Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XXII. évfolyam 2015.
2015 / 1. szám - Histográfia - Buják Gábor: A szepesi és pozsonyi prépostságok korai története a szlovák historiográfiában
BUJÁK GÁBOR A SZEPESI ÉS POZSONYI PRÉPOSTSÁGOK KORAI TÖRTÉNETE A SZLOVÁK HISTORIOGRÁFIÁBAN Bevezetés Az esztergomi egyházmegye területén két prépostság alakult ki a hozzájuk tartozó társaskáptalanokkal még az Árpád-korban. Ezek az intézmények az érseki székhelytől távol eső, viszont gazdaságilag és politikailag fontos régiók jelentős egyházi központjaivá váltak, nem is beszélve a jogi életben hiteleshelyként betöltött szerepükről. A szlovák történettudomány számára megkerülhetetlen ezen intézmények kutatása, már csak azért is, mert az ország mai területére vonatkozó középkori források jelentős részét ők adták ki. Az I. világháború után professzionalizálódó szlovák történettudomány és történeti segédtudományok egyre jelentősebb kutatási eredményeket mutatnak fel a pozsonyi társaskáptalan korai történetének kutatásában. A szlovák (és lengyel) historiográfia eredményei azonban eddig többnyire ismeretlenek a magyar történettudományban (ami a legújabb magyar eredményeket tekintve fordítva is igaz). Ennek főleg nyelvi okai vannak, arról nem is beszélve, hogy némelyik munka nehezen hozzáférhető még a szlovák kutatók számára is. Elsősorban ilyenek a csak rövidített formákban publikált vagy csak kéziratban létező szakdolgozatok, de egy-egy korlátozott számban megjelent kiadványt is gyakran körülményes megszerezni. Ezért is szükséges megismertetni a magyar kutatást a szlovák egyháztörténetnek, segédtudományoknak és régészetnek a pozsonyi és szepesi káptalan korai történetét érintő eredményeivel. A szepesi egyház- és helytörténetírás fejlődése A Szepesség története iránti korai érdeklődésről már a középkor végén és a kora újkor elején íródott városi krónikák is tanúskodnak. Viszonylag korán kezdődött a Szepesség történetéhez fűződő források kiadása is. A Wagner Károly (1732— 1790) által a XVIII. században elkezdett színvonalas forráskiadói munka, melyet FONS XXII. (2015) 1. sz. 3-51. p.3