Föld és Szabadság, 1938 (9. évfolyam, 1-9. szám)
1938-02-01 / 1. szám
A mezőgazdasági népesség érdekelt védő lap. Megjelenik évente tízszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII. Conti ucca -Egész évi előfizetés 1.50 pengő. Egyes szám ára 18 fillér. Szociáldemokrata Párt földműves tagjai ingyen kapják. A mezőgazdasági malmasság öregségi biztosítása Kétségtelen, hogy az ország lakosságának legmostohább körülmények között élő s a szociális gondozást a legteljesebb mértékben nélkülöző rétegét a földmunkások, a mezőgazdasági munkások hatalmas tömegei teszik. Családtagokkal együtt körülbelül hárommillió azoknak a száma, akik „szabad munkavállalás“ címén az év legnagyobb hányadát munka és kereset nélkül kénytelenek átvergődni, akik tehát még munkaerejük teljében is a legnyomorúságiasabb viszonyok között élnek. Hát még amikor megöregszenek és már az itt-ott kerülő kevés munkát sem tudják elvégezni! Egész életük folyamán nem tudnak összekaparni valami kis vagyonkát, amiből öreg napjaikban megélhetnének, hiszen a mindennapi kenyér is csak szűkösen marad, így legtöbben gyermekeik nyakára szorulnak, de mert azoknak is éppen olyan nélkülözésekkel teli az életük, mint a szülőké volt, ez a nyomoroságon felül is elkeseríti, elméresíti az együtt töltött éveket, zömmel kell tehát üdvözölni minden olyan kezdeményezést, amely biztosítani akarja a munkából kiöregedett mezőgazdasági munkások megélhetését. A földművelésügyi miniszter által most beterjesztett. ..a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról szóló törvényjavaslat, amelyet a kormány s a kormányhoz közelálló körök úgy harangoztak be, mint valami korszakalkotó szociális tettet, ez a törvényjavaslat ezt akarja megoldani. A szándék határozottan dicséretre méltó, de mert sohasem a szándék a döntő, hanem a kivitel, vegyük sorra a törvényjavaslat fontosabb rendelkezéseit, mielőtt ítéletet mondanánk. A javaslat a járadékigény jogosságát a 65. életév betöltéséhez köti: 65 éves kora előtt senki sem kaphat öregségi járadékot. Ez a rendelkezés teljesen elhibázott és már magában is alaposan lerontja az egész alkotásnak az értékét, mert a mezőgazdasági munkásság átlagos életkora 65 év alatt van: a kegyetlenül nehéz munkában hamar elhasználódik az ember s még aki túl is éli a 65 évet, már jóval előbb megrokkan, munkaképtelen lesz. Aki ismeri az alföldi falvak, városok emberpiacait, az tudja, hogy az 50 évesnél idősebb emberek legtöbbször hiába ácsorognak ott naphosszat, senkinek sem kellenek, hiszen nagy a választók fiatalabb, kevésbé elhasznált munkaerőben. A jogosultsági korhatárnak ilyen magasan való megszabása tehát két szempontból is antiszociális: először, mert a korán halálozó mezőgazdasági munkásság nagy hányada egyáltalán nem éri el a korhatárt és másodszor, mert a korán elhasználódó emberekkel 65 éves koruk előtt nem törődik. A 65 éves korhatár elérése azonban még senkit sem jogosít járadékra. Ehhez az kell, hogy az illető legalább 15 olyan naptári évet tudjon igazolni, amelyek mindegyikében legalább 15 hétre lerótták utána a gazdasági bérmunkával kapcsolatos biztosítási díjat. Ebben a rendelkezésben ismét két súlyos „buktató“ van. Egyike a súlyosabb mindenesetre az, hogy az évi mezőgazdasági munkában eltöltött 15 hét megszerzése a mai munkanélküliséggel terhelt világban nem könnyű feladat. De ha le is dolgozta valaki a kötelező évi 15 hetet, ez még mindig nem biztosíték a számára, mert ha a munkáltatója elmulasztotta befizetni a munkabérből levont heti 20 fillér biztosítási díjat, a be nem fizetett hérek teljesen értéktelenek a biztosítás szempontjából. A munkások tehát a munkáltatók nagyon is relatív becsületérzésétől függnek ... Most pedig nézzük, hogy menynyi járadékot kap az a munkás, aki az összes nehézségeken keresztül vergődve, mégis meg tud felelni, a fenti követelményeknek. Évi 60 pengő úgynevezett törzsjáradékot kap az,, aki 15 éven át 15 heti lerótt hetet tud igazolni. Ehhez a törzsjáradékhoz azonban annyiszor 150 pengő járadékpótlék tevődik évenként, ahány olyan esztendőt tud igazolni a munkás, amelyben 25 hétnél több időre rótták le a biztosítási díjat. De ha a számba vett esztendőikben vannak olyanok, amelyekben csak 6 hétnél kevesebb időre fizették le a biztosítási díjat, minden ilyen esztendő 1,50 pengővel csökkenti az évi 60 pengő törzsjáradékot. Van ezenkívül még az úgynevezett fokozódó járadékrész, amely szintén növeli az éviö1 pengős törzsjáradékot, mégpedig a munkás által egész életén keresztül fizetett teljes biztosítási díjösszeg 20%-ával. A könnyebb megértés kedvéért nézzünk egy példát. Van egy 65 éves mezőgazdasági munkás, aki 18 éves korától (a 18 éves kor előtti munkában töltött időt nem számítja be a javaslat!) 47 évet dolgozott. A 47 évből 18 éven át 15, 12 éven át 5 és 14 éven át 22 és 3 éven át 26 munkahete volt. A 15 hetes 18 év után évi 60 pengőt kapna, de ezt a törzsjáradékot 31.50 pengővel, tehát 4.50 pengővel növeli az a 3 év, amelyekben 25-nél több munkahete volt. Van ellenben 12 olyan éve, amelyekben még a 6 hetet sem dolgozta le, ezek tehát 12 X 1,50 pengővel, tehát 18 pengővel csökkentik a törzsjáradékot. Ezeknek az adatoknak az összevetéséből tehát évi 48 50 pengőjáradékot kapunk. De ehhez még hozzájön a fokozódó járadékról: emberünk 18 éves korától fogva összesen 716 hetet dolgozott s mert hetenként 20 fillér biztosítási díjat kellett fizetnie, összesen 143.20 pengőt fizetett. Ennek a 20%-a 28.64 pengő; ez az összeg hozzájön az előbb kialakult 4650 pengő járadékhoz, földmunkásunk végeredményben tehát évi 75.14 pengő öregségi járadékot „élvez“, ami mindössze havi 6 pengő 9 fillért jelent... Ezek természetesen csak hozzávetőleges számok, de aki ismeri a mezőgazdasági munkásság munkaviszonyait, az tudja, hogy