A MEDOSZ Lapja, 1971 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1971-03-01 / 5. szám
Miskolci Otto Körutak Rövid út hosszú út honnan indult oda fut Életem féktelen semmi sem reménytelen Vallomás hallgatás egy születő sikoltás Óvoda iskola szülöi-ház tanoda Nem ölök röhögök egy-kettőre felnövök Izmustan etika istentelen kaloda Barátság szerelem mindkettőt megveszem Mi a szép tudja ég a legkisebb semmiség Napsugár lány a szád fény szivárvány és a vágy Vallomás az az ágy hol életre kel a vágy Rövid út hosszú út honnan indult oda fut Küldöttértekezlet Budapesten A MEDOSZ budapesti szervezeteinek küldöttei február 19-én а МЕЛ! kultúrtermében tartották meg tanácskozásukat. Részt vett a küldöttértekezleten Kovács István, a MEDOSZ főtitkára, dr. Soós Gábor, a MEDOSZ alelnöke, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese, Mekis József, a SZOT Budapesti Tanácsának elnöke is. Keresztes Mihály, a küldöttértekezlet elnöke, az elmúlt évek fontosabb kül- és belpolitikai eseményeiről tájékoztatta a résztvevőket. Ezután az írásban közreadott jelentés és határozati javaslat kiegészítéseképpen Káldi Katalin, a budapesti bizottság titkára tartott beszámolót. A budapesti bizottság gondosan összeállított jelentéséből, valamint a küldöttek tartalmas hozzászólásaiból az országos főhatóságok és vállalatok képviselőinek elismerő szavaiból megtudtuk, hogy a két választás között a MEDOSZ budapesti szervezeteiben a szakszervezeti élet tovább terebélyesedett, és erőteljes új hajtásokat növesztett. A küldöttértekezlet egybehangzóan állapította meg, hogy a budapesti szervezetek vezető testületei, aktivistái és tagjai az említett időszakban eredményesen dolgoztak a gazdaságirányítás reformjára vonatkozó párt- és kormányhatározatok gyakorlati megvalósításáért. Az országos jellegű vállalatok, intézmények, főhatóságok és az üzemek vezetői a szakszervezettel szorosan együttműködtek a mezőgazdasági ágazat terveinek teljesítéséért. Erőfeszítéseik eredményeképpen az élelmiszer és fagazdasági üzemekben a termelés gyorsabb ütemben fejlődött, mint eddig bármikor. Mindezekkel egyidejűleg a gazdasági vezetés és a szakszervezet választott testületei, továbbá munkabizottságai sokat tettek az üzemi-intézeti demokrácia és a törvényesség fejlesztéséért a bérek, a munkakörülmények és a szociális helyzet javításáért, a kulturális és agitációs munka színvonalának emeléséért, valamint a sporttevékenység további fellendítéséért. Az eredmények és a színvonalas szakszervezeti munka elismerése mellett a küldöttek nem fukarkodtak a fogyatékosságok bírálatával sem. Megalapozott felszólalásaikkal és a szakszervezeti munka hatékonyságának fokozására tett számos javaslattal járultak hozzá az értekezlet sikeréhez. Kovács Pálné dr., a MEDOSZ budapesti bizottsága mellett működő albizottságának elnöke például arról számolt be, hogy előzetes felméréseik és a helyszínen végzett munkák során tapasztalhatták a nődolgozók anyagi és szociális helyzetének javítására tett intézkedéseket. Számos vállalatnál és intézménynél azonban az érvényben levő rendeletek nyújtotta lehetőségeket sem használták ki. Az AGROTERV és több más vállalat példája alapján javasolta, hogy a béraránytalanságokat, elsősorban a sokgyermekes anyák és az egyedül álló nők esetében, szüntessék meg. Dr. Mészáros János, az Állatorvostudományi Egyetem küldötte kifogásolta, hogy a MEDOSZ Központ Agrárszakemberek Szakosztálya a megalakulási időszak kezdeti sikerei után az utóbbi években alig tett valamit az agrárszakemberek és az állatorvosok munkáját akadályozó tényezők megszüntetéséért, gazdasági helyzetük, élet- és munkakörülményeik további javításáért. Markovics János, a Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat küldötte a demokratizmus fejlesztéséről elmondotta, hogy a megnövekedett hatáskörök szerint a tervkészítés a termelés, ellenőrzés és elosztás kérdéseinek megvitatásába minden dolgozót bevonnak Észrevételeiket, javaslataikat rendszeresen feldolgozzák és az egész vállalati kollektíva körében tudatosítják. Vállalatuk már hatszor nyerte el a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját és három alkalommal a szocialista vállalat megtisztelő címet. Kovács István, a MEDOSZ főtitkára felszólalásában köszönetét fejezte ki mindazoknak a budapesti szakszervezeti tisztségviselőknek, akik részt vállalnak a szakszervezeti munkából, a gazdasági és társadalmi célkitűzések megvalósításából. A szervezett mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi dolgozók helytállását méltatva elmondotta, hogy az elmúlt évek sok-sok nehézségei ellenére a mezőgazdaság a harmadik ötéves tervét teljesítette s a népgazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata lett. A tervidőszakban az ipari és mezőgazdasági dolgozók életszínvonala közötti különbség megszűnt. Az ágazathoz tartozó üzemekben a termelés, a feldolgozás és értékesítés közelebb került egymáshoz. A fejlődést ez is meggyorsította. Az átszervezések és összevonások nagy tömegek mozgatásával jártak. Most azonban a stabilizálódás időszaka következik. A MEDOSZ főtitkára a szocialista brigádmozgalom jelentőségéről szólva kihangsúlyozta: munkájuk segítése, eredményeik értékelése a szakszervezet, a vállalatok és intézetek vezetőinek együttes feladata. A mozgalom fejlődésének útján egyik legfőbb akadály a sokféle adminisztratív előírás és kötöttség. A fő feladat az egészséges emberi és mozgalmi vonások fejlesztése, erősítése. A főtitkár felhívta a küldöttértekezlet figyelmét a bértömeg-gazdálkodás adta lehetőségek keretein belül a képesség, a helytállás, a végzett munka, a felelősség és a beosztás szerint a jelenleginél differenciáltabb bérezés alkalmazására, a sokgyermekes családoknál ezeken túl a szociális juttatások növelésének lehetőségeire A továbbiakban szóvá tette, hogy a szociális, kulturális és gyermekintézmények fejlesztésénél az utóbbi években stagnálás következett be. A dolgozók testi épségének megóvásánál tarthatatlannak minősítette a biztonsági intézkedések elmulasztását és a felelősségrevonás elmaradását. A szakszervezetek és az állam közötti társadalmi munkamegosztásról szólva kifejtette, hogy jó irányban indultunk el. Jelenleg legtöbb gondot az országos vállalatok okozzák. A központosított vezetés sok esetben megnehezíti a dolgozók panaszainak és ügyes-bajos dolgainak intézését. Dr. Soós Gábor az eredményes szakszervezeti munkáért a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium köszönetét tolmácsolta. Ezután kifejtette, hogy az éves, közép- és hosszútávú tervek kidolgozásánál nem csak a szociális létesítmények, hanem a leggazdaságosabb termelőkapacitások, a gép- és alkatrészellátás és a munkakörülmények további javításának tervezési munkáinál nélkülözhetetlen a dolgozók cselekvő részvétele. Dr. Breinich Miklós a vízügyi szolgálat nevében fejezte ki elismerését. A kulturált, egészséges munkakörülmények megteremtéséhez pedig szakszervezetünk további közreműködését kérte. Mekis József, a Budapesti Pártbizottság és a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa képviseletében üdvözölte a küldöttértekezlet résztvevőit. A nagyfokú aktivitást mutatja, hogy a vita során 22-en jelentkeztek felszólalásra, időhiány miatt 15-en mondhatták el véleményüket és a szakszervezeti munka fejlesztésére vonatkozó elgondolásaikat Ezek közül számos országos jelentőségű javaslat a XXIII. kongresszus elé kerül. A küldöttértekezlet végül megválasztotta a kongresszusi küldötteket és a 17 tagú budapesti bizottságot A titkár újra Káldi Katalin lett. .. a A hiányosságok bírálata Tanácskozott a Vízügyi Építő Vállalat szakszervezeti tanácsa A Vízügyi Építő Vállalat országos vállalati szakszervezeti tanácsa február közepén ülést tartott, amelyen megválasztották a tanács szakszervezeti bizottságát. Mivel az országban ezekben az időkben száz és száz hasonló tanácskozás zajlott le, az esemény a fenti pár soros hírrel meg is kapta volna nyilvánosságát, ha az ülésen elhangzott beszámoló — amelyet a tanács tagjai, nagyon helyesen, már előzőleg nyomtatásban megkaptak — nem adott volna a szokványosnál nagyobb rangot a vízügyiek tanácskozásának. Kollektív szerződés, — brigádnaplók — túlórák A beszámolót Máté Imre, az OVSZB titkára tartotta, de keveset mondanánk, ha csak azt jegyeznénk meg, hogy elemezte a szakszervezeti bizottság és általában a Vízügyi Építő Vállalat szakszervezeti szerveinek munkáját. Sokkal találóbb, ha kicsit patetikusan ugyan, de azt mondjuk, kivesézte, bonckés alá vette, átfogóan és részleteiben is az 1969—1970-es évek munkáját. Ilyen beszámoló elkészítésére egy ember, a titkár, még ha olyan régen rajta is tartja kezét a vállalat ütőerein, mint Máté Imre, nem képes. Amikor tehát a beszámolót dicsérjük, elsősorban a kollektív munkát ismerjük el, amely lehetővé tette, hogy az eredmények szolid felsorolása mellett minden eddiginél nagyobb teret kapjon a hiányosságok bírálata.A vállalati élet szinte minden területére kiterjedt a beszámoló, de alig akadt olyan kérdés, ahol ne kapott volna bő teret e kritika, időnként megdöbbentő kijelentéseket kockáztatva. Érdemes ezekből egy csokorravalót átnyújtani az olvasónak. A vállalati kollektív szerződésről szólva (szinte hihetetlen !): „még mindig igen sok gazdasági, de mozgalmi vezető sem ismeri a kollektív szerződést". A szocialista versenymozgalomnál „a legelmaradottabb, legkevésbé megoldott kérdés a versenyszervezésnél az eredmények rögzítése, nyilvántartása, nyilvánosságra hozatala és a brigádnaplók vezetése". (Mi akkor a megoldott kérdés?!) A munkavédelem, élet- és munkakörülményekhez: „Így, sajnos, nem tudtuk megfelelően ellenőrizni, hogy az a 7,7 millió forint (!), melyet szociális beruházásokra terveztünk, hogyan lett felhasználva.” „. ..a túlórák száma — bármilyen vetületben nézzük — jelentősen emelkedett. Az elmúlt év folyamán rendkívüli mértékben elterjedt a nem kimutatott túlórák száma és kezd általános gyakorlattá válni a túlórák különböző prémiumokkal, jutalmakkal való honorálása.” Őszintén, felelősséggel! Tovább lehetne sorolni a beszámoló kritikai tételeit, de úgy gondoljuk, ennyi elegendő annak illusztrálására, hogy a Vízügyi Építő Vállalat szakszervezet bizottsága nem bánt kesztyűs kézzel saját magával sem. Bár — és ebben teljesen igaza van Micsuch Lászlónak, a MEDOSZ titkárának, aki részt vett és felszólalt az értekezleten — a bírálat poharát jobban és fenékig ki lehetett volna üríteni, ha a kritikai megjegyzésekhez hozzákapcsolódott volna az is, ami szükségszerű ezekért és ezekért személy szerint ezek és ezek a felelősek! Így még az is szóba kerülhetett volna, hogy a legközelebbi tanácsaik-én ezek az érintettek a mintegy háromezer dolgozót képviselő tanácstagok előtt elmondják “gvetért°n°k-e a felelősséggel vagy sem, mit tettek vagy mit kívánnak tenni a jövőben. Bemutatott jó példát Dávid János, a Vecsési Központi Gépjavító Üzem szótitkára. Elmondta, hogy felelősséget érez a munkaverseny-mozgalmon belüli hibákért, de egyben javaslatot is tett az eddig érvényben levő irányelvek módosítására. Véleménye szerint előrevinné a mozgalmat, ha a brigádokon belül differenciálnák mind az anyagi, mind az erkölcsi elismerést azok javára, akik többet tesznek a siker érdekében. „Többet merjen, aki többet tesz a tájba!” A tanácskozást, az átgondolt felszólalásokat egyetlen szóval lehetne jellemezni: felelősség. Kimondva, kimondatlanul jelen volt ez a fogalom a választásnál épp úgy, mint a határozati javaslat megvitatásánál , hogy ez a felelősség ne csak valami általános, megfoghatatlan jelszó legyen, minden tanácstag megkapta azt a 36 nyomtatott oldalas szabályzatot, amely a Vízügyi Építő Vállalat szakszervezeti szerveinek haás- és jogkörét, szinte törvényszerű paragrafusok rendjébe szorítva tárgyalja. Minden kérdésben eligazít ez a szabályzat, ponton meghatározza, hogy a szakszervezet milyen szervéhez lehet fordulni a szóbanforgó kérdésben, sőt a vállalatnál ki a felelős a szükséges intézkedések megtételéért. Ez a helyes út! A Vízügyi Építő Vállalat OVSZT szb tanácskozása tehát nem csupán egy volt a sok értekezlet közül, hanem kiegészítőd. segítője annak a termelő munkának, amellyel új csatornák kilométereit, kiskörú vízlépcsőt, öntözőrendszereket, víztornyokat, gátakat adnak az országnak a VÍZÉP dolgozói. S hogy ebben a munkában hibák is előfordulnak? Igen, de csak addig veszélyesek, amíg leküzdésük akaratával szembe nem néznek velük Az út römét bátrabban kell menni rajta! Szebeni János IHARUGRÁRÓL Biharugráról, nemrég meghalt nagy írónk, Szabó Pál szülőfalujából hozott levelet a posta, írója Gazdag Emma, a Biharugrai Halgazdaság könyvtárosa verset küldött szerkesztőségünknek. Nem a saját művét tette a borítékba, hanem mint írta, „egyik dolgozónk, Nagy Lajos szakszervezeti tagunk emlékezett meg a napokban Szabó Pálról versében, s ezt az egyszerű, őszinte szeretetből és tiszteletből fakadó végbúcsú kis verset szeretném, ha megjelenhetne A MEDOSZ Lapjában”. Nemcsak azért közöljük ezt a verset, mert Szabó Pálra emlékezik, hanem mert örömmel adunk teret lapunkban olyan szakszervezeti tagjainknak, akik szívesen, tehetséggel nyúlnál a tollhoz. Búcsú Szabó Pállés Községünk nagy Fia, régen szárnyra keltél, magadnak s faludnak hírnevet szereztél. Egész világ ismert, mindenütt szerettek, „parasztság írója” — téged így ismertek. Most, hogy elhantoltunk, elbúcsúzunk tőled, ezután már hírt sem hallunk majd felőled. Elbúcsúzunk tőled, de el nem feledünk, s ha eljön az idő, mindnyájan követünk. Nagy Lajos Biharugra Hajóavatás Baján A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat Bajai Hajójavító Üzemében elkészült az új, ún. „aggregét" hajó, amely egyrészt a vizen dolgozó munkagépek (kotrók, elevátorok) főüzemének üzemzavara esetén az áramellátást biztosítja, másrészt — s ebben van különleges műszaki jelentősége — ha nem szükséges energiát szolgáltatnia, akkor zagyátemelő állomásként is működhet a folyamszabályozásnál, ami azt jelenti, hogy a folyó medréből csővezetéken keresztül eltávolításra kerülő üledék, hordalék továbbítására is alkalmas. Az „aggregét” hajót a „FOKA” műszaki gárdája tervezte, az építést és a teljes kivitelezést a vállalat Bajai Hajóépítő Üzeme végezte. Említésre méltóak a különleges rendeltetésű hajó műszaki adatai: 29 m hosszú, 5,5 m széles, és az ún. legmagasabb fix pont: 6,6 méter. A főzemet egy négyütemű, 8 hengeres NDK gyártmányú Diesel-motor látja el. A kiszolgáló személyzet mindöszsze 4 fő. A generátor hasznos teljesítménye 264 kW. Ez megegyezik a legnagyobb kotrógépbe beépített teljesítménnyel, tehát az aggregáthajó valamennyi úszó munkagép kiszolgálására kiválóan alkalmas, és üzembehelyezése remélhetőleg komoly mértékben hozzájárul majd a „FOKA” Vállalat termelésének növeléséhez, gazdaságosabbá tételéhez. Vadas Péter A „Gagarin” kétszeres szocialista brigád stáptéka A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság „Gagarin” kétszeres szocialista brigádja több mint ezer óra társadalmi munkát végzett a monori községi tanács részére, amiért a tanács 5500 forintot ajánlott fel a brigádnak. A brigád az év elején elvállalta a monori I. sz. általános iskola patronálását és ezt az összeget patronáltjaikra fordították. Az iskola részére csapatzászlót, magnetofont és sok játékot vásároltak. A zászló és az ajándékok átadási ünnepségén a kisdobosok színvonalas műsorral köszöntötték az ajándékozó vendégeket. Burján Pál Nagyon hasonlítanak egymásra ... A fiú lepkéket gyűjt, az apa pedig éjjeli pillangókat kerget! A pénz megmaradásának elve: A pénz nem vész el, csak az asszony zsebébe vándorol! ★ Külföldi lapban olvastam: Egy férfi bemegy a szállodába és megkérdi, van-e szabad szoba. — Még két szabad szobánk van, uram — mondja neki a portás. — Az egyik húsz, a másik pedig harminc frankba kerül. — És mi a különbség a kettő közt? — A harminc frankos szobában egérfogó is van! ★ Egy birkózó menyasszonya mondta a Sportcsarnokban: „ • • • Sanyi ma jó formában van, megnyeri a versenyt .. Engem is kétvállra fektetett .. . Peche- ember . Hetet-havat összehordott, de aztán kisütött a nap a Hó pedig elolvadt! ★ — Mondd, mért mész ki az erkélyre, amikor a nejed énekelni kezd a szobában? — Nehogy azt higgyék a szomszédok, hogy ütlegelem az asszonyt! Legtöbbször abból a férfiból lesz nőgyűlölő, aki már nem tudja szeretni őket! ★ — Még itt, az italboltban is lehet küzdeni az alkoholizmus ellen — mondta a csapos, és egy vödör vizet öntött a boroshordóba. úz Az anyakönyvvezető szívhez szóló beszéd kíséretében összeadta az ifjú párt, sok boldogságot kívánt nekik, majd a ceremónia végén félrehívta az ifjú férjet és így szólt: — Uram, a biztonság kedvéért dugja el ezt a névjegyet! Egy remek válóperes ügyvéd címe van rajta! úr Az illető hölgynek állandóan pechje van ... A férfiakkal folytatott küzdelemben eddig még mindig alulmaradt! úr *— Tanú, amikor látta, hogy mindkét verekedő felkap egyegy széket és azzal ütik egymást, maga mért nem avatkozott közbe? — Azért, bíró úr, mert nem volt több szék a szobában!! ★ — Van olyan körülmény önöknél, ami esetre’ gátolja a folyamatos munkát? — kérdi a vizsgálat végén a szakszervezeti kiküldött. — Hogyne — válaszolják. —Gyakran elromlik a kávéfőzős Kiss György Mihály úr