Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XXII. évfolyam 2015.

2015 / 1. szám - Histográfia - Buják Gábor: A szepesi és pozsonyi prépostságok korai története a szlovák historiográfiában

BUJÁK GÁBOR A SZEPESI ÉS POZSONYI PRÉPOSTSÁGOK KORAI TÖRTÉNETE A SZLOVÁK HISTORIOGRÁFIÁBAN Bevezetés Az esztergomi egyházmegye területén két prépostság alakult ki a hozzájuk tar­tozó társaskáptalanokkal még az Árpád-korban. Ezek az intézmények az érseki székhelytől távol eső, viszont gazdaságilag és politikailag fontos régiók jelentős egyházi központjaivá váltak, nem is beszélve a jogi életben hiteleshelyként be­töltött szerepükről. A szlovák történettudomány számára megkerülhetetlen ezen intézmények kutatása, már csak azért is, mert az ország mai területére vonatkozó középkori források jelentős részét ők adták ki. Az I. világháború után professzionalizálódó szlovák történettudomány és tör­téneti segédtudományok egyre jelentősebb kutatási eredményeket mutatnak fel a pozsonyi társaskáptalan korai történetének kutatásában. A szlovák (és lengyel) historiográfia eredményei azonban eddig többnyire ismeretlenek a magyar törté­nettudományban (ami a legújabb magyar eredményeket tekintve fordítva is igaz). Ennek főleg nyelvi okai vannak, arról nem is beszélve, hogy némelyik munka ne­hezen hozzáférhető még a szlovák kutatók számára is. Elsősorban ilyenek a csak rövidített formákban publikált vagy csak kéziratban létező szakdolgozatok, de egy-egy korlátozott számban megjelent kiadványt is gyakran körülményes meg­szerezni. Ezért is szükséges megismertetni a magyar kutatást a szlovák egyház­­történetnek, segédtudományoknak és régészetnek a pozsonyi és szepesi káptalan korai történetét érintő eredményeivel. A szepesi egyház- és helytörténetírás fejlődése A Szepesség története iránti korai érdeklődésről már a középkor végén és a kora újkor elején íródott városi krónikák is tanúskodnak. Viszonylag korán kezdődött a Szepesség történetéhez fűződő források kiadása is. A Wagner Károly (1732— 1790) által a XVIII. században elkezdett színvonalas forráskiadói munka, melyet FONS XXII. (2015) 1. sz. 3-51. p.3

Next