A MEDOSZ Lapja, 1984 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-01 / 1. szám

* EGY HALÁLOS BALESET NYOMÁBAN (2.) Mi történt Izsákon? — Dr. Takács Ferenc, a ME­ZŐGÉP Tröszt műszaki igaz­gatóhelyettese: — Amióta a balesetről tu­dok, többször is kint jártam mezőgazdasági üzemekben és figyeltem ezeket a gépeket, milyen a munkavédelmi biz­tonsági berendezés állapota, mennyire zárja ki a balesetet, illetve előzi azt meg. Láttam üzemekben olyant is, hogy sa­ját, házilagos átalakítást vé­geztek, ami véleményem sze­rint nem jó megoldás. Az izsáki gépet nem láttam, de a mun­kavédelmi berendezésnek az a szerepe, hogy ha a traktor hid­raulikus rendszere meghibáso­dik, abban az esetben is nyújt­son biztonságot, mert a dolgo­zót sérülés nem érheti. Alap­vetően a hiba akkor követke­zik be, ha a traktor vagy a munkagép hidraulikus rend­szerében valamilyen meghibá­sodás van. Erre u­tal az izsáki halálos baleset is.­­ Tehát egyértelműen a dolgozó a hibás? — Nem. Sok összetevője van ennek, attól kezdve, hogy nem lett kiképezve a dolgozó, egy sor hiba következett be és ez okozta a balesetet. — Tehát mindenképpen van okunk tanulságok keresésére. — Feltétlenül. — Nem lenne teljes a kép, ha ebben az ügy­ben nem hall­gatnánk meg Szabó Antalt, a MÉM munkavédelmi felügye­lőjét, hogy mi is a véleménye az izsáki traktoros balesetéről. A dolgozó volt a hibás — mondták —, a tsz eltemette, de utána nem ment el az AGRO­­KER-hez, hogy bejelentse, mi történt. Nem ment vissza a gyártóműhöz sem, hogy a balesetet közölje. A MÉM Műszaki Intézetét sem ér­tesítette, ahol ezt a tí­pust minősítették. A gép okozott egy­­balesetet, utána a tsz változtatott a gépen, pedig még garanciális volt, hiszen 1982. október 14-én vásárolták. Tovább sorolom: a jánoshalmi mezőgazdaságii iskola felszólí­totta az iszáki Sárfehér terme­lőszövetkezetet, küldje a két HESSTON-06 traktorost és a szerelőket oktatásra. Az egyi­ket küldték el a két HESS­­TON-os közül, pontosa­n az nem volt, aki meghalt. Utána pedig, amikor a baleset bekö­vetkezett, a kivizsgálás nem volt szakszerű, ön, Szabó elv­társ, hogyan látja ezeket, mint szakember? — A dolgozó nyilván azért nyúlt a géphez, és azért szen­vedett halálos balesetet, mert a gépnek valamilyen hibája volt. Ezt igazolja az is, hogy a szövetkezet később javítást vég­zett a gépen, tehát ők is észre­vették, hogy a gép nem mű­ködik tökéletesen. A megyei munkavédelmi felügyelő a vizsgálatot elvégezte, de nem olyan formában, hogy ebből megállapítható lett volna, pon­tosan mi volt a hiba oka, te­hát, hogy miért kellett a dol­gozónak a géphez hozzányúl­nia. A­­másik, hogy a dolgozó­nak feltétlenül vizsgázni kel­lett volna a gép kezeléséből, illetőleg oktatáson részt venni, de ezen nem vett részt, pedig ezt a kezelési karbantartási utasítás is előírja. Most éppen ezért vizsgáljuk a technológiai kezelési karbantartási utasítá­sokat, hogyan alkalmazzák ezeket a gazdaságokban. Azt tapasztaljuk, hogy a kezelési utasításokat nem mindig adják ki a dolgozóiknak, hanem az a brigádvezetőnél, művezetőnél vagy ágazatvezetőnél van. — Pontosabban, valahol kallódik. — Úgy vélik, ha­­kiadnák, akkor a dolgozónál elveszne vagy tönkremenne. — És az a fő, hogy az szép, tiszta ,maradjon, nehogy olaj­folt legyen rajta, ugye? — Ez ellen kell tennünk a jövőben. Az is igaz, hogy ha rendszeresen oktatják és gya­koroltatják a dolgozóval a gép kezelését, akkor ilyen nem for­dul elő. — Szabó elvtárs, itt van a kezemben a­­baleseti jegyző­könyv, felvették az izsáki Sár­fehér MG termelőszövetkezet­ben. Mit szól ehhez a jegyző­­könyvi kitételhez, Kormos Já­nos aláírásával: „A munkavé­delmi oktatáson szerzett isme­reteket munkája során nem alkalmazta”. Nem is volt mun­kavédelmi ismerete. Aztán, a kérdésre, mit tett a baleset megelőzésére a­­termelőszövet­kezet, a válasz: „Rendkívüli balesetvédelmi oktatás meg­tartása a­­betakarításban részt vevő valamennyi erő- és mun­kagépvezető, illetve kezelő ré­szére”. Ám ,amikor rákérdez­tünk, akkor kiderült, hogy múlt év október 14-től júniusig a tsz-nek kevés­­volt az idő ah­hoz, hogy a traktorost felké­szítse. De akkor a jegyző­könyvnek ez a két­­bekezdése félrevezető alibi. — Igen, a jegyzőkönyvekben gyakran találunk olyan bejegy­zést, hogy „a dolgozó hibájá­ból” következett be a­­baleset. — Ez a legegyszerűbb! — Ez a legegyszerűbb, tehát ebben az esetben is, kimond­juk, hasonló a fogalmazás. — És ezért semmi sem jár? A hatóság félrevezetéséért? — Itt a hatóságnak, tehát a megyei felügyelőnek az a fel­adata, hogy érvényt szerezzen a rendelkezéseknek. — Most akkor hadd idézzem a jegyzőkönyvet, amit Kecske­méten Lucza András, a me­gyei tanács főfelügyelője írt alá: „A munkáltató részéről mulasztás nem történt. A dol­gozó a munkavégzés szabályait ismerte, az oktatásiban az anyagot elsajátította ...” — Nyilván általános mun­kavédelmi oktatásról van szó ... — De ez egy konkrét gép, konkrét­­baleset és konkrét ha­lál. — Akkor erről a munkavé­delmi felügyelőt kellett­­volna megkérdezni, hogy miért írta ezt és miért fogadta el? — A munkavédelmi főfel­ügyelőt, Lucza Andrást? — Igen. — Nem tudta, mert minden­ki félrevezetett mindenkit. Nem járt utána, hogy igaz-e vagy sem, mint ahogy a SZOT munkavédelmi osztálya, tette. Vajon milyen kivizsgálások történnek a megyei tanácsok­nál? — Mi azon vagyunk, azért járunk ki a területre, hogy ér­vényt szerezzünk a rendelke­zéseknek. Persze az emberek, azok különbözőek. — Értem, ki így vizsgál, ki amúgy. Csakhogy az árván maradt 3 gyereikre súlyos anyagi következményei van­nak annak, ha azt írja egy jegyzőkönyv — valótlanul —, hogy egyértelműen a dolgozó a hibás. — A tragédiát a kártérítés nem teheti jóvá. Ám ha a dol­gozót tartják hibásnak, akkor ez sújtja a családot. De itt iga­zolást nyert az, hogy a dolgozó nem egyértelműen volt hibás ebben az esetben, mivel a gép meghibásodott és h­át azért nyúlt hozzá a dolgozó, mert dolgozni akart, viszont­­túltel­jesítette a tőle elvárhatókat, mert amikor a biztosító szer­kezetet nem tudta működésibe hozni, nem lett volna szabad a gép közelébe menni, illetőleg hozzányúlni, és le is kellett volna állítsa a gépet, amikor a közelébe ment. — Ez az egész­­beszélgetés — mondhatnám —, requiem egy traktorosért. Egyért, de ez a sors sok­­traktoristát fenyeget. A vizsgálat nem tárta fel a pontos részleteket, hogy mű­szaki hibás volt a gép, meg mindazt, ami itt elhangzott a riportban. Sok apróságra nem figyeltek oda, ez sematikus ki­vizsgálási mód. Senkin sem akarja a port elverni ez a kis írás, csak megelőzni a további szerencsétlenséget. T­ud-e ezért valamit tenni a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsa? — Varga Ernő, szociálpoliti­kás tanácsos vagyok. Mindenki felelős ezért a balesetért, aki valamilyen módon érintett. A technológiáknál is fel lehet vetni az üzem felelősségét. — Ha nincs technológiai utasítás? — Ilyen­­technológiai utasí­tásokat eddig a szövetkezetek nem készítettek. Remélhetőleg ezek mihamarabb elkészülnek. Minden éviben nagy fájdalom­mal vesszük tudomásul, hogy körülbelül КХЫ20 azoknak a száma, akik halálos balesetet szenvednek. — Rettenetes. — Közel 200, aki súlyos csonkulásos­­balesetet szenved. Az üzemi­­balesetek száma szö­vetkezetekben 25-26 000 körül van. Évente 3/4 málla­­munka­óra esik ki a termelésből az üzemi balesetek következté­ben. Mi­­minden olyan intézke­dést, akár hatóságit, akár rá­dióriportot jónéven veszünk, amely felhívja a szövetkezet dolgozóinak, közép- és felső szintű vezetőinek a figyelmét ennek a területnek a fontos­ságára. — Ezen túl ezért a családért tud-e valamit tenni а ТОТ? — Attól függetlenül, hogy ki okozta a balesetet, a dolgozó hibájából, vagy műszaki, vagy egyéb, a vállalat mulasztásá­ból következett be,­­maga a csa­lád semmiféle hátrányt ebből nem szenvedhet. A szövetke­zetnek ilyen esetben olyan kö­telezettsége vagy kötelessége is van — és ezt nem is szokták általában elmulasztani —, hogy túl a rendelet lehetősé­­gén,­­tehát az árvaellátáson, a nyugdíjon kívül, figyelemmel kísérd a sorsát ezeknek a csa­ládoknak, a gyerekeknek a felneveléséről és a tanulásáról is gondoskodik. — Ezekre a tanulságokra ta­lán nem került volna sor, ha a SZOT Munkavédelmi osztálya főfelügyelője, Vörös Gézáné elő nem veszi az aktákat, s Utána nem megy ennek a vizs­gálatnak. Tette ezt meggyőző­désből és legjobb lelkiismere­­téből, valamint azért, hogy tragédiákat előzzünk meg. — Minden halálos baleset­nél fönnáll az a veszély, hogy könnyen kimondják: az ott dolgozó követte el csak a hi­bát. Azonban ez csak a felszín. Ha a valódi okokat, okozó kö­rülményeket feltárjuk, akkor látszik — mint ahogy itt is —, műszaki hiányosságok voltak, oktatási mulasztás, hiszen a dolgozót nem­­küldték el a já­noshalmi tanfolyamra, követ­kezésképpen nem volt megfe­lelően felkészítve. Nem volt módja meggyőződni arról, hogy a kitámasztó szerkezet­nek valóban így kell-e működ­nie? A gyakorlatiban megta­nulhatta volna, hogy nem így kedd és rögtön észrevette volna a különbséget az ő gépén e hi­bás szerkezet és amin tanult, a jó szerkezeti között. Techno­lógiai­­hiányosságok is vannak, vagy nincs kész a technológia vagy ha van, akkor nem adják a gyártómű által kiadott jó gépkönyvet és gépet üzemel­tető kezébe. Nincs megfelelő munkaszervezés. Itt is egy gép dolgozott egy táblán és a má­sik traktoros, akit kiképeztek tanfolyamon, egy­­másik táblán dolgozott, tehát egymás segít­ségére nem lehettek, amikor a baj bekövetkezett. Mindenhol aprónak látszó kis mulasztások összességében súlyos tragédiák bekövetkezéseihez vezethetnek, min­t Izsákon is. Tehát a tanul­ságokat le kell vonnunk, a szükséges intézkedéseket a gyártóműnek, az üzemeltető­nek, a fel­ügyeleti szerveknek, a minisztériumnak is meg kell tenni. Mivel a baleset kivizsgá­lása szakszerűtlen volt,a bal­eset kivizsgálásánál az­ a cél, hogy a valódi okokat feltárjuk és megfelelő intézkedéseket tudjunk­­tenni hasonló esetek megelőzésére. Hiszen ezekből a HESSON-gépekből kint van több mint 1500 darab, jól mű­ködnek, de ,mint minden tech­nikai eszköznél, meghibásodá­sok az üzemeltetés során elő­fordulhatnak. Tehát az üze­meltetőnek szervezetten kell felkészülni arra, hogy ezeknek a meghibásodásoknak az elhá­rítását ne csak a dolgozóra bízza, hanem azt intézménye­sen, a jól felszerelt gépműhe­lyében hárítsa el és győződjön meg üzembe helyezésnél arról, hogy a védőberendezések jól működnek-e és rajta vannak-e a gépen,­­mert ebben az eset­ben azt is elmulasztották. Nem szabad belenyugodnunk abba, hogy évenként a mezőgazdaság területén meghal 120-200 em­ber, nagy része fiatal, ez is 40 éves ember volt. A népgazda­ság területén előforduló halá­los balesetek száma évenként körülbelül 560, ennek 1/3 része a MÉM ágazataiban követke­zik be. Tehát minden egyes gé­pi balesetet felül kell vizsgál­nunk. Meg kell keresni az oko­kat, hogy intézkedést tudjunk tenni hasonló esetek megelő­zésére. Kapusi Rózsa A Nemzetiért A Komáromi Állami Gaz­daság munkásai közül az el­múlt hetekben mintegy 750-en tartottak kommunista szomba­tot A műszak során befolyt pénzösszeget a gazdaság mun­­káskollektívája az újonnan felépülő Nemzeti Színház tá­mogatására és a vállalati üdü­lő berendezéseinek a korsze­rűsítésére fordította. (Komáromi Híradó) Az ötletek embere Rakk István, a mezőgazda­­sági tudományok doktora, nyolc éve nyugdíjas, augusz­tusban volt 70 esztendős, és számos addigi elismerése mel­lé november 7-én a SZOT szakszervezeti munkáért ki­tüntető oklevelet is megkapta. Rakk István az ötletek em­bere, számos olyan, dologban volt benne, amit ő kezdemé­nyezett vagy valósított meg elsőként valahol. Számára a szocializmus, az új társada­lom teremtette meg a lehető­séget az agrármérnöki diplo­ma megszerzéséhez, ezért is lett a szocialista társadalom elkötelezettje. Büszke arra, hogy Magyar­­országon elsőként neki sike­rült elérnie, hogy az erdőt műtrágyázzák. Az országban elsőként Veszprém megyében jött létre szoros munkakap­csolat a vegyipari gyárak és a mezőgazdasági nagyüzemek között. Veszprém megye első völgyzárógátja építésének öt­lete is tőle származik. Közelmúltbeli kitüntetése társadalmi aktivitásának el­ismerése. A MEDOSZ Veszp­rém megyei Bizottsága, mellett működő mezőgazdasági szak­embercsoport fáradhatatlan tagja. Több évtizedes mozgalmi munkája elismeréseként — nyugdí­jazása alkalmával — a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki az Elnöki Tanács Puskás Ferencet, a MEDOSZ központ szervezési és káderosztályának vezetőjét. A kitünte­tést — az elnökség ülésén — meleg szavak kíséretében adta át dr. Dobi Ferenc főtitkár. ÚJ ÜZEMORVOSI RENDELŐ A Soproni Állami Gazdaság és a Soproni Tanulmányi Er­dőgazdaság „szocialista együttműködési szerződés”-t kötött 1979. december végén. A szerződést aláírásukkal zárták le a vállalatok igazgatói, párt- és társadalmi szervek titkárai. Ezzel megkezdődött a szerződés tartalmának életre keltése, megvalósítása. A szerződés 25 pontja közül az egyik szövege a következő volt: „A szerződő gazdaságok törekednek arra, hogy a dol­gozók fokozottabb és hatéko­nyabb egészségügyi ellátása érdekében közösen főfoglalko­zású üzemorvost alkalmaz­nak”. Alig telt el 3 év és már meg is kezdte munkáját az üzem­orvosi rendelő: 1 főállású or­vosnővel és 2 asszisztens­sel. Eddig a vállalatok közö­sen 1 millió forint költséget fordítottak a rendelő beindítá­sára, ebből 800 ezer forintot az épületre és mintegy 200 ezer forintot a berendezésre. A gazdaságok tervei között szerepel valamennyi dolgozó rendszeres vizsgálata. Az ÉRTI Egészségügyi Csoport­jának a bevonásával megkez­dődött a vibrá­ció-ártarlam vizsgálata a két gazdaság mo­torfűrész-kezelő és traktoros dolgozóinál. Üzemorvosunk dr. Németh Erzsébet kezdeménye­zésére 150 főn végezték el eze­ket a vizsgálatokat. Vállalataink ezúton is meg­köszönik az előkészítésben közreműködő személyeknek, párt- és társadalmi szerveknek munkájukat abban, a remény­ben, hogy a mi üzemi-orvosi rendelőnk jó példája és ered­ményes munkája egyre több vállalatot ösztönöz ezek szá­mának gyarapítására. Szeretnénk, ha az egyre ja­vuló, egyre nagyobb követel­ményeket állító és eredmé­nyeket elérő üzemegészség­ügyi rendelőnk is mentéskép­pen illesztket ím­e be. Máté Miklós Soproni AG. DECEMBERI SZIVÁRVÁNY .Ha december, akkor­­karácsony és szil­veszter. Ha karácsony és szilveszter, ak­kor szeretet és vidámság, család gyer­mek, ajándék, no meg emlékek, tervek, tűnődések. Íme, egy csokorra való. Le­gyen a címe — mondjuk — decemberi szivárvány. MILYEN LEHET BELÜLRŐL? — a hajdúszoboszlói SZOT-üdülőben eltöltött kellemes napok alatt bőven van az em­bernek ideje hosszú, jóízű sétáikra. Meg sem tudnám mondani, hányszor jártam körbe az üdülő környéki utcákat. Ilyen­kor el­elmeztem az újonnan épült, taka­ros családi házakat. Milyen szépek, erő­sek, gondozottak? ! Előttük kis kezecs­kékkel, ezüstfenyőkkel, díszbokrokkal, gyümölcsfákkal. A gyarapodás jeled, a komfortos élet tükrei. E léleküdöítő lát­vány mindannyiszor tűnődésre készte­tett: miből, mennyi idő alatt épülhettek, hányan lakják? De leginkább az a kér­dés foglalkoztatott: milyenek lehetnek ezek a masszív családi várak belülről? Vannak-e könyvek, festmények? Milyen lehet a családi légkör, lakóik erköllcsi arculata, életük szellemi tartalma? Igazi emberi, meleg fészkek-e ezek az ottho­nok, ahol szeretet, megértés, kölcsönös segítés és megbecsülés honol, vagy tűz­fészkek, ahogy acsarkodnak, irigykednek egymásra s napi vendég a veszekedés? SZÁZ­­FORINTÉRT. — Hallottam (a rá­dióból), hogy egy 80 éves néninek meg­halt az egyetlen lánya infarktusban. Egyedül maradt tanácstalanul, rokonok és barátok nélkül. Elviselhetetlen, fáj­dalmas magányában — enyhítendő sava­nyú sorsát — társakat, ismerősöket kere­sett. A hozzá legközelebb álló, legrokon­­szenvesebbnek vélt fiatalasszonyt arra kérte, hogy időközönként hívja fel tele­fonon néhány perces tercierére. A kisze­melt hölgy vállalta is ezt, de megmond­ta, hogy neki nincs ennyi pénze a tele­fonra. Száz forintot kért a hívásokra. Az idős asszony ezt megadta s két alkalom­mal kapott is telefonhívást. Ezután azon­ban elmaradtak a jelentkezések. Pedig száz forintból még jónéhányszor hívha­tott volna — kesergett a szegény öreg­asszony. AZ ÁLLÓVÍZ EREJE. — Olvasom az újságban, hogy kiutálták azt a tanárem­bert a nagyközségből, aki múzeumot alapított, s megpezsdítet­te a fallu kultú­rálta életét. Hallom, látom a televízió egyik riportjából, hogy ugyanerre a sors­ra jutott egy fia­tali, energikus művelé­­si ház­igazgató is, csak azért, mert akart valamit? Megkavarta a környezete állta a megszokott állóvizet. A példák sajnos, hosszan, sorolhatók. Az ilyen, hírek hallatán az emberben ágaskodik a kérdés: mikor jutunk el oda (megérjük-e egyáltalán), hogy „piros örömmel” tudjuk nézni és elviselni a mások sikerét, nem pedig sárga irigy­séggel? OTTHON LENNI. — Karácsonykor —, ha csak egy kis lehetőségünk nyílik rá — otthon vagyunk. Otthon, szeretteink körében, hiszen — Tamási Áron szavai­val — „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon l­együnk benne.” De vajon otthon vagyunk-e itthon? Érdemes ezen eltűnődni ilyenkor karácsony táján, év végén, a hosszú, téli estéken. Mert mi az otthon? A lakás? Igen, természete­sen. De nemcsak a négy fal az otthon, hanem a munkahely, a falu, a város, a társadalom, a haza. Így együtt, ottho­nunk-e mindez? SZENT-GYÖRGYI ALBERT TANÁ­CSA. — „Az életet nemcsak élni kell, de élvezni is” — figyelmeztet a Nobel-díjas tudós. Majd azt ajánlja: „ahhoz, hogy dolgozzunk, néha mulatni is kelL” Így igaz. De van, akinek viszont azt kell mondanunk: ahhoz, hogy mulathassunk, néha dolgozni is kell. " A LEGJOBB MÓDSZER. — Egy ősi kínai közmondás szerint „az iszákosság ellen az a legjobb módszer, ha egy ré­szeget figyelsz, amikor józan vagy.” Kárpáti Sándor

Next