Földrajzi közlemények 1939.
I. Értekezések - Zalotay Elemér dr.: A Veker folyó fejlődéstörténete
A Veker folyó fejlődéstörténete. 29 még meg, hogy az ármentesítés a vidéket 37 vízgyűjtő területre tagolta s ezzel a belső csapadék fölöslege elvezetésének kérdését a lehető legjobban megoldotta. Igaz, hogy ezzel eredetileg egységes vízvidékeket darabolt fel, egymáshoz nem tartozó medencéket kapcsolt össze s ezzel a területet természetes állapotából kiforgatta. Ez a lényegen semmit sem változtat, mindössze arra lehet iskolapélda, hogy miként válhat maga az ember is igen jelentős földrajzi tényezővé. Az előbbi változásokat 5. számú vázlatunk tünteti fel — előreláthatólag nem sokáig, — egyben pontosan kijelöli annak a területnek határait, amelyen a Veker folyó fejlődéstörténetét nyomozva, az alábbi eredményekre jutunk. A Veker nemcsak Szentes, hanem az egész Körös—Tisza— Maros szögének egyik legnagyobb vízgyűjtője. Nagyobb a Korogynál, sőt a Szárazér-porgányinál is. Érrendszere pompásan beleilleszkedik a szomszédos ér és csatornahálózatba. Négy nagy vízgyűjtőmedencét egyesít. Ezek közül a terehalmi—mucásháti mocsáron önzetlenül osztozik a Koroggyal és annak a terület nagy részét átengedi. Csak a veresegyházi két ágon át szív el a maga részére kevés vizet. Ezt a két ágat tekinthetjük az ásott Veker forráságainak. A két ág az ősi folyó egyik teljesen zárt kanyarulatát csatornázza. A veresegyházi felső és alsó csatornák összeömlésénél a Veker 2. ábra. 1. Ma is meglevő vízfolyások; 2. mai száraz medrek; 3. feltételezett mederszakaszok; 4. folyami eredetű homoksávok.