A MEDOSZ Lapja, 1986 (30. évfolyam, 1-11. szám)

1986-01-31 / 1. szám

DR. DOBI FERENC: Értékteremtő munkára mozgósít szakszervezetünk Tisztelt Kongresszus! Küldött Elvtársak! Kedves Vendégeink! XXVI. kongresszusunk időpontja egybeesik szakszervezetünk megala­kulásának 80. évfordulójával. 1906. január 7. fontos dátum az ag­rárszocialista mozgalom életében. Az azóta eltelt 80 év két emberöltő­­nyi idő, de eseményei történelmünk formálói voltak, ezért is emlékezünk az évfordulóra most kellő tisztelettel. Ahhoz, hogy a jövőnket tudatosan és reálisan tervezzük, elemeznünk kell a múltat, elődeink cselekvéseit, az ese­mények folyamatában feladatainkat terveznünk. Csak az összefüggések, a gazdasági eredmények és gondok ismeretében alakíthatjuk ki tervein­ket. Ágazataink helyzetéről átfogób­ban a XXV. kongresszuson adtunk számot és meghatároztuk főbb fel­adatainkat. Határozatainkban megje­löltük a további feladatokat is. Jelen kongresszusunkra készülve pontról pontra elemeztük a határozatok vég­rehajtását. A központi vezetőség megbízása alapján jelenthetem, hogy a XXV. kongresszus határoza­tait alapjaiban sikeresen teljesítet­tük. A két kongresszus között eltelt időben feszültebbé vált a nemzetközi helyzet. Szorongató gazdasági hely­zetben éltünk, dolgoztunk. Csak rendkívüli erőfeszítések árán tudtunk társadalmi méretű politikai, gazdasá­gi feladatokat megvalósítani, ered­ményeket felmutatni. Mindez nagy próbát jelentett a mi ágazatainknak is. Az­ elért eredményekért és a meg­tartott értékekért köszönet illeti elkö­telezetten dolgozó több százezres szakszervezeti tagságunkat és az ön­zetlenül dolgozó, a tagságot képvise­lő választott tisztségviselőket. Eredményes munkánkhoz nélkü­lözhetetlen alapot adott az MSZMP XII. kongresszusának határozata, a Központi Bizottságnak a szakszerve­zetekkel kapcsolatos 1983. októberi állásfoglalása, a párt következetes, a gyakorlat által is igazolt agrár- és szakszervezeti politikája. Kedves Elvtársak! 1985. szeptember 1. és november 16. között valamennyi alap- és kö­zépszervnél lezajlottak a szakszerve­zeti választások. Az MSZMP XIII. kongresszusa, hazánk felszabadulá­sának 40. évfordulója, az országgyű­lési képviselő­, valamint a tanácstagi választások fokozták az állampolgá­rok politikai érdeklődését. A válasz­tói értekezleteken a tagság aktivitása rendkívül nagy volt, ezt alapos előké­szítő munkával biztosítottuk. Ez tük­röződik az adatokban is. A választói értekezleteken a tagság mintegy 80 százaléka vett részt és több mint 50 ezer tag mondott véleményt. A közel 400 000 ágazati szakszervezeti tag több mint tízezer munkahelyen, 1336 alapszervezetben 56 538 tisztségvi­selőt, közöttük 37 528 bizalmit, főbi­zalmit és helyettest választott meg. A központi vezetőség nevében je­lentem a kongresszusnak, hogy a vá­lasztói taggyűlések törvényességét minden alap- és középszervnél bizto­sítottuk. Testületeinkhez ezzel kap­csolatos panasz vagy bejelentés nem érkezett. Tapasztalataink szerint a szakszer­vezeti tagság pozitívan értékelte a választások új, a demokratizmust erősítő vonásait, így különösen a je­lölőbizottságok önállóságát, felelős­ségteljes munkáját, a titkos és töb­bes jelölés kiterjesztését. Mindez erősítette a bizalmat, a szakszerve­zeti munka demokratizmusát. A jelö­lések során a tagság véleménye és akarata eddig soha nem tapasztalt mértékben érvényesült. A gondokról is nyíltan, őszintén beszéltünk. Dol­gozóink felelősségtudatát dicséri az is, hogy ezek a viták szélsőségektől mentesek voltak, a valóságos problé­mákat tárták fel, keresve a közös megoldás módját. Javasoljuk, hogy a kongresszus fe­jezze ki elismerését a dolgozóknak, a tisztségviselőknek, pártszerveknek, az állami és gazdasági vezetőknek, akik a választásokat segítették. Ágazati szakszervezetünk 1975 óta a termelőszövetkezeti alkalmazottak érdekvédelmét, érdekképviseletét is ellátja. Egyéb feladataink között nagy figyelmet fordítottunk a terme­lőszövetkezetekben dolgozó szak­­szervezeti tagjaink életére, gondjaira is. Fontosnak tartom megemlíteni azt a tényt, hogy a kisebb termelő­szövetkezeti alapszerveknél a válasz­tások után az országos átlagot lénye­gesen meghaladó mértékű személyi változást tapasztaltunk. Ez a tény ér­telmezhető úgy is, hogy a demokrati­zálódási folyamat alapvető tartalmi változásokat hozott, de fel kell figyel­nünk arra is, hogy a kisebb termelő­szövetkezeti alapszerveknél nagy a munkahelyi fluktuáció. Ez kedvezőt­lenül hat az alapszervezetek stabili­tására is. Mozgalmi munkánkat lé­nyegesen befolyásolja a kiegészítő ágazatok gyakori megszüntetése, il­letve újak létesítése. Ez egyfajta al­kalmazkodást is jelent a gazdasági helyzethez. Tisztelt Kongresszus! Szakszervezetünk az elmúlt öt év­ben is kiemelt feladatának tekintette a gazdálkodást segítő munkát. A be­számolási időszakban minden ren­delkezésünkre álló eszközzel — a szocialista munkaverseny-, brigád-, és újítómozgalom szervezésével, a munkafegyelem szilárdításával, a tel­jesítményen alapuló anyagi érdekelt­ségi rendszer korszerűsítésével, a munkahelyi demokrácia szélesítésé­vel, felvilágosító, ideológiai, oktató­nevelő munkánkkal — segítettük a gazdálkodás eredményességét. Megállapíthatjuk, hogy a szakszer­vezeti tagok, tisztségviselők becsüle­tes munkája, helytállása nagymér­tékben segítette ágazatainkat a VI. ötéves terv főbb célkitűzéseinek tel­jesítésében. Ennek is köszönhető, hogy ágazataink jelentősen hozzájá­rultak a népgazdaság stabilitásának megőrzéséhez. A mezőgazdaság különösen nagy feladatokra vállalkozott, s ezek meg­valósításában az állami gazdaságok, s az élenjáró termelőszövetkezetek kezdeményezőek voltak, kockázatot vállaltak. Az export növelésével és az import csökkentésével a mezőgazda­­sági termelés érdemben járult hozzá a külgazdasági egyensúly javításá­hoz és a hazai ellátás színvonalának megtartásához. A gabonatermesz­tésben, az energiagazdálkodásban olyan intenzív fejlődést ért el, amely nemzetközi összehasonlításokat is kiáll. Különböző területein megtar­totta a már elért színvonalat és állan­dóan növekvő, nem ritkán minőségi­leg új követelményeknek tett eleget. Ebben meghatározó szerepe volt a gazdaságirányítási rendszer tovább­fejlesztésének, amelyet jól alkalmaz­tak a vállalatirányítás korszerűsítésé­vel a termelési rendszerek, kombiná­tok, az állami gazdaságok. Szeretném külön is kiemelni a Boglári, a Hosszúhegyi Mezőgazda­­sági Kombinátot, a Herceghalomi, a Nagybereki és sorolhatnám tovább­á kitűnően dolgozó állami gazdasá­got. Nem szeretnék megfeledkezni a kedvezőtlen adottságú állami gazda­ságokról, amelyek a természeti vi­szonyok miatt nem rendelkeztek olyan feltételekkel, hogy a mezőgaz­daság előtt álló feladatoknak teljes egészében megfelelhettek volna, ám működésük így is elismerésre méltó. A mennyiségi és minőségi fejlő­dés mellett egyes területeken fe­szültségek jelentkeztek saját gyen­geségeinkből eredően, az évről évre növekvő elvonások az ágazat terheit tovább fokozták. Ezzel egy időben az ipari termékekért egyre többet fizet­tek a gazdaságok, termelői áraik vi­szont nem nőttek ilyen arányban. Mindezek következtében a bővített újratermelés lehetőségei beszűkül­tek, nőtt az olyan üzemek száma, amelyek tartósan veszteségesekké váltak, vagy csak szerény pénzügyi eredményt tudtak elérni. E helyeken nem javult, esetenként romlott a dol­gozók életszínvonala. Egyre számottevőbb értékesítési nehézségek jelentkeztek, melyek ne­gatív hatásait nagy részben a vállala­toknak kellett viselniük. A mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek, az ál­lami gazdaságok többsége képes volt alkalmazkodni a népgazdaság helyzetéhez, mert a vállalatok már olyan emberi, szellemi értékekkel rendelkeznek, amely lehetővé teszi a folyamatos megújulást. Az erdészeti ágazat közel hatvan­ezer dolgozója a beszámolási idő­szakban az ismert nehéz körülmé­nyek között nagy hivatástudattal, fe­gyelmezett, odaadó munkával telje­sítette, egyes területeken túlteljesí­tette a népgazdasági tervben előírt feladatokat. Folyamatosan növelték a fakitermelést. Minden eddiginél je­lentősebb mértékben fokozták az ex­portot az import egyidejű csökkenté­se mellett és ezzel hozzájárultak a népgazdaság fizetési mérlegének ja­vításához. Emberfeletti erőfeszítése­ket tettek a lakosság tűzifával való ellátása érdekében. 1984—85 rendkí­vül hideg telén növelték a tűzifa-ki­termelést, 1985 végére — az erősen csökkent készletek ellenére — 175 ezer tonna többlet tűzifa kitermelé­sét, szállítását vállalták és ezt no­vember végére teljesítették. Szeretném kiemelni a­ Nyugat­magyarországi Fagazdasági Kombi­nátot, ugyanígy a Somogyit, és né­hány más erdőgazdaságot is. A tűzi­fa előteremtéséért valamennyi erdő­­gazdaság vezetője és dolgozója nagy erőfeszítéseket tett. A hagyományos tűzifa mellett a fakitermelési hulladék energia célú hasznosításában is jelentős eredmé­nyek születtek. Ennek a folyamatos helytállásnak viszont társadalmi mé­retű anyagi, erkölcsi elismerése el­maradt, bár szakszervezetünk ezt többször jelezte. Az ágazat minden erőfeszítése ellenére, a szabályozók időközi változásai miatt, a tiszta jö­vedelem központosított hányada 1980 és 84 között 52 százalékról 72 százalékra nőtt. Ennek az lett a kö­vetkezménye, hogy folyamatosan csökkent az ágazat eredménye, a ké­pezhető pénzügyi alapok nagysága és a műszaki fejlesztés. A dolgozói létszám kismértékű csökkenése mellett folyamatosan romlott az állomány szakmai kép­zettség szerinti összetétele. A kedve­zőtlenül alakuló bérek és keresetek, valamint az erdei munkák nehézsége miatt sokan elhagyták az erdőgazda­ságokat. Ha mindezek megszünteté­sére nem történik intézkedés, a hosszú termelési ciklusú erdőgazdál­kodásban a későbbiek során helyre­hozhatatlan károkat okozhatnak. Ezért is tűzte elnökségünk és köz­ponti vezetőségünk többször az er­dőgazdaságban dolgozók élet- és munkakörülményeit napirendre, s je­len voltunk az Állami Tervbizottság ezt tárgyaló ülésén, ahol kifejtettük véleményünket. A vízügyi ágazat a VI. ötéves terv­ben előírt célkitűzéseit teljesítette A munka hatékonysága folyamato­san javult és jól alkalmazkodott a megváltozott külső­ és belső közgaz­dasági feltételekhez. Eredményes­­gazdálkodásuk hatására — nagy erő­feszítések árán — továbbra is bizto­sított a vízkészlet és a vízszükséglet egyensúlya. A tervezettet meghala­dó ütemben fejlődött az ivóvízterme­lés és a csatornahálózat bővítése. E két fontos területen elért ered­mény mellett gond, hogy tovább AMI 3

Next