A MEDOSZ Lapja, 1984 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-01 / 1. szám
* EGY HALÁLOS BALESET NYOMÁBAN (2.) Mi történt Izsákon? — Dr. Takács Ferenc, a MEZŐGÉP Tröszt műszaki igazgatóhelyettese: — Amióta a balesetről tudok, többször is kint jártam mezőgazdasági üzemekben és figyeltem ezeket a gépeket, milyen a munkavédelmi biztonsági berendezés állapota, mennyire zárja ki a balesetet, illetve előzi azt meg. Láttam üzemekben olyant is, hogy saját, házilagos átalakítást végeztek, ami véleményem szerint nem jó megoldás. Az izsáki gépet nem láttam, de a munkavédelmi berendezésnek az a szerepe, hogy ha a traktor hidraulikus rendszere meghibásodik, abban az esetben is nyújtson biztonságot, mert a dolgozót sérülés nem érheti. Alapvetően a hiba akkor következik be, ha a traktor vagy a munkagép hidraulikus rendszerében valamilyen meghibásodás van. Erre utal az izsáki halálos baleset is. Tehát egyértelműen a dolgozó a hibás? — Nem. Sok összetevője van ennek, attól kezdve, hogy nem lett kiképezve a dolgozó, egy sor hiba következett be és ez okozta a balesetet. — Tehát mindenképpen van okunk tanulságok keresésére. — Feltétlenül. — Nem lenne teljes a kép, ha ebben az ügyben nem hallgatnánk meg Szabó Antalt, a MÉM munkavédelmi felügyelőjét, hogy mi is a véleménye az izsáki traktoros balesetéről. A dolgozó volt a hibás — mondták —, a tsz eltemette, de utána nem ment el az AGROKER-hez, hogy bejelentse, mi történt. Nem ment vissza a gyártóműhöz sem, hogy a balesetet közölje. A MÉM Műszaki Intézetét sem értesítette, ahol ezt a típust minősítették. A gép okozott egybalesetet, utána a tsz változtatott a gépen, pedig még garanciális volt, hiszen 1982. október 14-én vásárolták. Tovább sorolom: a jánoshalmi mezőgazdaságii iskola felszólította az iszáki Sárfehér termelőszövetkezetet, küldje a két HESSTON-06 traktorost és a szerelőket oktatásra. Az egyiket küldték el a két HESSTON-os közül, pontosan az nem volt, aki meghalt. Utána pedig, amikor a baleset bekövetkezett, a kivizsgálás nem volt szakszerű, ön, Szabó elvtárs, hogyan látja ezeket, mint szakember? — A dolgozó nyilván azért nyúlt a géphez, és azért szenvedett halálos balesetet, mert a gépnek valamilyen hibája volt. Ezt igazolja az is, hogy a szövetkezet később javítást végzett a gépen, tehát ők is észrevették, hogy a gép nem működik tökéletesen. A megyei munkavédelmi felügyelő a vizsgálatot elvégezte, de nem olyan formában, hogy ebből megállapítható lett volna, pontosan mi volt a hiba oka, tehát, hogy miért kellett a dolgozónak a géphez hozzányúlnia. Amásik, hogy a dolgozónak feltétlenül vizsgázni kellett volna a gép kezeléséből, illetőleg oktatáson részt venni, de ezen nem vett részt, pedig ezt a kezelési karbantartási utasítás is előírja. Most éppen ezért vizsgáljuk a technológiai kezelési karbantartási utasításokat, hogyan alkalmazzák ezeket a gazdaságokban. Azt tapasztaljuk, hogy a kezelési utasításokat nem mindig adják ki a dolgozóiknak, hanem az a brigádvezetőnél, művezetőnél vagy ágazatvezetőnél van. — Pontosabban, valahol kallódik. — Úgy vélik, hakiadnák, akkor a dolgozónál elveszne vagy tönkremenne. — És az a fő, hogy az szép, tiszta ,maradjon, nehogy olajfolt legyen rajta, ugye? — Ez ellen kell tennünk a jövőben. Az is igaz, hogy ha rendszeresen oktatják és gyakoroltatják a dolgozóval a gép kezelését, akkor ilyen nem fordul elő. — Szabó elvtárs, itt van a kezemben abaleseti jegyzőkönyv, felvették az izsáki Sárfehér MG termelőszövetkezetben. Mit szól ehhez a jegyzőkönyvi kitételhez, Kormos János aláírásával: „A munkavédelmi oktatáson szerzett ismereteket munkája során nem alkalmazta”. Nem is volt munkavédelmi ismerete. Aztán, a kérdésre, mit tett a baleset megelőzésére atermelőszövetkezet, a válasz: „Rendkívüli balesetvédelmi oktatás megtartása abetakarításban részt vevő valamennyi erő- és munkagépvezető, illetve kezelő részére”. Ám ,amikor rákérdeztünk, akkor kiderült, hogy múlt év október 14-től júniusig a tsz-nek kevésvolt az idő ahhoz, hogy a traktorost felkészítse. De akkor a jegyzőkönyvnek ez a kétbekezdése félrevezető alibi. — Igen, a jegyzőkönyvekben gyakran találunk olyan bejegyzést, hogy „a dolgozó hibájából” következett be abaleset. — Ez a legegyszerűbb! — Ez a legegyszerűbb, tehát ebben az esetben is, kimondjuk, hasonló a fogalmazás. — És ezért semmi sem jár? A hatóság félrevezetéséért? — Itt a hatóságnak, tehát a megyei felügyelőnek az a feladata, hogy érvényt szerezzen a rendelkezéseknek. — Most akkor hadd idézzem a jegyzőkönyvet, amit Kecskeméten Lucza András, a megyei tanács főfelügyelője írt alá: „A munkáltató részéről mulasztás nem történt. A dolgozó a munkavégzés szabályait ismerte, az oktatásiban az anyagot elsajátította ...” — Nyilván általános munkavédelmi oktatásról van szó ... — De ez egy konkrét gép, konkrétbaleset és konkrét halál. — Akkor erről a munkavédelmi felügyelőt kellettvolna megkérdezni, hogy miért írta ezt és miért fogadta el? — A munkavédelmi főfelügyelőt, Lucza Andrást? — Igen. — Nem tudta, mert mindenki félrevezetett mindenkit. Nem járt utána, hogy igaz-e vagy sem, mint ahogy a SZOT munkavédelmi osztálya, tette. Vajon milyen kivizsgálások történnek a megyei tanácsoknál? — Mi azon vagyunk, azért járunk ki a területre, hogy érvényt szerezzünk a rendelkezéseknek. Persze az emberek, azok különbözőek. — Értem, ki így vizsgál, ki amúgy. Csakhogy az árván maradt 3 gyereikre súlyos anyagi következményei vannak annak, ha azt írja egy jegyzőkönyv — valótlanul —, hogy egyértelműen a dolgozó a hibás. — A tragédiát a kártérítés nem teheti jóvá. Ám ha a dolgozót tartják hibásnak, akkor ez sújtja a családot. De itt igazolást nyert az, hogy a dolgozó nem egyértelműen volt hibás ebben az esetben, mivel a gép meghibásodott és hát azért nyúlt hozzá a dolgozó, mert dolgozni akart, viszonttúlteljesítette a tőle elvárhatókat, mert amikor a biztosító szerkezetet nem tudta működésibe hozni, nem lett volna szabad a gép közelébe menni, illetőleg hozzányúlni, és le is kellett volna állítsa a gépet, amikor a közelébe ment. — Ez az egészbeszélgetés — mondhatnám —, requiem egy traktorosért. Egyért, de ez a sors soktraktoristát fenyeget. A vizsgálat nem tárta fel a pontos részleteket, hogy műszaki hibás volt a gép, meg mindazt, ami itt elhangzott a riportban. Sok apróságra nem figyeltek oda, ez sematikus kivizsgálási mód. Senkin sem akarja a port elverni ez a kis írás, csak megelőzni a további szerencsétlenséget. Tud-e ezért valamit tenni a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa? — Varga Ernő, szociálpolitikás tanácsos vagyok. Mindenki felelős ezért a balesetért, aki valamilyen módon érintett. A technológiáknál is fel lehet vetni az üzem felelősségét. — Ha nincs technológiai utasítás? — Ilyentechnológiai utasításokat eddig a szövetkezetek nem készítettek. Remélhetőleg ezek mihamarabb elkészülnek. Minden éviben nagy fájdalommal vesszük tudomásul, hogy körülbelül КХЫ20 azoknak a száma, akik halálos balesetet szenvednek. — Rettenetes. — Közel 200, aki súlyos csonkulásosbalesetet szenved. Az üzemibalesetek száma szövetkezetekben 25-26 000 körül van. Évente 3/4 mállamunkaóra esik ki a termelésből az üzemi balesetek következtében. Miminden olyan intézkedést, akár hatóságit, akár rádióriportot jónéven veszünk, amely felhívja a szövetkezet dolgozóinak, közép- és felső szintű vezetőinek a figyelmét ennek a területnek a fontosságára. — Ezen túl ezért a családért tud-e valamit tenni а ТОТ? — Attól függetlenül, hogy ki okozta a balesetet, a dolgozó hibájából, vagy műszaki, vagy egyéb, a vállalat mulasztásából következett be,maga a család semmiféle hátrányt ebből nem szenvedhet. A szövetkezetnek ilyen esetben olyan kötelezettsége vagy kötelessége is van — és ezt nem is szokták általában elmulasztani —, hogy túl a rendelet lehetőségén,tehát az árvaellátáson, a nyugdíjon kívül, figyelemmel kísérd a sorsát ezeknek a családoknak, a gyerekeknek a felneveléséről és a tanulásáról is gondoskodik. — Ezekre a tanulságokra talán nem került volna sor, ha a SZOT Munkavédelmi osztálya főfelügyelője, Vörös Gézáné elő nem veszi az aktákat, s Utána nem megy ennek a vizsgálatnak. Tette ezt meggyőződésből és legjobb lelkiismeretéből, valamint azért, hogy tragédiákat előzzünk meg. — Minden halálos balesetnél fönnáll az a veszély, hogy könnyen kimondják: az ott dolgozó követte el csak a hibát. Azonban ez csak a felszín. Ha a valódi okokat, okozó körülményeket feltárjuk, akkor látszik — mint ahogy itt is —, műszaki hiányosságok voltak, oktatási mulasztás, hiszen a dolgozót nemküldték el a jánoshalmi tanfolyamra, következésképpen nem volt megfelelően felkészítve. Nem volt módja meggyőződni arról, hogy a kitámasztó szerkezetnek valóban így kell-e működnie? A gyakorlatiban megtanulhatta volna, hogy nem így kedd és rögtön észrevette volna a különbséget az ő gépén e hibás szerkezet és amin tanult, a jó szerkezeti között. Technológiaihiányosságok is vannak, vagy nincs kész a technológia vagy ha van, akkor nem adják a gyártómű által kiadott jó gépkönyvet és gépet üzemeltető kezébe. Nincs megfelelő munkaszervezés. Itt is egy gép dolgozott egy táblán és a másik traktoros, akit kiképeztek tanfolyamon, egymásik táblán dolgozott, tehát egymás segítségére nem lehettek, amikor a baj bekövetkezett. Mindenhol aprónak látszó kis mulasztások összességében súlyos tragédiák bekövetkezéseihez vezethetnek, mint Izsákon is. Tehát a tanulságokat le kell vonnunk, a szükséges intézkedéseket a gyártóműnek, az üzemeltetőnek, a felügyeleti szerveknek, a minisztériumnak is meg kell tenni. Mivel a baleset kivizsgálása szakszerűtlen volt,a baleset kivizsgálásánál az a cél, hogy a valódi okokat feltárjuk és megfelelő intézkedéseket tudjunktenni hasonló esetek megelőzésére. Hiszen ezekből a HESSON-gépekből kint van több mint 1500 darab, jól működnek, de ,mint minden technikai eszköznél, meghibásodások az üzemeltetés során előfordulhatnak. Tehát az üzemeltetőnek szervezetten kell felkészülni arra, hogy ezeknek a meghibásodásoknak az elhárítását ne csak a dolgozóra bízza, hanem azt intézményesen, a jól felszerelt gépműhelyében hárítsa el és győződjön meg üzembe helyezésnél arról, hogy a védőberendezések jól működnek-e és rajta vannak-e a gépen,mert ebben az esetben azt is elmulasztották. Nem szabad belenyugodnunk abba, hogy évenként a mezőgazdaság területén meghal 120-200 ember, nagy része fiatal, ez is 40 éves ember volt. A népgazdaság területén előforduló halálos balesetek száma évenként körülbelül 560, ennek 1/3 része a MÉM ágazataiban következik be. Tehát minden egyes gépi balesetet felül kell vizsgálnunk. Meg kell keresni az okokat, hogy intézkedést tudjunk tenni hasonló esetek megelőzésére. Kapusi Rózsa A Nemzetiért A Komáromi Állami Gazdaság munkásai közül az elmúlt hetekben mintegy 750-en tartottak kommunista szombatot A műszak során befolyt pénzösszeget a gazdaság munkáskollektívája az újonnan felépülő Nemzeti Színház támogatására és a vállalati üdülő berendezéseinek a korszerűsítésére fordította. (Komáromi Híradó) Az ötletek embere Rakk István, a mezőgazdasági tudományok doktora, nyolc éve nyugdíjas, augusztusban volt 70 esztendős, és számos addigi elismerése mellé november 7-én a SZOT szakszervezeti munkáért kitüntető oklevelet is megkapta. Rakk István az ötletek embere, számos olyan, dologban volt benne, amit ő kezdeményezett vagy valósított meg elsőként valahol. Számára a szocializmus, az új társadalom teremtette meg a lehetőséget az agrármérnöki diploma megszerzéséhez, ezért is lett a szocialista társadalom elkötelezettje. Büszke arra, hogy Magyarországon elsőként neki sikerült elérnie, hogy az erdőt műtrágyázzák. Az országban elsőként Veszprém megyében jött létre szoros munkakapcsolat a vegyipari gyárak és a mezőgazdasági nagyüzemek között. Veszprém megye első völgyzárógátja építésének ötlete is tőle származik. Közelmúltbeli kitüntetése társadalmi aktivitásának elismerése. A MEDOSZ Veszprém megyei Bizottsága, mellett működő mezőgazdasági szakembercsoport fáradhatatlan tagja. Több évtizedes mozgalmi munkája elismeréseként — nyugdíjazása alkalmával — a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki az Elnöki Tanács Puskás Ferencet, a MEDOSZ központ szervezési és káderosztályának vezetőjét. A kitüntetést — az elnökség ülésén — meleg szavak kíséretében adta át dr. Dobi Ferenc főtitkár. ÚJ ÜZEMORVOSI RENDELŐ A Soproni Állami Gazdaság és a Soproni Tanulmányi Erdőgazdaság „szocialista együttműködési szerződés”-t kötött 1979. december végén. A szerződést aláírásukkal zárták le a vállalatok igazgatói, párt- és társadalmi szervek titkárai. Ezzel megkezdődött a szerződés tartalmának életre keltése, megvalósítása. A szerződés 25 pontja közül az egyik szövege a következő volt: „A szerződő gazdaságok törekednek arra, hogy a dolgozók fokozottabb és hatékonyabb egészségügyi ellátása érdekében közösen főfoglalkozású üzemorvost alkalmaznak”. Alig telt el 3 év és már meg is kezdte munkáját az üzemorvosi rendelő: 1 főállású orvosnővel és 2 asszisztenssel. Eddig a vállalatok közösen 1 millió forint költséget fordítottak a rendelő beindítására, ebből 800 ezer forintot az épületre és mintegy 200 ezer forintot a berendezésre. A gazdaságok tervei között szerepel valamennyi dolgozó rendszeres vizsgálata. Az ÉRTI Egészségügyi Csoportjának a bevonásával megkezdődött a vibráció-ártarlam vizsgálata a két gazdaság motorfűrész-kezelő és traktoros dolgozóinál. Üzemorvosunk dr. Németh Erzsébet kezdeményezésére 150 főn végezték el ezeket a vizsgálatokat. Vállalataink ezúton is megköszönik az előkészítésben közreműködő személyeknek, párt- és társadalmi szerveknek munkájukat abban, a reményben, hogy a mi üzemi-orvosi rendelőnk jó példája és eredményes munkája egyre több vállalatot ösztönöz ezek számának gyarapítására. Szeretnénk, ha az egyre javuló, egyre nagyobb követelményeket állító és eredményeket elérő üzemegészségügyi rendelőnk is mentésképpen illesztket íme be. Máté Miklós Soproni AG. DECEMBERI SZIVÁRVÁNY .Ha december, akkorkarácsony és szilveszter. Ha karácsony és szilveszter, akkor szeretet és vidámság, család gyermek, ajándék, no meg emlékek, tervek, tűnődések. Íme, egy csokorra való. Legyen a címe — mondjuk — decemberi szivárvány. MILYEN LEHET BELÜLRŐL? — a hajdúszoboszlói SZOT-üdülőben eltöltött kellemes napok alatt bőven van az embernek ideje hosszú, jóízű sétáikra. Meg sem tudnám mondani, hányszor jártam körbe az üdülő környéki utcákat. Ilyenkor elelmeztem az újonnan épült, takaros családi házakat. Milyen szépek, erősek, gondozottak? ! Előttük kis kezecskékkel, ezüstfenyőkkel, díszbokrokkal, gyümölcsfákkal. A gyarapodás jeled, a komfortos élet tükrei. E léleküdöítő látvány mindannyiszor tűnődésre késztetett: miből, mennyi idő alatt épülhettek, hányan lakják? De leginkább az a kérdés foglalkoztatott: milyenek lehetnek ezek a masszív családi várak belülről? Vannak-e könyvek, festmények? Milyen lehet a családi légkör, lakóik erköllcsi arculata, életük szellemi tartalma? Igazi emberi, meleg fészkek-e ezek az otthonok, ahol szeretet, megértés, kölcsönös segítés és megbecsülés honol, vagy tűzfészkek, ahogy acsarkodnak, irigykednek egymásra s napi vendég a veszekedés? SZÁZFORINTÉRT. — Hallottam (a rádióból), hogy egy 80 éves néninek meghalt az egyetlen lánya infarktusban. Egyedül maradt tanácstalanul, rokonok és barátok nélkül. Elviselhetetlen, fájdalmas magányában — enyhítendő savanyú sorsát — társakat, ismerősöket keresett. A hozzá legközelebb álló, legrokonszenvesebbnek vélt fiatalasszonyt arra kérte, hogy időközönként hívja fel telefonon néhány perces tercierére. A kiszemelt hölgy vállalta is ezt, de megmondta, hogy neki nincs ennyi pénze a telefonra. Száz forintot kért a hívásokra. Az idős asszony ezt megadta s két alkalommal kapott is telefonhívást. Ezután azonban elmaradtak a jelentkezések. Pedig száz forintból még jónéhányszor hívhatott volna — kesergett a szegény öregasszony. AZ ÁLLÓVÍZ EREJE. — Olvasom az újságban, hogy kiutálták azt a tanárembert a nagyközségből, aki múzeumot alapított, s megpezsdítette a fallu kultúrálta életét. Hallom, látom a televízió egyik riportjából, hogy ugyanerre a sorsra jutott egy fiatali, energikus művelési házigazgató is, csak azért, mert akart valamit? Megkavarta a környezete állta a megszokott állóvizet. A példák sajnos, hosszan, sorolhatók. Az ilyen, hírek hallatán az emberben ágaskodik a kérdés: mikor jutunk el oda (megérjük-e egyáltalán), hogy „piros örömmel” tudjuk nézni és elviselni a mások sikerét, nem pedig sárga irigységgel? OTTHON LENNI. — Karácsonykor —, ha csak egy kis lehetőségünk nyílik rá — otthon vagyunk. Otthon, szeretteink körében, hiszen — Tamási Áron szavaival — „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” De vajon otthon vagyunk-e itthon? Érdemes ezen eltűnődni ilyenkor karácsony táján, év végén, a hosszú, téli estéken. Mert mi az otthon? A lakás? Igen, természetesen. De nemcsak a négy fal az otthon, hanem a munkahely, a falu, a város, a társadalom, a haza. Így együtt, otthonunk-e mindez? SZENT-GYÖRGYI ALBERT TANÁCSA. — „Az életet nemcsak élni kell, de élvezni is” — figyelmeztet a Nobel-díjas tudós. Majd azt ajánlja: „ahhoz, hogy dolgozzunk, néha mulatni is kelL” Így igaz. De van, akinek viszont azt kell mondanunk: ahhoz, hogy mulathassunk, néha dolgozni is kell. " A LEGJOBB MÓDSZER. — Egy ősi kínai közmondás szerint „az iszákosság ellen az a legjobb módszer, ha egy részeget figyelsz, amikor józan vagy.” Kárpáti Sándor