Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)
1921-04-22 / 16. szám
nézve. (Úgy van! Felkiáltások jobbról: Ezt is a bolsevizmus csinálta!) Nálunk tehát a nagy ipari hacikonjunktúrára így következett be gyorsan a válság, mert emlékezzünk, hogy a Váci úton és általában itt Budapestről beszélve a gyárakban óriási tömegei dolgoztak a munkásoknak, most azonban nem mondok túlságosan alacsony számot, ha azt mondom, hogy az üzemekben a redukált forgalom következtében a munkásoknak 30 százaléka dolgozik. Nekünk tehát arra kell itt lehetőleg törekednünk, hogy azok a munkások, akik jelenleg az üzemekben dolgoznak és itt az ország területén megmaradtak, azok minden áron továbbra is megkapják a munkalehetőséget. Tehát ebből az álláspontból kifolyólag legelsősorban álló és legfontosabb követelmény az, hogy a gyáraknak lehetővé tegyük a munkálkodást. Ez pedig lehetővé tétezik legelsősorban és az ország érdekeinek veszélyeztetése nélkül akkor, ha mi kivitelre dolgozunk, ha mi bizonyos ipari produktumokat, amelyeket itt az ország területén nem tudunk megfelelően elhelyezni, ezeket kinn az ország határain kívül fogjuk elhelyezni. Ismétlem, ezt legelsősorban a munkanélküliségtől való megóvás érdekében kell megtenni. Miként lehetséges ez? (Halljuk! Halljuk!) Ez lehetséges elsősorban olyképen, hogy ne törekedjünk mi, főként pedig az állami üzemek arra, hogy a megrendelésekkel várjunk egészen addig a jövő időpontig, amíg itt esetleg a viszonyokban gyökeresebb változás áll be. Kifejtettem, hogy a legelső és legfontosabb dolog az, hogy a gyárak ne redukálják az üzemüket. Ez fontos egyáltalán az egész ország közgazdasága érdekében, amely azt követeli, hogy itt megrázkódtatások a gyáriparban be ne álljanak. Ehhez pedig az szükséges, hogy a gyárak megfelelő mennyiségben kapjanak megrendeléseket a vasúttól,a postától azokban a szükségletekben, amelyek már hosszabb idő óta nem elégíttettek ki és nagyobb befektetések azért nem eszközöltettek, mert túlságosan drágálották meg ezeket a költségeket. Ezeket a szállításokat meg kell rendelnie úgy az államvasutaknak, mint a postának. (Közbeszólás balról: De nem Biedermanntól!) Helyesen jegyezte meg a közbeszóló, hogy ne külföldön, ne Biedermannéknak adassanak ezek a megrendelések, ezek a milliárdos nagy üzletek, hanem a hazai gyáriparnak, mert nemcsak a gyáriparon segítünk így ezzel .. . Wolff Károly: Csak olyanokat rendeltek meg Biedermannéknál, amelyeket Önök nem tudtak szállítani. (Úgy van!) Dr. Fábián Béla: Méltóztassék megbocsájtani, én nem szállítok, én nem vagyok gyáros, ne méltóztassék ebből a szempontból felfogni a dolgot. A Biedermann-féle szállítások dolgáról nem beszélek és nem beszélhetek, az nem tartozik ide. Wolff Károly: Miért tetszett említeni? Dr. Fábián Béla: Nem beszéltem róla. Wolff Károly: Most említette. Dr. Fábián Béla: Csak azt akarom megjegyezni és azt akarom kérni a polgármester úrtól és a közvetítésével az államtól, hogyha itt a jövőben állami megrendelések lesznek, még azokban az esetekben is, ha azok drágább áron szállíttatnának talán a belföldi ipar által, — amit nem hiszek — mint a külföldi ipar által, még azokban az esetekben is itt benn az ország területén eszközöltessenek. Ugyancsak kérem azt, hogy a gyáraknak lehetővé tétessék a munka az által, hogy nekik kellő mennyiségű magyar szén bocsáttassék a rendelkezésükre. A gyárak, méltóztatnak tudni, Magyarországon arra rendezkedtek be, hogy 100 százalékban a porosz szénnél rossabb magyar szenet használhatják fel. Ha tehát az államvasút békeidőben, amikor a magyar szén szintén rosszabb volt, mint a porosz szén, szükségletüknek háromnegyed részét idegen szénnel, porosz szénnel fedezték, abból a célból, hogy a magyar ipar kivitelképes legyen és tovább tudjon dolgozni, feltétlenül szükséges, hogy a magyar gyáraknak magyr szén bocsáttassék rendelkezésére. Egy hang: Milyen iparcikket akar kivinni ? Dr. Fábián Béla! A fenyegető válságtól való megóváshoz feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a közmunkák az országban megindíttassanak. A forradalmak után itt teljes mértékben leromlott minden. A budapesti kikötő megépítése ennek a városnak régi vágya, a dunai kereskedelem központjává akarjuk tenni Budapestet. Feltétlenül szükséges, hogy a munkanélküliek elhelyeztessenek a dunai kikötők építésénél. (Közbeszólások jobbról: Milyen iparcikkeket akar kivinni? A kikötőt nem lehet kivinni!) Én a lényeget mondom. Nekem az a kérésem a polgármester úrhoz, hogy minden erővel törekedjék a munkanélküliség kérdésének a megoldására és ebből a cégből járjon el a kormánynál, hogy a gyáraknak megfelelő mennyiségben magyar szén bocsáttassék a rendelkezésükre, hogy a kereskedelmi válság lokalizáltassék és rövid időre korlátoztassék. Wolff Károly: Könnyű ezt mondani. Elnök: Az interpelláció kiadatik a polgármester úrnak. Következik dr. Kazay László bizottsági tag úr. Dr. Kazay László: Tisztelt Közgyűlés! A múlt héten különböző napilapokban feltűnő hírt olvastunk. Arról volt szó, hogy a székesfőváros rendőrsége egy nagyszabású facsalási ügyet leplezett le és a facsalás tettesei mint különböző csalási bűntettekben és egyéb hasonló bűncselekményekben alaposan gyanúsítottak, előzetes letartóztatásba is helyeztettek, sőt a királyi ügyészséghez át is kísértettek. Később azt hallottuk, hogy ezen nagystílű ügyben, amelyben nagyon sokan milliókkal károsíttattak meg, több napilapban azt olvastuk, hogy a fővárosnak is 8-10 millió koronáig terjedő kára lett volna ebből az ügyből kifolyóan. Tisztelt Közgyűlés! Utána akartam nézni ennek a dolognak, ezt kötelességemnek tartottam, felmentem a törvényszékhez, nem ügyvédi minőségemben, hanem mint a főváros törvényhatósági bizottságának egy egyszerű tagja és közkatonája, mert tisztán óhajtottam látni ebben az ügyben, mielőtt a dolgot ide hozom. Azonban a szokottnál is sokkal nagyobb mértékben begombolkoztak ezen ügy intézői, úgy a vizsgálóbíró, mint az ügyészség vezetője. Mind a ketten magasabb állami érdekekre való hivatkozással tagadták meg nekem ebben az ügyben a felvilágosítást. Azt hiszem tisztelt Közgyűlés, mi magasabb állami érdeket nem ismerhetünk, mint azt az állami érdeket, hogy ilyen dologban tisztán lássunk. (Úgy van!) Én más irányban óhajtottam az interpellációmat megteni és azt is megmondom, élesebb hangon, egy oktávával feljebb. Azonban az ülés megnyitását megelőzően a polgármester úr figyelméből és Purebl tanácsnok úr előzékenységéből abba a helyzetbe jutottam, hogy beletekinthettem az ügynek a fővárost érdeklő részébe és olvashattam az aktákat. Ezekből annyit megállapítottam és ez tett óvatosabbá, hogy a város igen körültekintő módon