Földrajzi közlemények 1924.

I. Értekezések - Dékány István dr.: Az ember és környezete viszonyának új elmélete

2 DÉKÁNY ISTVÁN A környezet elméletéről általában még azt kell felemlíte­nünk, hogy nem volt sohasem tisztán elméleti d­olog. Gyakor­lati jelentőséget is kapott. Életfelfogássá vált. Kiváltkép bizonyos biológiai, darwinieta elméletek vittek be egy sajátos tanítást, az ember és környezete viszonyainak felfogásába, amellett argumen­tálván, hogy amilyen a környezet, szükségkép olyanná kell lennie az embernek. (Sajnos, ez a felfogás a földrajzi környezetnél is felmerült: a Föld — geomonista felfogásban — egyetlen fő oka és magyarázó alapja a történeti fejlődésnek.) Az ily felfogású elméletben az van elrejtve, hogy a fejlődés okát nem kereshetjük magában az emberben. Nincs igazában em­beri ok, minden csak a környezet egyes elemeinek eredője. Sőt a környezetelmélet a társadalmi fejlődés felfogásába is belejátszott, behatolt a szocializmusba is. Az embert egyre inkább a társas környezetén keresztül próbálták megérteni. Végre is nem az embert igyekeztek megváltoztatni, hanem egy új jövő érdeké­ben „a társadalmi környezetet" óhajtották reformálni — az ember nélkül. Alapvető volt ebben az a hit, hogy amilyen a környezet, olyan szükségképen az ember. Felelőssé tehát elsősorban a kör­nyezet válik. Minden baj oka a környezet, a társas „szervezet", nem pedig maga az emberi karakter. Ily alapon a környezetelmé­let, mely eredetileg a biológiából indult ki, lassan társadalom­politikai elvek alapjává vált: a társadalom legfőbb szerkezeti princípiumait azért iparkodtak megváltoztatni, mert a környezet­hatástól várták az új ember elérkezését. Itt az is baj volt, hogy nem látták meg a földrajzi környezet súlyos faktumait, nem látták meg, hogy reformtervek keresztül­vitelére elsőrangú vétók vannak abban, hogy a geográfiai kör­nyezet kevéssé változtatható meg. A geográfiai vétók hatalma­masabbak, mint az emberi vétók! Ezt az igazságot kellőkép sem­ az anthropogeográfia, sem egyik részterülete, a gazdasági földrajz nem domborította ki. A környezet­ kérdések sokáig homályos szövegezések közepett he­vertek. Sokáig háttérbe szorult az, hogy a környezet s az ember viszonyában mennyi irandó az ember specifikus energiájának, fő­kép szellemi erejének, találékonyságának s alkalmazkodásának számlájára (v. ö. alább 8. fej.). Az ember aktív természete, törté­neti kultúrájának halmozh­atósága, egységes perszonalitása, fugé­kony szükségletrendszere oly kérdések, melyek lényegében ma sem jutottak be az anthropo­geo­gráfiai kutatás küszöbére. Csak nemrég jutottunk odáig, hogy világosan meglássuk, mit jelent a hibásan felvett „organoszférán"­ túleső valami: az a speciális kultúr­szféra, melyet maga az emberiség teremtett meg évszázados kul­túrm­­unkájával, a Föld felszíne sajátos részeként. Itt látszik meg első jelentős nyoma annak, hogy az ember nem követi szol­gailag környezete hatásait, hanem szembeszáll vele, küzd célokért, melyek benne élnek s nem pusztán környezetéből adódó „szükség­letek". A szükséglet-problémára itt és újból azért kell kitérnünk, mert a kérdést sokkal bonyolódottabbnak találtuk, mint aminő az 1 Sok kérdést finoman elemzett Goldscheid szép munkájában: Höherent-wicklung und Menschenökonomie. Grundlegung einer Sozialbiologie. I. 1911. 2 Még ma is! Ld. W. Vogel: Palit. Geographie, 1922. 5. 1.

Next