező állítással szemben is meg kell állapítanunk, hogy súlyos viszonyainknak a gyökere azoknak a kérdéseknek megoldatlanságában rejlenek, amelyek gazdasági és politikai szükségességből, szinte követelődzően jelentkeztek a háború és forradalmak lezajlása után, de amelyek megoldatlanul maradtak és üszkösödő sebként tátongnak társadalmi életünk testén. Márpedig ezek megoldása nélkül gyökeres javulásra vajmi kevés kilátás van ebben a csonka országban. A háború és foradalmak nyomán, Kelet- Európában több, mint húsz millió hektár területű nagybirtok került a kisparasztság kezébe, akik politikai szolgaságuk alól is felszabadultak, egész állami életüket demokratikusan iparkodnak berendezni. Ezekben az államokban, még a világgazdasági válságnak is jóval gyöngébb a hatása, mint nálunk, ahol példátlanul álló nagybirtok