Fotóművészet, 1983 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám
Fejős Imre írásai Modern magyar romantikus költők. Szekszárd, 1927. Az Országgyűlési ifjúság litografáló társasága. A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség évkönyve 1951. Bp., 1952. Az Országos Magyar Történeti Múzeum jubiláris kiállítása. Múzeumi Híradó, VI (1952) 31—34. 1. A Nemzeti Múzeum tervezett loggiái. Magyar Építőművészet, II (1953) 176— 180. 1. A művészi fénykép helye a műtörténeti munkatervben. Foto, I (1954) 3. sz. 1—2.1. A fényképezés feltalálása. Foto, I (1954) 5. sz. 1—4. 1. A fényképezés feltalálása. Magyar daguerreotipisták. Foto, I (1954) 6. sz. 1—2. 1. Százéves a Múzeumkert. Bp., 1955. A Nemzeti Múzeum ábrázolásai. Folia Archaeologica, VII (1955) 213—222. 1. A Magyar Nemzeti Múzeum — Történeti Múzeum a felszabadulás első tíz évében. Magyar Múzeumok 1945—1955. Bp., 1955. 12—32. 1. A fényképezés feltalálása. Foto, II (1955) 2. sz. 1—2. Köcseynek szánt emlékérem. Numizmatikai Közlöny LIV—LV. (1955—1956) Vörösmarty arca. Irodalomtörténeti füzetek 8. sz. Bp., 1956. Kossuth fényképei. Folia Archaeologica, VIII (1956) 197—203. 1. A Petőfi daguerrotípiáról. Múzeumi Híradó, 1956. szeptember—decemberi sz. 321—322. 1. (Rózsa Györggyel közösen). Kossuth Lajos emlékkiállítás. Ceglédi Kossuth Múzeum, Vezető: Cegléd, 1957. A Nemzeti Képcsarnok Alapító Egyesület története. Művészettörténeti Értesítő, VI (1957) 37—47. 1. A magyar fényképezés kezdetei. Folia Archaeologica, IX (1957) 243—255. 1. A fényképezés magyar úttörői. Simonyi Antal. Foto, IV (1957) 171—174. 1. A fényképezés magyar úttörői. Veress Ferenc. Foto, IV (1957) 215—219. 1. A fényképezés magyar úttörői. Borsos és Doctor. Foto, IV (1957) 257—260. 1. A fényképezés magyar úttörői. Az amatőrök. Foto, IV (1957) 295—298. 1. Fényképészetünk első virágkora (1855— 1885). Folia Archaeologica, X (1958) A fényképezés magyar úttörői. A szakfényképészek. Foto, V (1958) 13—16. 1. „A magyar fotóművészet története”. Hevesy Iván könyvének ismertetése. Foto, V (1958) 375—376. 1. A művészettörténet stíluskorszakai I. Az őskor művészete. Foto, V (1958) 426—428. 1. A művészettörténet stíluskorszakai II. Az ókor művészete. Foto, V (1958) 454— 456. 1. A Magyar Történelmi Képcsarnok emlékkiállításának katalógusa. Bp., 1959. A Magyar Történelmi Képcsarnok 75 éve. Művészettörténeti Értesítő, VIII (1959) A művészettörténet stíluskorszakai III. A román stílus és a gótika. Foto, VI (1959) A művészettörténet stíluskorszakai IV. A renaissance. Foto, V (1959) 63—65. 1. A művészettörténet stíluskorszakai V. A barokk művészete. Foto, VI (1959) A művészettörténet stíluskorszakai VI. A klasszicizmus. Foto, VI (1959) 134— 136. 1. A művészettörténet stíluskorszakai VII. A romantika. Foto, VI (1959) 185—187. 1. A művészettörténet stíluskorszakai VIII. A realizmus és a formalizmusok kora. Foto, VI (1959) 214—216. 1. Daguerre és a fényképezés úttörői. Foto, VI (1959) 281—284. 1. Széljegyzetek Petőfi ikonográfiájához. Irodalomtörténet, 1961, 320—322. 1. Az Országgyűlési Ifjúság Társalkodási Egyesületének könyvtára. Magyar Könyvszemle, LXXVII (1961) 319—321. 1. A múzeumlátogatás művészete. Múzeumi Közlemények, 1962. 1. sz. 50—51. 1. Újabb fényképtörténeti kiállítások. Fényképművészeti Tájékoztató, 1962. V—VI. Fotólexikon. Szerk. Barabás J. Bp., 1963. Heinrich L. Nickel két fényképészeti könyve. Fényképművészeti Tájékoztató, 1963, I—II. sz., 112—125. 1. Kerny István: Nekrológ. Fényképművészeti Tájékoztató, 1963, III—IV. sz., 4. 1. Fényképesztétikánk történetének vázlata I. A daguerrotípia kora. Fényképművészeti Tájékoztató, 1963, III—IV. sz., 83—91. 1. Fényképesztétikánk történetének vázlata II. A kollodiumos lemez korszaka. Fényképművészeti Tájékoztató, 1963, V—VI. sz. A monoki Kossuth emlékkiállítás vezetője. Bp., 1964. Bevezetés. A Magyar Nemzeti Múzeum története (1802—1847). Folia Archaeologica, XVI (1964) 267—281. 1. A Magyar Nemzeti Múzeum története (1848—1944). Folia Archaeologica, XVII (1965) 285—301. 1. A Fotólexikon. Könyvismertetés. Fényképművészeti Tájékoztató, 1964, III—IV. sz. Fényképesztétikánk történetének vázlata III. Az impresszionizmus kora. Fényképművészeti Tájékoztató, 1964, III—IV. sz. Fényképesztétikánk történetének vázlata IV. A Fort pour l’art-tól a szociofotóig (1918— 1945). Fényképművészeti Tájékoztató, 1964, V—VI. sz., 59—78. 1. A Magyar Nemzeti Múzeum története. Bp., 1971. A SAJTÓFOTÓ TANKÖNYVE Szociológiai felmérések kimutatták — olvashattuk Szilágyi Gábor sajtófotóról írt tanulmányában —, hogy Magyarországon az olvasók naponta átlag 15—30 percet fordítanak a napilapok tanulmányozására. (Egy amerikai felmérés tapasztalatai sem jobbak. Amerikában 35 percet „áldoznak” a napisajtóra, holott ennek négy-ötszörösére lenne szükség ahhoz, hogy a cikkeket elolvassák.) Az újságokat, a napi-heti-havilapokat az átlagolvasó átlapozza, szinte csak a szemével falja, s azon az oldalon időz el, ahol valami érdekes kép ragadja meg figyelmét, vonzza a tekintetét. (Tömegközlekedési eszközökön remekül tanulmányozható ez az olvasási szokás.) Ugyanez a szociológiai felmérés bizonyította be azt is, hogy az olvasók elsősorban nem az információkra figyelnek fel, hanem a képekre, a vizuális megjelenés, a tördelés, a tipográfia és az illusztráció vezeti tekintetüket. Horgan, aki a New York Daily Graphic-ban először közölt fényképeket, nem sejthette, hogy a sajtó struktúráját mennyire megváltoztatja az évek során a kép, s hogy napjainkban — az olvasók jelentős részének — fontosabb, mint az írott szöveg. A sajtófotót sokan a manipuláció eszközének tekintik (a fotómontázsokkal szemérmetlenül lehet csalni, állítják a fotó ellenzői), s a képeslapokat gyakorta a kicsit lenéző bulvárlap címkével illetik. A sajtófotó szerepe, etikai és esztétikai problémái védelmezőit és bírálóit egyaránt sokat foglalkoztatja. A Nemzetközi Újságíró Szövetség kiadványa, Petr Tausk tankönyve, a Textbook of Press Photography egy szakember véleményét tükrözi. A könyv szerzője, a csehszlovák Petr Tausk nemcsak mestere, hanem oktatója is szakmájának, hivatásának. Tausk fotóművész (számtalan hazai és külföldi kiállításon mutatkozott be), a prágai Fotó, Film és TV Főiskola tanára és mintegy tizenöt fotóelméleti könyv szerzője, írt többek között a színes és a fekete-fehér fényképezésről és a XX. század fotóművészetéről. Tausk le sem tagadhatná, hogy mestersége a fényképezés, nem az elvont esztétika, hanem a technika, a gyakorlat felől közelít a fotóhoz. Technikai szemléletéről már a könyv fejezetcímei is árulkodnak. A húsz fejezetből tíz tisztán gyakorlati és fényképezéstechnikai ismeretekkel foglalkozik (Természetes és speciálisan kidolgozott tárgyak; A fókusz és a mélység a sajtófotóban; A fény kezelése; A perspektíva a fotográfiai képben; Az expozíciós idő, a „termékeny pillanat” és az alkotói szándék megválasztása; A nyomás szerepe; A színes fénykép jelentősége; A színes fotográfia speciális problémái; A technika és a művészet közti határ a sajtófotóban; A fotóriport kompozíciója), egy a sajtófotó etikáját, a többi pedig a fotó és az írott szöveg viszonyát érinti (Kommunikálás a sajtófotóval; A sajtófotó használatának fő elvei: A fotóriporter és a szerkesztőség együttműködése). A szerző a fotót az írott szöveg kiegészítőjének tekinti, követelményként állítja a fotós elé, hogy képe, éppúgy mint a cikk, tényközlő legyen. A sajtóban a művészkedő, Part pour Part fotónak nincs helye. Korunkban (melyet sokan „optic age”-nak neveznek) az emberek hozzászoktak a képekhez, az illusztrációkhoz, hisz nemcsak újságokból tájékozódnak, hanem tévét is néznek, állapítja meg Tausk, majd egy meglepő fordulattal kijelenti, hogy az olvasók általában nem sokat időznek el a képeknél. (Pedig a valóság alaposan rácáfol erre a kijelentésre, lassacskán már csak képeket, vizuális közleményeket fogyasztunk.) Mivel az olvasók átsiklanak a képeken, figyelemfelkeltő, célszerű fotókat kell az újságokban közölni — vonja le a következtetést Tausk. A sajtófotó szerepét a következőkben látja a szerző: 1. az olvasók saját szemükkel győződhetnek meg az eseményekről, 2. bepillantást nyújt idegen városok, emberek életébe, 3. a fotó lerövidíti, megkönnyíti az információszerzést. Mint említettem, a könyvet a gyakorlati-technikai szempontú fejezetek uralják, kicsit talán sok is a fényképészeti útmutató (bár ha kifejezetten leendő fotóriportereknek készült a tankönyv, akkor viszont kevés technikai ismeretet nyújt). Ha nem (vagy nem csak) fotóriporterek képzéséhez ad támpontot a tankönyv, akkor inkább az esztétikai és kommunikációelméleti fejezeteket lehetett volna bővíteni. Tausk láthatóan a puritán, a színes képeslapoktól, magazinoktól idegenkedő sajtó követelményeit ismerteti. Szemléletéből, könyvéből hiányzik az újság mint látvány szempontja. Az, amit Miklós Pál fogalmazott meg: „A magazin nemcsak hírközlő csatorna, hanem szép tárgy is, esztétikai igénnyel formált ipari termék. Ilyenformán tehát beletartozik a mai társadalom tárgyi kultúrájába is.” Tausk csak egy-egy lapra, képre koncentrál, az újság egésze, az újság mint vizuális tárgy elkerüli figyelmét. A tankönyvet 48 elég jó minőségű fotó egészíti ki. A képeket Tausk magyarázza, elemzi értően, érzékletesen. Ezek a fotók minden spekulatív elméletnél többet árulnak el a sajtófotó funkciójáról, esztétikájáról és etikájáról. Koltai Ágnes 53