Földmívelő, 1967 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1967-01-01 / 1. szám
Egy emberöltő földmunkások között A 35 ÉVES BENKE IMRE ÉLETÚTJA em tartozik azok közé, akiknek nevét országos hírnév vette szárnyra. Élete: küzdelem, harc, szenvedés, de győzelem is. Szűkebb hazáján, Hódmezővásárhelyen kívül nevét a nagy tömeg nem ismeri. De ismerik és becsülik azok, akik számontartják a régi harcosokat, akik előtt a veteránok életpályája nyitott könyv. Ezt bizonyítja, hogy Benke Imre mellén ott díszeleg a Tanácsköztársaság Érdemérem mellett a Munka Érdemrend kitüntetése is. És büszkén mutatja Kádár János elvtárs aláírásával ellátott és Lenin képével díszített emléklapot is, amelyet felszabadulásunk 20. évfordulóján kapott. Benke Imre 1967-ben lép életének 83. évébe. Hosszú fáradtságos és veszélyes utat tett meg, amíg eljutott a felszabadulásig és a békés öregkorig. Kilencéves korában már cseléd volt. Vásárhelyi gazdáknál szolgált, havi 20 kg búza árának megfelelő bérért. — De ezért a bérért a gazda éjszaka is megrághatta talpamat. Suttyó legény korában egy évre már 5 mázsa búzát, egy pár csizmát és 1 kiló szappant kapott. 1907-ben megnősült. Olyan élettársat talált, aki mind a mai napig jóban, rosszban, harcban, békében vele, mellette volt (Benke néni is büszkén hordja a Tanácsköztársaság Érdemérmet). Vállalta a nélkülözést, a mindennapi élethez szükséges dolgok előteremtését, hogy Benke Imre „,gond nélkül” agitálhasson, szervezzen és dolgozzon a vele egy sorsot szenvedő elesettekért. — Huszonöt éves koromig csak magam lázongtam, nem tudtam, hol a helyem. Csak azt tudtam, hogy ahogy van az sehogyse jó. Ekkor kerültem egyik gyerekkori cimborám biztatására a vásárhelyi Kazánfűtők és Gépkezelők Önképző Egyesületébe. Már a bemutatkozóm napján felszólaltam és talán ennek tudható, hogy hamarosan jegyzője lettem az egyesületnek. De mást kerestem, saját sorstársaim, alföldi, munkások körében akartam dolgozni. Imre bácsi most már folyamatosan, szinte szigorú időrendi sorrendben beszéli el az elmúlt 60 év küzdelmeit. 1912-ben belép a Földmunkásszövetség vásárhelyi csoportjába, ugyanakkor az egyetlen munkáspárt, a Szociáldemokrata Párt tagja lesz. A földmunkások érdekképviseleti szerve a FÉKOSZ elnöke, a nagyhírű Posztó Sándor hamar felismeri, hogy Benke Imre értékes munkatárs. Kezdettől vezetőségi tag, bizalmi, majd helyettes elnök. Közben élni is kellett. Kubikolt, téglát vert, minden munkát megfogott, ami akkor adódott. — Szenvedélyem volt a tanulás. Csak 3 elemit végeztem, de minden rólunk és nekünk szóló könyvet, röpcédulát, brosúrát elolvastam, előadásokon, kongresszusokon vettem részt. 1910-ben az országos földmunkás kongresszuson, majd a pártkongresszuson képviselte Vásárhely földmunkásait. Itt találkozott először — ahogyan mondja — „igazi balos” emberekkel. Egy Horváth nevű elvtársa rendszeresen ellátta röpcédulákkal — ez már az első háború időszakára esik. A vásárhelyi rendőrség soha nem tudta meg, hogy kerülnek a háború ellen tiltakozó „felforgató” röpcédulák Hódmezővásárhelyre. Végigszenvedte az első világháborút. A forradalom itthon érte szabadságon. Azonnal megalakították a katona és amunkástanácsot. Ekkor már a politikai vezetők felismerték szervezőkészségét. A FÉKOSZ 1919 elején Fejér megyébe küldte, majd Pápára, onnét Szolnok megyébe megyei, titkárnak. A tanácsköztársaság bukása után egy darabig Budapesten bujkált, majd visszament szülővárosába. 1921-ben újra megalakította a földmunkás csoportot és ők tárgyaltak a nagygazdákkal az idénymunkások béréről. — Már ekkor az volt a célunk, hogy előkészítsük azt, amiben mindig bíztunk: a munkásság és a parasztság győzelmét. Közben kilenc hónapra internálják, a vád: a proletárdiktatúrát meghosszabbította, mert a munkásokat az aratás és cséplés elvégzésére buzdította. — „Kutyasorsom” volt az internálás alatt — mondja nevetve. — Ugyanis azt mondottam, nincsen, aki élelmezzen, így „önköltséges” internáltak voltunk Becsei Sándorral és Csaló Istvánnal együtt, és a rendőrkutyáknak főzött ételből kaptunk mi is. Kiszabadulása után aligalig akadt gazda, aki szívesen vette volna Benke Imre jelentkezését. Szanaszét járta a vidéket, az országot, ha otthon volt, akkor meg a FÉKOSZ-ban dolgozott. Felesége, Benke néni azonban biztatta, csak agitáljon, szervezzen, ő majd előteremti a mindennapra valót. A vásárhelyi földmunkások csoportja minden hivatalos zaklatás ellenére is élt, dolgozott és taglétszáma emelkedett. önképző előadások, ismeretterjesztő esték örve alatt élénk politikai élet folyt A hatóságok nem tudtak mit kezdeni velük. Így érkezett el a felszabadulás. Benke Imre a megyei földosztó bizottság tagja lett. Most már nem volt ideje másra, így a család fenntartásának gondja teljesen Benke nénire hárult. — Szívesen tettem és örülök, hogy így cselekedtem — mondja. Kiosztják, kimérik a földeket azoknak, akik megművelik. Nincs megállás a munkában. Szervezés, agitáció — időközben a munkáspártok egyesülésekor boldogan veszi kézhez új párttagsági könyvét — és munka, munka, munka. Az elismerés, a kitüntetés sem marad el. De a test, az bizony gyöngül, a szervezet motorja kopik. Jön a betegség, fáradtság, és mind ritkábban mutatkozik az utcán is Imre bácsi. Havonta egyszer még elmegy a híres vásárhelyi földmunkás-otthonba, ahol azonnal körülülik és órákon át mesél a régi időkről, munkára, áldozatvállalásra buzdít. És utána jönnek a csendes, magányos napok. Harcostársai fel-felkeresik, a fiatalok sem feledkeznek meg róla. Szóval nincs egyedül. De ez mégis más. — Más, ha hozzám jönnek és más, ha én megyek el — mondja. Egy 85 éves embernek nehéz időszak az esős, sáros, nyirkos ősz, a hideg tél, de Imre bácsi elpusztíthatatlan életkedvvel várja a tavaszt és azt, hogy 1967-ben tovább folytathatja azt, amit tesz immár hat évtizede. ro. ArmMohlemBékéscsabán Békéscsabán Fehér Mihály földmunkásmozgalmi veterán élete párjával ötven évvel ezelőtt esküdött örök hűséget, s az aranylakodalomra eljöttek a testvérek, a szomszédok, jó barátok, egykori harcostársak. Az ünnepségen derült ki, hogy Fehér bácsi kétszeres jubileumot ért meg, hisz fél évszázada nős, s 55 éve tagja a földmunkások szakszervezetének. Testvéreivel együtt vállalták a kockázatot, a szakszervezeti tevékenységet s a kettős jubileumon ilyen emlékek, is szóba kerültek. . . .. A munkában, becsületben megöregedett veteránt és feleségét ajándékokkal halmozták el a rokonok, jó barátok, a Szabadság Tsz vezetősége és az az asszonybrigád, amelyiknek Fehérné tagja. De nem feledkezett meg róluk a MEDOSZ városi szervezete sem: Betkó Pálné és Feller Lászlóné vezetőségi tagok keresték fel az ünnepelteket, s nyújtották át az ajándékokat, kívántak jó egészséget, békés életet. Belkó Pálné átadja az ajándékot. Nagyarányú gépesítés ban szerepelnek műtárgyépítési munkák. Ezek csak nagyfokú gépesítéssel végezhetők el. A szükséges építőipari gépek már megérkeztek, a szakképzett gépkezelők azonban mindeddig hiányoztak. Ezt a hiányosságot pótolják a januárban és februárban megtartandó könnyűgépkezelői tanfolyamok, melyeken 36, illetve 22 fő — főleg kubikos — sajátítja majd el a modern gépek kezeléséhez szükséges ismereteket A tanfolyam szervezésénél figyelemre méltó az a tény, hogy a hallgatók az igazgatóság minden építésvezetőségét képviselik, így a tavaszi munkák megindulásakor majdnem minden brigádnak lesz képzett gépkezelője, s nem jelent külön költséget majd, hogy a gépet a központból kiküldött dolgozónak kell kezelnie. R. E. A Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság jövő évi tervében az eddigieknél jóval nagyobb szám GYŰJTSÜK A TÖKMAGOT MAGAS ÁTVÉTELI ÁRAK: Egészséges takarmánytökmag 7,5 Ft kg-ként Egyéb tökmag 4,50 Ft kg-ként Átveszi a földművesszövetkezeti felvásárló A választott társadalmi, szakszervezeti aktívák erkölcsi és anyagi megbecsüléséről, valamint az 1987. évi költségvetésről tárgyalt a MEDOSZ elnöksége A MEDOSZ elnöksége december 22-én tartotta legutóbbi ülését. Első napirendként megtárgyalta a választott társadalmi, szakszervezeti aktívák erkölcsi, anyagi megbecsüléséről szóló előterjesztést. Többek között megállapította, hogy jelenleg több mint 16 ezer azoknak a társadalmi szakszervezeti munkásoknak a száma, akik hosszabb idő óta odaadóan dolgoznak, segítik a szakszervezet tömegbefolyásának növelését, a szakszervezeti munka eredményességét. A szakszervezet előtt álló növekvő feladatok eredményes végrehajtása szinte parancsolóan megköveteli a társadalmi munka szélesítését, tartalmának fejlesztését. Ezért e munka jelentőségének növekedésével egyidejűleg fokozni kell a társadalmi munkások erkölcsi és anyagi megbecsülését. Az elnökség eddig évente 90 társadalmi munkást tüntetett ki. 629 aktivistát — ezen belül 76 szakszervezeti veteránt — kül- és belföldi üdültetésben részesített. Ezenkívül a szakszervezeti társadalmi munkások számára kedvezményes turistautazásokat szervezett, és évente átlagosan 220 ezer forint segélyt nyújtott azoknak az idős veteránoknak, akik 1945 előtt is több éves folyamatos tagsággal rendelkeztek és a munkásmozgalomban elismert érdemeket szereztek. A társadalmi munkások megbecsülésére és munkájuk elismerésére hozott szakszervezeti vezetőszintű intézkedések azonban nem alkottak teljes egységet, és nem biztosították, hogy a legjobb társadalmi aktívák, akik hosszú idő óta fejtenek ki eredményes tevékenységet, megfelelő elismerésben részesüljenek. Ezért az érvényben levő jutalmazások rendszerének bővítésére határozatot hozott az elnökség. A határozat szerint azokat a szakszervezeti aktivistákat (szb-, oszb-, mhb-titkárok, reszortfelelősök, bizalmiak), akiket egymásután háromszor megválasztottak és a mozgalmi munkában hat éven keresztül elismerésre méltó eredményeket értek el. „Kiváló szakszervezeti munkáért” MEDOSZ-oklevélre és az ezzel járó 500. forint pénzjutalomra lehet felterjeszteni. Azokat az (szb, nszb, mhb) reszortfelelősöket, bizalmiakat, akik a szakszervezeti munkában tíz éven keresztül kiemelkedő eredményt értek el, ugyancsak „Kiváló szakszervezeti munkáért” MEDOSZ-oklevélre és az ezzel járó 1000 forint pénzjutalomra lehet felterjeszteni. Azokat a választott szakszervezeti aktivistákat pedig, akik 15 éve eredményesen dolgoznak a mozgalomban és kiemelkedő érdemeik vannak, „Kiváló szakszervezeti munkáért” MEDOSZ-oklevélre és az ezzel járó 1500 forint pénzjutalomra lehet felterjeszteni. Ezenkívül az alapszervezet költségvetésének terhére a megyebizottság egyetértésével különböző jutalomüdülésben is lehet részesíteni őket. A kitüntetéseket évente egy alkalommal, május 1-én, ünnepélyes keretek között kell átadni, illetve nyilvánosságra hozni. A kitüntetés és a vele járó jutalom feltétele mindhárom kategóriában (alapszervi funkcionáriusoknál), ha az üzem szervezettsége nem alacsonyabb a megyei átlagszervezettségnél; munkahelyi bizottsági funkcionáriusok esetében, ha az üzem vagy munkahely szervezettsége nem alacsonyabb az üzem átlagos szervezettségénél; bizalmak esetében, ha a hozzátartozó dolgozóknál a szervezettség nem alacsonyabb az üzem átlagos szervezettségénél. Második napirendi pontként megtárgyalta és elfogadta az elnökség a MEDOSZ 1967. évi költségvetését, valamint az 1966. évi költségvetés módosításáról szóló előterjesztést. Jóváhagyólag tudomásul vette az 1966. évi felnőtt- és gyermeküdültetésről, valamint a Földmívelő 1966. évi munkájáról szóló tájékoztató jelentést. Ezután egyéb kérdésekről tárgyalt az elnökség. Osztályhűség — rátermettség - bizalom Kerekasztal-beszélgetés az új mechanizmusról és a szakszervezeti választásokról Az új esztendővel elérkeztünk a gazdaságirányítás reformjának kapujába. Az előkészítés éve ez, amikor a korábban kidolgozott nagy jelentőségű elvi állásfoglalások és a nemrégiben lezajlott IX. pártkongresszus határozatai alapján kidolgozzák a gyakorlati döntések egész sorozatát, hogy 1968-ban — a fokozatos átmenet után — már az új irányítási módszer legyen egyeduralkodóvá gazdasági életünk egész mechanizmusán. Alig léptünk át az új év küszöbén, a szervezett dolgozók életében mindjárt egy nagy fontosságú eseménysorozat vette kezdetét: januárban és februárban megválasztják a szakszervezetek új vezetőségét. S éppen ennek az új vezetőségnek, a választott aktivistáknak a vállára nehezedik az 1967-es év reformelőkészítő, s az 1968-as év reformbeindító kettős feladata. Az új szakszervezeti választások során tehát az új gazdasági mechanizmus első mozgalmi vezetőit választják meg országszerte a szervezett dolgozók. Ez egyben azt is jelenti, nem kis felelősség hárul rájuk abban, hogy miként indul ez az anyagi jövőnket is hosszú távra meghatározó új gazdasági korszak országunk életében. S ha ez így van, lehet-e izgalmasabb témája ezeknek a napoknak, mint ez: hogyan járulnak hozzá a mostani szakszervezeti választások az új gazdasági mechanizmus legjobb elindításához? S milyen személyi tulajdonságokkal kell rendelkezniük azoknak, akiket szavazataikkal a megnövekedett jogkörű szakszervezetek vezető posztjaira állítanak a dolgozók? Egy gazdaságvezetővel, egy párttitkárral és három szb-titkárral beszélgettünk minap az új mechanizmus és a választások egymásba ölelkező időszerű problémáiról. „Ez már a mi tervünk..." Horváth László, a Monori Gépjavító Állomás főkönyvelője az 1967. évi tervjavaslatról mondja, hogy az már az „új mechanizmus jegyében’’ készült, ötvenszázalékos emelkedést irányoztak elő a gépjavításban anélkül, hogy erre kötelezték volna. A szakosítás következtében a Zetor gépcsalád* javítását végzik egész Pest medrében. A létszámot negyven százalékkal emelik, de ugyanakkor nem kell növelniük a műhelyek gépi felszerelését. A csővázas gépszíneket egyelőre műhelyekké „léptetik elő” — beruházást takarítva meg ezzel. Az eszterga- és gumijavító-műhelyben két műszakban dolgoznak majd. Miben különbözik a mostani tervjavaslat az előzőektől? — Megszűntek a kötöttségek. A népgazdaság megyei igényeit magunk is felmértük, de felülről nem presszionált senki. Ez már a mi tervünk! — Ez a mondat úgy hangzik, hogy kiérzik belőle: most válnak igazán gazdáivá a munkájuknak. Aztán arról beszél, hogy a „szabad kapacitást” hogyan fogják majd mezőgazdasági kisgépek gyártásával hasznosítani. S egy új fogalom is „megszületik” a beszélgetés során: „a tartalék béralap”, amit a vállalati nyereségből lehetne képezni a „béringadozások” elkerülésére. De ez már az új mechanizmus időszakának lehetőségei közé tartozik — 1968 után, együtt a többivel, ami már őket is foglalkoztatja. Bátor, teremtő gondolatok! A mozgalmi munka legjobbjait Bővülnek hát a szakszervezetek jogai, felelősségei. A korábbi üzemi tanácsok helyét a szakszervezeti tanácsok foglalják el. Egyes kérdésekben a gazdaságvezetés csak a szakszervezet véleményének kikérése után dönthet majd, másokban — mint az egészségügyi, szociális, kulturális beruházások ügye — az üzemi, vállalati szakszervezeteknek kizárólagos döntési joga lesz. S mindezzel azonban nemcsak a jogkörök, de a felelősség súlya is nagyobbodik. Kiknek a kezébe adják e fontos jogokat, s kiknek a vállára rakják a felelősség súlyát? — Segít a pártszervezet is abban, hogy személyenként is értékeljük az eddigi szakszervezeti tisztségviselők mozgalmi munkáját. Nézetem szerint a legjobbakat ajánlani kell újraválasztásra... — vélekedik Détári István, a Talajjavító Vállalat ceglédi telepének párttitkára. Különösen két tisztség betöltésénél kell nagyon körültekintően eljárni: a bérfelelős és a közgazdasági felelős személyének kiválasztásában. A szakszervezetnek nagyobb hatásköre lesz a bérügyekben, a jól képzett közgazdasági felelősre viszont a gazdasági döntések mérlegelésében lesz nagy szükségünk egészíti ki Mihályi Sándor, a Monori Gépjavító Állomás szb-titkára. — Osztályhűség, rátermettség, bizalom — hozzátéve, hogy legyen bennük nagy fokú ügyszeretet és tettrekészség a mozgalmi munka iránt, — fogalmazza meg végül véglegesen a jelenlevők egyetértése mellett, az igényt Kovács József, a Tápiószelei Kísérleti Gazdaság szb-titkára. Még a választások előtt a beszélgetés résztvevői a vállalati mozgalmi és termelési munka élvonalában álló emberek. Munkaköri helyzetükhöz illően ismerik is az új mechanizmus eddig feltárt elvi problémáit. Az első lépések megtételével együttjáró aggodalmaskodáson kívül aligha van gondolkodásukban súlyosabb kötöttségük. Türelmetlenek viszont amiatt, hogy még mindig nem ismertették velük a szakszervezeti jogkör új terjedelmét. Hogyan kezdjék el a választások előkészítését, amikor a dolgozók első kérdése éppen ezekre a jogokra vonatkozik? E tájékoztatóra azonban nem sokáig kellett várakozniuk. Lapunk más helyén máris olvashatják a MEDOSZ központi vezetőségén elhangzott főtitkári beszámolót a választásokkal kapcsolatban. S e fontos esemény végén — reméljük — elmondhatják: valóban osztályhű, rátermett és a szakszervezeti tagság bizalmát élvező, tettrekész embereket küldtek a megnövekedett jogú és felelősségű tisztségekbe. Ferencz Lajos FÖLDMIVELŐ 5