A MEDOSZ Lapja, 1971 (15. évfolyam, 1-24. szám)

1971-03-01 / 5. szám

Miskolci Otto Körutak Rövid út hosszú út honnan indult oda fut Életem féktelen semmi sem reménytelen Vallomás hallgatás egy születő sikoltás Óvoda iskola szül­öi-ház tanoda Nem ölök röhögök egy-kettőre felnövök Izmustan etika istentelen kaloda Barátság szerelem mind­kettőt megveszem Mi a szép tudja ég a legkisebb semmiség Napsugár lány a szád fény szivárvány és a vágy Vallomás az az ágy hol életre kel a vágy Rövid út hosszú út honnan indult oda fut Küldöttértekezlet Budapesten A MEDOSZ budapesti szer­vezeteinek küldöttei február 19-én а МЕЛ! kultúrtermében tartották meg tanácskozásukat. Részt vett a küldöttértekezle­ten Kovács István, a MEDOSZ főtitkára, dr. Soós Gábor, a MEDOSZ alelnöke, a mező­­gazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese, Me­­kis József, a SZOT Budapesti Tanácsának elnöke is. Keresztes Mihály, a küldött­­értekezlet elnöke, az elmúlt évek fontosabb kül- és bel­politikai eseményeiről tájékoz­tatta a résztvevőket. Ezután az írásban közreadott jelentés és határozati javaslat kiegészíté­seképpen Káldi Katalin, a bu­dapesti bizottság titkára tar­tott beszámolót. A budapesti bizottság gondo­san összeállított jelentéséből, valamint a küldöttek tartal­mas hozzászólásaiból az orszá­gos főhatóságok és vállalatok képviselőinek elismerő sza­vaiból megtudtuk, hogy a két választás között a MEDOSZ budapesti szervezeteiben a szakszervezeti élet tovább te­rebélyesedett, és erőteljes új hajtásokat növesztett. A küldöttértekezlet egybe­hangzóan állapította meg, hogy a budapesti szervezetek vezető testületei, aktivistái és tagjai az említett időszakban ered­ményesen dolgoztak a gazda­ságirányítás reformjára vonat­kozó párt- és kormányhatáro­zatok gyakorlati megvalósítá­sáért. Az országos jellegű vál­lalatok, intézmények­, főható­ságok és az üzemek vezetői a szakszervezettel szorosan együttműködtek a mezőgazda­­sági ágazat terveinek teljesí­téséért. Erőfeszítéseik eredmé­nyeképpen az élelmiszer és fa­gazdasági üzemekben a ter­melés gyorsabb ütemben fej­lődött, mint eddig bármikor. Mindezekkel egyidejűleg a gazdasági vezetés és­ a szak­szervezet választott testületei, továbbá munkabizottságai so­kat tettek az üzemi-intézeti demokrácia és a törvényesség fejlesztéséért a bérek, a mun­kakörülmények és a szociális helyzet javításáért, a kulturá­lis és agitációs munka szín­vonalának emeléséért, vala­mint a sporttevékenység to­vábbi fellendítéséért. Az eredmények és a szín­vonalas szakszervezeti munka elismerése mellett a küldöttek nem fukarkodtak a fogyaté­kosságok bírálatával sem. Megalapozott felszólalásaikkal és a szakszervezeti munka ha­­tékonyságának fokozására tett számos javaslattal járultak hozzá az értekezlet sikeréhez. Kovács Páln­é dr., a MEDOSZ budapesti bizottsága mellett működő albizottságának elnö­ke például arról számolt be, hogy előzetes felméréseik és a helyszínen végzett munkák so­rán tapasztalhatták a nődol­gozók anyagi és szociális helyzetének javítására tett in­tézkedéseket. Számos vállalat­nál és intézménynél azonban az érvényben levő rendeletek nyújtotta lehetőségeket sem használták ki. Az AGROTERV és több más vállalat példája alapján javasolta, hogy a bér­aránytalanságokat, elsősorban a sokgyermekes anyák és az egyedül álló nők esetében, szüntessék meg. Dr. Mészáros János, az Ál­­latorvostudományi Egyetem küldötte kifogásolta, hogy a MEDOSZ Központ Agrárszak­emberek Szakosztálya a meg­alakulási időszak kezdeti sike­rei után az utóbbi években alig tett valamit az agrár­szak­emberek és az állatorvosok munkáját akadályozó tényezők megszüntetéséért, gazdasági helyzetük, élet- és munkakö­rülményeik további javítá­sáért. Markovics János, a Mező­­gazdasági Gépgyártó Vállalat küldötte a demokratizmus fej­lesztéséről elmondotta, hogy a megnövekedett hatáskörök sze­rint a tervkészítés a termelés, ellenőrzés és elosztás kérdései­nek megvitatásába minden dolgozót bevonnak Észrevéte­leiket, javaslataikat rendszere­sen feldolgozzák és az egész vállalati kollektíva körében tudatosítják. Vállalatuk már hatszor nyerte el a Miniszter­­tanács és a SZOT vándorzász­laját és három alkalommal a szocialista vállalat megtisztelő címet. Kovács István, a MEDOSZ főtitkára felszólalásában kö­szönetét fejezte ki mindazok­nak a budapesti szakszervezeti tisztségviselőknek, akik részt vállalnak a szakszervezeti munkából, a gazdasági és tár­sadalmi célkitűzések megvaló­sításából. A szervezett mező­­gazdasági, erdészeti és vízügyi dolgozók helytállását méltatva elmondotta, hogy az elmúlt évek sok-sok nehézségei elle­nére a mezőgazdaság a har­madik ötéves tervét teljesítet­te s a népgazdaság egyik leg­dinamikusabban fejlődő ága­zata lett. A tervidőszakban az ipari és mezőgazdasági dolgo­zók életszínvonala közötti kü­lönbség megszűnt. Az ágazat­hoz tartozó üzemekben a ter­melés, a feldolgozás és értéke­sítés közelebb került egymás­hoz. A fejlődést ez is meg­gyorsította. Az átszervezések és összevonások nagy tömegek mozgatásával jártak. Most azonban a stabilizálódás idő­szaka következik. A MEDOSZ főtitkára a szo­cialista brigádmozgalom jelen­tőségéről szólva kihangsúlyoz­ta: munkájuk segítése, ered­ményeik értékelése a szakszer­vezet, a vállalatok és intézetek vezetőinek együttes feladata. A mozgalom fejlődésének útján egyik legfőbb akadály a sok­féle adminisztratív előírás és kötöttség. A fő feladat az egész­séges emberi és mozgalmi vo­nások fejlesztése, erősítése. A főtitkár felhívta a kül­döttértekezlet figyelmét a bér­tömeg-gazdálkodás adta lehe­tőségek keretein belül a ké­pesség, a helytállás, a végzett munka, a felelősség és a be­osztás szerint a jelenleginél differenciáltabb bérezés alkal­mazására, a sokgyermekes csa­ládoknál ezeken túl a szociális juttatások növelésének lehető­ségeire A továbbiakban szóvá tette, hogy a szociális, kultu­rális és gyermekintézmények fejlesztésénél az utóbbi évek­ben stagnálás következett be. A dolgozók testi épségének megóvásánál tarthatatlannak minősítette a biztonsági intéz­kedések elmulasztását és a fe­­lelősségrevonás elmaradását. A szakszervezetek és az ál­lam közötti társadalmi munka­­megosztásról szólva kifejtette, hogy jó irányban indultunk el. Jelenleg legtöbb gondot az or­szágos vállalatok okozzák. A központosított vezetés sok eset­ben megnehezíti a dolgozók panaszainak és ügyes-bajos dolgainak intézését. Dr. Soós Gábor az eredmé­nyes szakszervezeti munkáért a Mezőgazdasági­ és Élelme­zésügyi Minisztérium köszöne­tét tolmácsolta. Ezután kifej­tette, hogy az éves, közép- és hosszútávú tervek kidol­gozásá­nál nem csak a szociális léte­sítmények, hanem a leggaz­daságosabb termelőkapacitá­sok, a gép- és alkatrészellátás és a munkakörülmények to­vábbi javításának tervezési munkáinál nélkülözhetetlen a dolgozók cselekvő részvétele. Dr. Breinich Miklós a víz­ügyi szolgálat nevében fejezte ki elismerését. A kulturált, egészséges munkakörülmények megteremtéséhez pedig szak­­szervezetünk további közre­működését kérte. Mekis József, a Budapesti Pártbizottság és a Szakszerve­zetek Budapesti Tanácsa kép­viseletében üdvözölte a kül­döttértekezlet résztvevőit. A nagyfokú aktivitást mu­tatja, hogy a vita során 22-en jelentkeztek felszólalásra, idő­hiány miatt 15-en mondhatták el véleményüket és a szakszer­vezeti munka fejlesztésére vo­natkozó elgondolásaikat Ezek közül számos országos jelen­tőségű jav­aslat a XXIII. kong­resszus elé kerül. A küldöttértekezlet végül megválasztotta a kongresszusi küldötteket és a 17 tagú bu­dapesti bizottságot A titkár újra Káldi Katalin lett. .. a A hiányosságok bírálata Tanácskozott a Vízügyi Építő Vállalat szakszervezeti tanácsa A Vízügyi Építő Vállalat országos vállalati szakszerve­zeti tanácsa február közepén ülést tartott, amelyen megvá­lasztották a tanács szakszer­vezeti bizottságát. Mivel az országban ezekben az időkben száz és száz hasonló tanács­kozás zajlott le, az esemény a fenti pár soros hírrel meg is kapta volna nyilvánosságát, ha az ülésen elhangzott be­számoló — amelyet a tanács tagjai, nagyon helyesen, már előzőleg nyomtatásban meg­kaptak — nem adott volna a szokványosnál nagyobb ran­got a vízügyiek tanácskozásá­nak. Kollektív szerződés, — brigádnaplók — túlórák A beszámolót Máté Imre, az OVSZB titkára tartotta, de keveset mondanánk, ha csak azt jegyeznénk meg, hogy ele­mezte a szakszervezeti bizott­ság és általában a Vízügyi Építő Vállalat szakszervezeti szerveinek munkáját. Sokkal találóbb, ha kicsit patetikusan ugyan, de azt mondjuk, kive­­sézte, bonckés alá vette, át­fogóan és részleteiben is az 1969—1970-es évek munkáját. Ilyen beszámoló elkészítésére egy ember, a titkár, még ha olyan régen rajta is tartja ke­zét a vállalat ütőerein, mint Máté Imre, nem képes. Ami­kor tehát a beszámolót di­csérjük, elsősorban a kollektív munkát ismerjük el, amely le­hetővé tette, hogy az eredmé­nyek szolid felsorolása mel­lett minden eddiginél nagyobb teret kapjon a hiányosságok bírálata.A vállalati élet szinte min­den területére kiterjedt a be­számoló, de alig akadt olyan kérdés, ah­ol ne kapott volna bő teret e kritika, időnként megdöbbentő kijelentéseket kockáztatva. Érdemes ezekből egy csokorravalót átnyújtani az olvasónak. A vállalati kollektív szer­ződésről szólva (szinte hihe­tetlen !): „még mindig igen sok gazdasági, de mozgalmi vezető sem ismeri a kollektív szerződést". A szocialista versenymoz­galomnál „a legelmaradottabb, legkevésbé megoldott kérdés a versenyszervezésnél az ered­mények rögzítése, nyilvántar­tása, nyilvánosságra hozatala és a brigádnaplók vezetése". (Mi akkor a megoldott kér­dés?!) A munkavédelem, élet- és munkakörülményekhez: „Így, sajnos, nem tudtuk megfelelő­en ellenőrizni, hogy az a 7,7 millió forint (!), melyet szo­ciális beruházásokra tervez­tünk, hogyan lett felhasznál­va.” „. ..a túlórák száma — bármilyen vetületben nézzük — jelentősen emelkedett. Az elmúlt év folyamán rendkívüli mértékben elterjedt a nem ki­mutatott túlórák száma és kezd általános gyakorlattá válni a túlórák különböző prémiumokkal, jutalmakkal való honorálása.” Őszintén, felelősséggel! Tovább lehetne sorolni a be­számoló kritikai tételeit, de úgy gondoljuk, ennyi elegen­dő annak illusztrálására, hogy a Vízügyi Építő Vállalat szak­szervezet bizottsága nem bánt kesztyűs kézzel saját magá­val sem. Bár — és ebben tel­jesen igaza van Micsuch Lász­lónak, a MEDOSZ titkárának, aki részt vett és felszólalt az értekezleten — a bírálat po­harát jobban és fenékig ki le­hetett volna üríteni, ha a kri­tikai megjegyzésekhez hozzá­kapcsolódott volna az is, ami szükségszerű ezekért és eze­kért személy szerint ezek és ezek a felelősek! Így még az is szóba kerülhetett volna, hogy a legközelebbi tanács­ai­k-én ezek az érintettek a mintegy háromezer dolgozót képviselő tanácstagok előtt el­mondják “gvetért°n°k-e a fe­lelősséggel vagy sem, mit tet­tek vagy mit kívánnak tenni a jövőben. B­e­mutatott jó példát Dávid János, a Vecsési Köz­ponti Gépjavító Üzem szó­­titkára. Elmondta, hogy fe­lelősséget érez a munkaver­seny-mozgalmon belüli hibá­kért, de egyben javaslatot is tett az eddig érvényben levő irányelvek módosítására. Vé­leménye szerint előrevinné a mozgalmat, ha a brigádokon belül differenciálnák mind az anyagi, mind az erkölcsi el­ismerést azok javára, akik többet tesznek a siker érde­kében. „Többet merjen, aki többet tesz a tájba!” A tanácskozást, az átgondolt felszólalásokat egyetlen szó­­­val lehetne jellemezni: felelős­ség. Kimondva, kimondatla­nul jelen volt ez a fogalom a választásnál épp úgy, mint a határozati javaslat megvitatá­sánál , hogy ez a felelősség ne csak valami általános, megfoghatatlan jelszó legyen, minden tanácstag megkapta azt a 36 nyomtatott oldalas szabályzatot, amely a Vízügyi Építő Vállalat szakszervezeti szerveinek haás- és jogkö­rét, sz­inte törvényszerű pa­ragrafusok rendjébe szorítva tárgyalja. Minden kérdésben eligazít ez a szabályzat, pon­­to­­n meghatározza, hogy a szakszervezet milyen szervé­hez lehet fordulni a szóban­­forgó kérdésben, sőt a válla­latnál ki a felelős a szükséges intézkedések megtételéért. Ez a helyes út! A Vízügyi Építő Vállalat OVSZT szb tanácskozása te­hát nem csupán egy volt a sok értekezlet közül, hanem ki­egészítőd. segítője annak a termelő munkának, amellyel új csatornák kilométereit, kis­kör­ú vízlépcsőt, öntözőrend­szereket, víztornyokat, gáta­kat adnak az országnak a VÍZÉP dolgozói. S hogy ebben a munkában hibák is előfordulnak? Igen, de csak addig veszélyesek, amíg leküzdésük akaratával szembe nem néznek velük Az út rö­­mét bátrabban kell menni rajta! Szebeni János IHARUGRÁRÓL Biharugráról, nemrég meghalt nagy írónk, Szabó Pál szülő­falujából hozott levelet a posta, írója Gazdag Emma, a Bihar­­ugrai Halgazdaság könyvtárosa verset küldött szerkesztősé­günknek. Nem a saját művét tette a borítékba, hanem mint írta, „egyik dolgozónk, Nagy Lajos szakszervezeti tagunk em­lékezett meg a napokban Szabó Pálról versében, s ezt az egy­szerű, őszinte szeretetből és tiszteletből fakadó végbúcsú kis verset szeretném, ha megjelenhetne A MEDOSZ Lapjában”. Nemcsak azért közöljük ezt a verset, mert Szabó Pálra emlékezik, hanem mert örömmel adunk teret lapunkban olyan szakszervezeti tagjainknak, akik szívesen, tehetséggel nyúlnál­ a tollhoz. Búcsú Szabó Pállés Községünk nagy Fia, régen szárnyra keltél, magadnak s faludnak hírnevet szereztél. Egész világ ismert, mindenütt szerettek, „parasztság írója” — téged így ismertek. Most, hogy elhantoltunk, elbúcsúzunk tőled, ezután már hírt sem hallunk majd felőled. Elbúcsúzunk tőled, de el nem feledünk, s ha eljön az idő, mindnyájan követünk. Nagy Lajos Biharug­ra Hajóavatás Baján A Folyamszabályozó és Ka­vicskotró Vállalat Bajai Hajó­javító Üzemében elkészült az új, ún. „aggregét" hajó, amely egyrészt a vizen dolgozó mun­kagépek (kotrók, elevátorok) főüzemének üzemzavara ese­tén az áramellátást biztosítja, másrészt — s ebben van kü­lönleges műszaki jelentősége — ha nem szükséges energiát szolgáltatnia, akkor zagyát­emelő állomásként is működ­het a folyamszabályozásnál, ami azt jelenti, hogy a folyó medréből csővezetéken ke­resztül eltávolításra kerülő üledék, hordalék továbbításá­ra is alkalmas. Az „aggregét” hajót a „FOKA” műszaki gárdája ter­vezte, az építést és a teljes kivitelezést a vállalat Bajai Hajóépítő Üzeme végezte. Említésre méltóak a külön­leges rendeltetésű hajó mű­szaki adatai: 29 m hosszú, 5,5 m széles, és az ún. legmaga­sabb fix pont: 6,6 méter. A főzemet egy négyütemű, 8 hengeres NDK gyártmányú Diesel-motor látja el. A ki­szolgáló személyzet mindösz­­sze 4 fő. A generátor hasznos teljesítménye 264 kW. Ez megegyezik a legnagyobb kot­rógépbe beépített teljesít­ménnyel, tehát az aggregát­­hajó valamennyi úszó munka­gép kiszolgálására kiválóan alkalmas, és üzembehelyezése remélhetőleg komoly mérték­ben hozzájárul majd a „FO­KA” Vállalat termelésének növeléséhez, gazdaságosabbá tételéhez. Vadas Péter A „Gagarin” kétszeres szocialista brigád stáptéka A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság „Gagarin” kétsze­res szocialista brigádja több mint ezer óra társadalmi munkát végzett a monori köz­ségi tanács részére, amiért a tanács 5500 forintot ajánlott fel a brigádnak. A brigád az év elején elvál­lalta a monori I. sz. általános iskola patronálását és ezt az összeget patronáltjaikra fordí­tották. Az iskola részére csa­patzászlót, magnetofont és sok játékot vásároltak. A zászló és az ajándékok át­adási ünnepségén a kisdobo­sok színvonalas műsorral kö­szöntötték az ajándékozó ven­dégeket. Burján Pál Nagyon hasonlítanak egy­másra ... A fiú lepkéket gyűjt, az apa pedig éjjeli pillangókat kerget! A pénz megmaradásának el­ve: A pénz nem vész el, csak az asszony zsebébe vándorol! ★ Külföldi lapban olvastam: Egy férfi bemegy a szállo­dába és megkérdi, van-e sza­bad szoba. — Még két szabad szobánk van, uram — mondja neki a portás. — Az egyik húsz, a másik pedig harminc frankba kerül. — És mi a különbség a ket­tő közt? — A harminc frankos szo­bában egérfogó is van! ★ Egy birkózó menyasszonya mondta a Sportcsarnokban: „ • • • Sanyi ma jó formában van, megnyeri a versenyt .. Engem is kétvállra fekte­tett .. . Peche- ember . Hetet-ha­vat összehordott, de aztán ki­sütött a nap a Hó pedig elol­vadt! ★ — Mondd, mért mész ki az erkélyre, amikor a nejed éne­kelni kezd a szobában? — Nehogy azt higgyék a szomszédok, hogy ütlegelem az asszonyt! Legtöbbször abból a férfiból lesz nőgyűlölő, aki már nem tudja szeretni őket! ★ — Még itt, az italboltban is lehet küzdeni az alkoholizmus ellen — mondta a csapos, és egy vödör vizet öntött a boros­hordóba. úz Az anyakönyvvezető szívhez szóló beszéd kíséretében össze­adta az ifjú párt, sok boldog­ságot kívánt nekik, majd a ceremónia végén félrehívta az ifjú férjet és így szólt: — Uram, a biztonság ked­véért dugja el ezt a névjegyet! Egy remek válóperes ügyvéd címe van rajta! úr Az illető hölgynek állan­dóan pechje van ... A férfiak­kal folytatott küzdelemben eddig még mindig alulmaradt! úr *— Tanú, amikor látta, hogy mindkét verekedő felkap egy­­egy széket és azzal ütik egy­mást, maga mért nem avatko­zott közbe? — Azért, bíró úr, mert nem volt több szék a szobában!! ★ — Van olyan körülmény önöknél, ami esetre­’ gátolja a folyamatos munkát? — kérdi a vizsgálat végén a szakszer­vezeti kiküldött. — Hogyne — válaszolják. —­­Gyakran elromlik a kávéfőzős Kiss György Mihály úr

Next