Föld és Szabadság, 1931 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1931-01-01 / 1. szám
1931 FÖLD ÉS SZABADSÁG X oldal liba tyúk legel a zöld füvön, amíg kertté alakítja azt a részét is a területnek. A tarack irtása csak egy módon történhetik. Kézzel ásva 50—60 cm mélységig a földet átforgatja, az ásóra vékony földszeleteket vesz és kézzel kiszedi az ásó által elvágott tarackgyökereket gondosan. A kiszedett tarackgyökeret föltétlenül égesse el, mert különben újra gyökeret ver a szemétben, a trágya dombon és nem pusztul el a tarack, csakis a tűzben, ha elégett. A tarackos házhelynek, mint futóhomokos területnek, annyi előnye van a nemtarackos futóhomokkal szemben, hogy az a rész már termőerőben van, tehát nem vad futóhomok. Ez a termőerő megérdemli a tarackkiszedés munkáját. Elvtársamnak szívbőltanácsolom, hogy a kerti föld átforgatásánál a munkát ne sajnálja, mert a külső területet belső területté kell formálni és a bőségesebb terméshez át kell alakítani. Ha a tarackot nem szedi ki kellő gonddá, az rosszabb állapot lesz, mintha meg sem kezdette volna az irtást, mert az átforgatott kerti földben a gondatlanságból bennehagyott tarackgyökérdarabok csodálatos dúsan fognak kisarjadzni és végeredményben valósággal fölújította a tarackot, nem pedig kiirtotta. Az persze lehetetlen, hogy a tarackirtásnál még a homok átrostálása mellett is ne maradjon benne néhány tarackgyökér, de ezeket, amint meglátjuk kisarjadzani, azonnal a kezünkkel tépjük ki, az ujjainkkal ásunk utána, mert a kupa, ásó elvágja és a gyökérrészből benne maradhat. A tarack irt,és gondos legyen éa az utólagos vigyázat hűséges munka, különben a tarackot kiirtani sohasem lehet a kertjéből. Barátság! Öreg gazda. Levelek a „Föld és Szabadságihoz Hódmezővásárhely. Egy helybeli jómódú gazdánál — aki egyébként a Gazdasági Egyesület oszlopos tagja — éveken át dolgozott egyik elvtársunk. Néhány héttel ezelőtt ez a gazda munkába hívta régi munkását, s mikorkérdezte, mennyiért állna be hozzá, a munkás 24 pengő havi fizetést kért. Erre a gazda gúnyos szavakkal így felelt: — Annyian vagytok munka nélkül, hogy én 24 pengőért három embert akarok fogadni. Ez a kis eset eléggé jellemzi a helyzetet. Sík Pál, Budapest. Mint a magyar Alföldnek időszak két fia, örömmel üdvözlöm lapunkat. A Föld és Szabadság fejezi ki igazán a magyar nép vágyait. Tömörüljünk a Föld és Szabadság zászlaja alá. Fölhívom munkástársaim figyelmét a „Mit oltárunk?“ című füzet olvasására is, mert ez a füzet mutatja meg nekünk a célt, amely felé haladnunk kell. Ebből megtanuljuk, hogyan kell agitálnunk munkástársaink között, akiket meg kell nyernünk a mi eszménknek, hogy megszerezhessük a szabadságot, a jóide jövőt. Kiss István, földmunkás, Békéscsaba. Nem hagyhatom szó nélkül azt a hallatlan kizsákmányolást, amit a helybeli Blum-féle baromfikereskedésben űznek különösen a munkásnőkkel szembe. A férfimunkások reggel 1 órától éjjel 11—12 óráig tartó munkaidő mellett 1.80—2.40 pengő napszámbért kapnak, míg a leányok órabére 30 fillér volna, de csak az esetre, ha negyedóra alatt 2 csirkét megpucolnak. Aki erre nem képes, az csak 1—1.20 pengő napszámot kap, de ezért dolgoznia kell reggel 6 órától éjfélig, sőt másnap hajnali 2 1 óráig, ahogyan a munkáltató szeszélye megköveteli. Ha azután az így agyonkínzott munkásnő nem jelenik meg pontosan 6 órára, a munkáltató fölpofozza, vagy azonnal elbocsátja. A liba darabjáért 16 fillért, kacsáért 8 fillért fizetnek a kopasztóasszonyoknak. De ha a tépésnél valami kis sérülés történik, ezért, nem fizetnek semmit. Legföljebb itt is pofonnal fizetnek, ami elég gyakori. D. A. Csanádit páca. Amikor az őszön megszűnt a mezei munka, több mint 2 hónapig csak ígéreteket kaptunk. Végre novemberben kaptunk, egy kis munkát a battonyai szárazér kitisztításánál. Megvolt a nagy fölhajtás, volt munka, csak kereset nem volt. Köbméterenként 85 fillért fizettek, amiből a napi élelmet, ha szűkösen, meg lehetett keresni, de az odahaza maradt családnak már semmi sem jutott. Ilyen munkaalkalmakról gondoskodnak nekünk. Szervezkedjünk, munkástestvéreim, hogy jobb munkabéreket küzdhessünk ki. Vajda János, Csepel. Az uralkodó osztály — ha talán nem is közvetlenül, de elég raffináltmódszerekkel — szította az ellentétet az ipari és mezőgazdasági munkások között. Ezért olyan nehéz sok esetben megértetni a mezőgazdasági munkással, hogy érdekei nagyrészt azonosak az ipari munkáséval. Most azonban már elérkezett az ideje, hogy leront»áljuk a mesterségesen emelt válaszfalakat és a közös küzdelemre egyesítsük a falusi és városi dolgozókat. Ehhez szükséges, hogy a mezőgazdasági munkásság megértse a kor hívó szavát és sorakozzon a szociáldemokrácia zászlaja alá. A Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségéhez való csatlakozás lehetőséget nyújt ahhoz, hogy minden földmunkás kivegye a részét a küzdelemből. Karamér József, Nagybánhegyes. A nagy magyar Alföldön kimondhatatlan nyomorúságban tengetjük életünket. Sok családban a betevő falat hiányzik. Gyermekeink nem járhatnak iskolába, mert nincs ruhájuk, nincs pénz tankönyvre. És ha elmaradnak az iskolából, egyik büntetés a másikat éri. Azt nem kérdik, honnan vesszük a büntetéspénzt. Egy földmunkás évi keresete, ami legmagasabb, 340 pengő, mindent, pénzre átszámítva. Tessék kiszámítani, mennyi esik ebből egy napra egy 5—7 tagból álló családnak. De hányan vannak, akik még ennyit sem keresnek. Az illetékesek vegyék tudomásul, hogy a nexma már nem olyan ostoba, amilyennek tartják. Jól látjuk, mi történik odafönn és idelenn és megjegyezzük magunknak. Követeljük a teljes politikai demokráciát, a közszabadságok biztosítását és az igazságos földreformot, hogy azé legyen a föld, aki azt megmunkálja. Ti meg, elnyomott testvéreink, ébredjetek és sorakozzatok a szociáldemokrácia táborába, hogy kitűzött célunkat minél előbb elérhessük. Ifj. Huszár Márton.