Fotóművészet, 2002 (45. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 5-6. szám
Marastoni-dagerrotípia a Magyar Nemzeti Múzeumban Marastoni Jakab neve egyaránt jól ismert a művészettörténészek és a fotográfia történetét kutatók előtt. A magyar fotográfia történetével foglalkozók egy ideje egyetértenek abban, hogy Jacopo Marastoni - vagy ahogy Magyarországon ismertté vált. Marastoni Jakab volt az első, aki Pesten hivatásszerűen foglalkozott a fényképezéssel, és 1841-ben dagerrotípia-készítő műtermet is nyitott a városban. Az is régóta közismert tény, hogy ő készítette Kossuth Lajosnak az egyetlen olyan hiteles dagerrotíp arcképét, amely még itthon örökítette meg a XIX. század egyik legnagyobb magyar történelmi személyiségét. 2002. nyár elején a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárába került egy újabb Marastoni-dagerrotipia, s ez az esemény alkalmat kínál arra, hogy röviden összefoglal juk, mit is tudunk Marastoni Ja kabról, egyik első fényképészünkről. Jacopo - mások szerint Giacomo Marastoni 1804- ben, Velencében született, és festészeti tanulmányait is az itáliai város Képzőművészeti Akadémiáján folytatta. 1832-ben Magyarországra jött. Előbb Pozsonyban élt, majd 1835-ben Pesten telepedett le. A biedermeier kor népszerű arcképfestőjének számított. 1841-ben az újságok már mint dagerrotípia készítésével foglalkozóról adtak róla hírt. A Der Spiegel című lap 1841. június 26-i száma beszámol arról, hogy Marastoni hazaérkezett külföldi utazásáról, és egy tökéletesített dagerrotip készüléket hozott magával. A magáról megjelentetett reklámjai alapján tudjuk, hogy 1841. július 14. körül egy felvétel elkészítéséhez 8 másodpercre volt szüksége. Az előbb már említett Kossuth-képet - amelyen Kossuth Lajost és sógorát, Ruttkay Józsefet, valamint Both Pált örökítette meg -, amint azt a dagerrotipista a paszpartu szélére feljegyezte, szintén 8 másodperces expozíciós idővel fotografálta, a kép tehát valamikor 1841. július 14. körül készült. Ezt a dagerrotípiát 1930-ban Debrecenben felajánlották megvételre az egyetemnek, de annak nem volt rá pénze. Lord Rothermere tudomást szerzett erről, és megvásárolta a dagerrotípiát az egyetem számára. A Képes Pesti Hírlap 1930. december 6-i számának címoldalán közölte a mind magyar történeti, mind fotótörténeti szempontból jelentős képet. A hazai közvélemény e reprodukció alapján ismerheti a dagerrotípiát. Később szakmai körökben elterjedt az a vélemény, hogy ez a dagerrotípia nem maradt fenn, miként egyetlen más dagerrotípiája sem maradt fenn az első ismert hazai hivatásos fényképésznek. 1989-ben Szakács Margit a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Ősfényképek - Dagerrotípiák magyarországi közgyűjteményekben című kiállításának munkálatai során derítette ki, hogy a Kossuth-csoportkép dagerrotípia nem veszett el, a debreceni egyetemen van, ahová 1930- ban került. A lemezt a Debreceni Egyetemi Könyvtár Kézirattárában őrzik. Sajnos ezt szó szerint kell értenünk, mert mára tényleg csak a dagerrotip lemez őrződött meg, a kép már teljesen eltűnt róla. A kerek lemezt takaró, nyolcszögletű kivágású paszpartu jobb alsó sarkában azonban a „Marastoni” kézírásos felirat még ma is tisztán olvasható. A paszpartu másik szélére jegyezte fel a fotográfus az expozícióhoz igénybe vett időt: „In 8 Second”. Annál inkább érthetetlen, miért nem maradt fenn Marastoninak több munkája, mivel a róla megjelenő újsághíradásokból kiderül, hogy dagerrotipistaként igen termékenyen működött. Szintén a korabeli lapokból ismert, hogy igen aktívan mozgott, s menedzselte is magát mint hivatásos fényképező. Azt, hogy festő létére milyen hamar elfogadta a fényképezést, mint a művészi emberábrázolás egyik lehetséges formáját, és ennek technikáját is mennyire gyorsan elsajátította, mutatja az az eredmény, hogy már 1841-ben dagerrotípiákat állított ki a Pesti Műegylet tárlatán. 1842 áprilisában a hírek szerint Pozsonyban volt, majd júniusban Kolozsvárra utazott fényképezni, ahol a következő év tavaszáig maradt. Ezalatt csaknem száz dagerrotípiát készített - számolt be az elvégzett munkáról a Honderű című újság 1843. március 4- én, amikor visszatért Pestre. Kolozsvári tartózkodása alatt nála tanult fényképezni báró Apor Károly, a jeles erdélyi amatőr fényképező. Apor még arra is rá tudta venni Marastonit, hogy eladja neki fényképező-felszerelését, miként erről a Fényképészeti Lapok Apor Károlyról szóló írása 1884-ben megemlékezett. 1843 őszén Marastoni ismét Pozsonyban fényképezett, de valószínű, hogy 1844-ben felhagyott a fotografálással, és visszatért eredeti hivatásához, a festészethez, noha a neve melletti dagerrotipista megjelölést még 1852-ben is szerepeltette a különböző pesti naptárakban, cím- és lakjegyzékekben. 1846-ban Pesten megnyitotta az Első Magyar Festészeti Akadémiát, ahol a festészet mellett állítólag dagerrotípia- 120 ■Fotóművészet • 2002/5-6