A MEDOSZ Lapja, 1986 (30. évfolyam, 1-11. szám)
1986-01-31 / 1. szám
DR. DOBI FERENC: Értékteremtő munkára mozgósít szakszervezetünk Tisztelt Kongresszus! Küldött Elvtársak! Kedves Vendégeink! XXVI. kongresszusunk időpontja egybeesik szakszervezetünk megalakulásának 80. évfordulójával. 1906. január 7. fontos dátum az agrárszocialista mozgalom életében. Az azóta eltelt 80 év két emberöltőnyi idő, de eseményei történelmünk formálói voltak, ezért is emlékezünk az évfordulóra most kellő tisztelettel. Ahhoz, hogy a jövőnket tudatosan és reálisan tervezzük, elemeznünk kell a múltat, elődeink cselekvéseit, az események folyamatában feladatainkat terveznünk. Csak az összefüggések, a gazdasági eredmények és gondok ismeretében alakíthatjuk ki terveinket. Ágazataink helyzetéről átfogóbban a XXV. kongresszuson adtunk számot és meghatároztuk főbb feladatainkat. Határozatainkban megjelöltük a további feladatokat is. Jelen kongresszusunkra készülve pontról pontra elemeztük a határozatok végrehajtását. A központi vezetőség megbízása alapján jelenthetem, hogy a XXV. kongresszus határozatait alapjaiban sikeresen teljesítettük. A két kongresszus között eltelt időben feszültebbé vált a nemzetközi helyzet. Szorongató gazdasági helyzetben éltünk, dolgoztunk. Csak rendkívüli erőfeszítések árán tudtunk társadalmi méretű politikai, gazdasági feladatokat megvalósítani, eredményeket felmutatni. Mindez nagy próbát jelentett a mi ágazatainknak is. Az elért eredményekért és a megtartott értékekért köszönet illeti elkötelezetten dolgozó több százezres szakszervezeti tagságunkat és az önzetlenül dolgozó, a tagságot képviselő választott tisztségviselőket. Eredményes munkánkhoz nélkülözhetetlen alapot adott az MSZMP XII. kongresszusának határozata, a Központi Bizottságnak a szakszervezetekkel kapcsolatos 1983. októberi állásfoglalása, a párt következetes, a gyakorlat által is igazolt agrár- és szakszervezeti politikája. Kedves Elvtársak! 1985. szeptember 1. és november 16. között valamennyi alap- és középszervnél lezajlottak a szakszervezeti választások. Az MSZMP XIII. kongresszusa, hazánk felszabadulásának 40. évfordulója, az országgyűlési képviselő, valamint a tanácstagi választások fokozták az állampolgárok politikai érdeklődését. A választói értekezleteken a tagság aktivitása rendkívül nagy volt, ezt alapos előkészítő munkával biztosítottuk. Ez tükröződik az adatokban is. A választói értekezleteken a tagság mintegy 80 százaléka vett részt és több mint 50 ezer tag mondott véleményt. A közel 400 000 ágazati szakszervezeti tag több mint tízezer munkahelyen, 1336 alapszervezetben 56 538 tisztségviselőt, közöttük 37 528 bizalmit, főbizalmit és helyettest választott meg. A központi vezetőség nevében jelentem a kongresszusnak, hogy a választói taggyűlések törvényességét minden alap- és középszervnél biztosítottuk. Testületeinkhez ezzel kapcsolatos panasz vagy bejelentés nem érkezett. Tapasztalataink szerint a szakszervezeti tagság pozitívan értékelte a választások új, a demokratizmust erősítő vonásait, így különösen a jelölőbizottságok önállóságát, felelősségteljes munkáját, a titkos és többes jelölés kiterjesztését. Mindez erősítette a bizalmat, a szakszervezeti munka demokratizmusát. A jelölések során a tagság véleménye és akarata eddig soha nem tapasztalt mértékben érvényesült. A gondokról is nyíltan, őszintén beszéltünk. Dolgozóink felelősségtudatát dicséri az is, hogy ezek a viták szélsőségektől mentesek voltak, a valóságos problémákat tárták fel, keresve a közös megoldás módját. Javasoljuk, hogy a kongresszus fejezze ki elismerését a dolgozóknak, a tisztségviselőknek, pártszerveknek, az állami és gazdasági vezetőknek, akik a választásokat segítették. Ágazati szakszervezetünk 1975 óta a termelőszövetkezeti alkalmazottak érdekvédelmét, érdekképviseletét is ellátja. Egyéb feladataink között nagy figyelmet fordítottunk a termelőszövetkezetekben dolgozó szakszervezeti tagjaink életére, gondjaira is. Fontosnak tartom megemlíteni azt a tényt, hogy a kisebb termelőszövetkezeti alapszerveknél a választások után az országos átlagot lényegesen meghaladó mértékű személyi változást tapasztaltunk. Ez a tény értelmezhető úgy is, hogy a demokratizálódási folyamat alapvető tartalmi változásokat hozott, de fel kell figyelnünk arra is, hogy a kisebb termelőszövetkezeti alapszerveknél nagy a munkahelyi fluktuáció. Ez kedvezőtlenül hat az alapszervezetek stabilitására is. Mozgalmi munkánkat lényegesen befolyásolja a kiegészítő ágazatok gyakori megszüntetése, illetve újak létesítése. Ez egyfajta alkalmazkodást is jelent a gazdasági helyzethez. Tisztelt Kongresszus! Szakszervezetünk az elmúlt öt évben is kiemelt feladatának tekintette a gazdálkodást segítő munkát. A beszámolási időszakban minden rendelkezésünkre álló eszközzel — a szocialista munkaverseny-, brigád-, és újítómozgalom szervezésével, a munkafegyelem szilárdításával, a teljesítményen alapuló anyagi érdekeltségi rendszer korszerűsítésével, a munkahelyi demokrácia szélesítésével, felvilágosító, ideológiai, oktatónevelő munkánkkal — segítettük a gazdálkodás eredményességét. Megállapíthatjuk, hogy a szakszervezeti tagok, tisztségviselők becsületes munkája, helytállása nagymértékben segítette ágazatainkat a VI. ötéves terv főbb célkitűzéseinek teljesítésében. Ennek is köszönhető, hogy ágazataink jelentősen hozzájárultak a népgazdaság stabilitásának megőrzéséhez. A mezőgazdaság különösen nagy feladatokra vállalkozott, s ezek megvalósításában az állami gazdaságok, s az élenjáró termelőszövetkezetek kezdeményezőek voltak, kockázatot vállaltak. Az export növelésével és az import csökkentésével a mezőgazdasági termelés érdemben járult hozzá a külgazdasági egyensúly javításához és a hazai ellátás színvonalának megtartásához. A gabonatermesztésben, az energiagazdálkodásban olyan intenzív fejlődést ért el, amely nemzetközi összehasonlításokat is kiáll. Különböző területein megtartotta a már elért színvonalat és állandóan növekvő, nem ritkán minőségileg új követelményeknek tett eleget. Ebben meghatározó szerepe volt a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének, amelyet jól alkalmaztak a vállalatirányítás korszerűsítésével a termelési rendszerek, kombinátok, az állami gazdaságok. Szeretném külön is kiemelni a Boglári, a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinátot, a Herceghalomi, a Nagybereki és sorolhatnám továbbá kitűnően dolgozó állami gazdaságot. Nem szeretnék megfeledkezni a kedvezőtlen adottságú állami gazdaságokról, amelyek a természeti viszonyok miatt nem rendelkeztek olyan feltételekkel, hogy a mezőgazdaság előtt álló feladatoknak teljes egészében megfelelhettek volna, ám működésük így is elismerésre méltó. A mennyiségi és minőségi fejlődés mellett egyes területeken feszültségek jelentkeztek saját gyengeségeinkből eredően, az évről évre növekvő elvonások az ágazat terheit tovább fokozták. Ezzel egy időben az ipari termékekért egyre többet fizettek a gazdaságok, termelői áraik viszont nem nőttek ilyen arányban. Mindezek következtében a bővített újratermelés lehetőségei beszűkültek, nőtt az olyan üzemek száma, amelyek tartósan veszteségesekké váltak, vagy csak szerény pénzügyi eredményt tudtak elérni. E helyeken nem javult, esetenként romlott a dolgozók életszínvonala. Egyre számottevőbb értékesítési nehézségek jelentkeztek, melyek negatív hatásait nagy részben a vállalatoknak kellett viselniük. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok többsége képes volt alkalmazkodni a népgazdaság helyzetéhez, mert a vállalatok már olyan emberi, szellemi értékekkel rendelkeznek, amely lehetővé teszi a folyamatos megújulást. Az erdészeti ágazat közel hatvanezer dolgozója a beszámolási időszakban az ismert nehéz körülmények között nagy hivatástudattal, fegyelmezett, odaadó munkával teljesítette, egyes területeken túlteljesítette a népgazdasági tervben előírt feladatokat. Folyamatosan növelték a fakitermelést. Minden eddiginél jelentősebb mértékben fokozták az exportot az import egyidejű csökkentése mellett és ezzel hozzájárultak a népgazdaság fizetési mérlegének javításához. Emberfeletti erőfeszítéseket tettek a lakosság tűzifával való ellátása érdekében. 1984—85 rendkívül hideg telén növelték a tűzifa-kitermelést, 1985 végére — az erősen csökkent készletek ellenére — 175 ezer tonna többlet tűzifa kitermelését, szállítását vállalták és ezt november végére teljesítették. Szeretném kiemelni a Nyugatmagyarországi Fagazdasági Kombinátot, ugyanígy a Somogyit, és néhány más erdőgazdaságot is. A tűzifa előteremtéséért valamennyi erdőgazdaság vezetője és dolgozója nagy erőfeszítéseket tett. A hagyományos tűzifa mellett a fakitermelési hulladék energia célú hasznosításában is jelentős eredmények születtek. Ennek a folyamatos helytállásnak viszont társadalmi méretű anyagi, erkölcsi elismerése elmaradt, bár szakszervezetünk ezt többször jelezte. Az ágazat minden erőfeszítése ellenére, a szabályozók időközi változásai miatt, a tiszta jövedelem központosított hányada 1980 és 84 között 52 százalékról 72 százalékra nőtt. Ennek az lett a következménye, hogy folyamatosan csökkent az ágazat eredménye, a képezhető pénzügyi alapok nagysága és a műszaki fejlesztés. A dolgozói létszám kismértékű csökkenése mellett folyamatosan romlott az állomány szakmai képzettség szerinti összetétele. A kedvezőtlenül alakuló bérek és keresetek, valamint az erdei munkák nehézsége miatt sokan elhagyták az erdőgazdaságokat. Ha mindezek megszüntetésére nem történik intézkedés, a hosszú termelési ciklusú erdőgazdálkodásban a későbbiek során helyrehozhatatlan károkat okozhatnak. Ezért is tűzte elnökségünk és központi vezetőségünk többször az erdőgazdaságban dolgozók élet- és munkakörülményeit napirendre, s jelen voltunk az Állami Tervbizottság ezt tárgyaló ülésén, ahol kifejtettük véleményünket. A vízügyi ágazat a VI. ötéves tervben előírt célkitűzéseit teljesítette A munka hatékonysága folyamatosan javult és jól alkalmazkodott a megváltozott külső és belső közgazdasági feltételekhez. Eredményesgazdálkodásuk hatására — nagy erőfeszítések árán — továbbra is biztosított a vízkészlet és a vízszükséglet egyensúlya. A tervezettet meghaladó ütemben fejlődött az ivóvíztermelés és a csatornahálózat bővítése. E két fontos területen elért eredmény mellett gond, hogy tovább AMI 3